O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Tusnádi, Gy. ; Vanger, É.: A hortobágyi magyar juh (Ovis strepsiceros hortobagyiensis Ferenczy) testméreteinek alakulása a posztembrionális korban 165-194. o.

farkuk van, mint a hímeknek. Később azonbun a himek kissé megelőzik a nőstényeket. A különbség ugyan az állat oknál nem feltűnő, de arányaiban a nőstények hosssabb farkunak tűnnek. Szarvhoss

g. A szarvhosszuságok adatait :nérŐ0zal aggal vettük fel. A szarv alakulása egyedülállóan jellegzetes sajátsága a magyar-juhnak. Mindkét nemnél már születéskor megtalálhatók a piciny kis azarvkezdeiaények, amelyek a későbbiek folyamán rohamosan nőnek. A szarvak a tisztavérü állAtokon egyenesen felfelé, kissé előreállósai helyezkednek el V alakban. A bugaci magyar-juh állományban voltak olyan egyedek, amelyek szarvállása a vízszintes felé hajlott.Sseket ki is hagytuk felvételeinkből, mert jellegzetes magyar-moldvai juh tipust jeleztek /

Qvis strepslceros hungarjcu

s BOHM/. Az ilyen tipusu állatok szarv? sokszor 180 fokos szöget zár be, laza csavarulatokat ir le tengelye körül, nőstényeknél pedig gyakori a scarvatlanság.A tipikus magyar-juhnál a csavarul at ok meglehetősen szorosak, maximálisan 3 és fél teljes csavarodást találtunk öreg kosoknál. Az állományban volt néhány fekete példány is. Az egyetlen aduit nőstényt vizsgálva tapasztaltuk, nogy a szarv átmetszet© kerekded, mint ahogy ezt HANKÓ is emliti /7/, ellentétben a fehérszinüeickel, amelyek szarvmetszete lapitottabo, nyomottabb. A testsúly és a szarvhosssuság kapcsolatára vonatkozó korrelációs számit ások igen jó eredményt adtak. Mind a nőstényeknél, mind a hímeknél r » 0,98 igen erős függvénykapcsolatot találtunk /3. táblázat/ annak ellenére, hogy az összes vizsgált adatok között ez mutatja a legna«^yobb szóródást. A 9. ábrán jól tanulmányozható az átlagpontok elhelyezkedése a behúzott allometriás egyenesek körül. A korreláció erősségét itt a magas regressziós értékek határozzák meg a nagy szóródás ellenére. T3z az eset e

cllenk^ző véglete annak, emit magyaráztunk a hátsólábhossz második szakaszénál. A kiszámított allometriás exponensek ellentétben az összes többi általunk vizsgált mérettel pozitív allometrlát mutatnak. Pozi-