O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)
Tusnádi, Gy. ; Vanger, É.: A hortobágyi magyar juh (Ovis strepsiceros hortobagyiensis Ferenczy) testméreteinek alakulása a posztembrionális korban 165-194. o.
Fülhosszusá g. Mérőszalaggal vettük fel a külső hallójárat legmélyebb pontjától a fülkagyló csúcsáig. A kettóslogaritrausu koordinata rendsz rben ábrázolt átlagpontjaink mindkét ivarnál elég nagy szóródást mutattak. A szórásnégyzetek nagyon hasonlóak egymáshoz /4. táblázat/, éppúgy, mint a két korrelációs fényező is /3. táblázat/. így a „i." transzformáció után elvégzftt statisztikai próba nem eredményezett szignifikáns különbséget. A zérustól azonban mindkét koefficiens szignifikánsan eltér. A fülbosszúság testsúlyhoz viszonyított növekedési sebessége,mint aaogy azt az „a" exponensek /4. táblázat/ és az ábrázolás /5. ábra/ is jól érzékeltetik jelentősen eltérő a kéx ivar között. A nö.akedés kezdetén /6. táblázat/ a nőstényeknek valamivel kisebb a fülhosszusága mint a himeké. Idősebb és kifejlett korban viszont az azonos sulyu nőstényeknek jóval hosszabb füle van a hasonló sulyu hímekénél. Ezt az előnyt a fűlhoszszuság esetében a nőstények a lényegesen nagyobb hitekkel szemben is megtartják. Az allomrtriás egyenesek kereszteződése 10-15 kg-os súlynál van, amikoris a fülhosszuság azonos a két nemnél. A növekedési sebességek között fennálló különbségre vonatkozóan elvégeztük a statisztikai próbákat. Ennek eredményeképpen megállapítható, hogy a két ivar eme tulajdonságának növekedési sebessége szignifikánsan különbözik egymástól /P = 0,1 %/. Érdekes megfigyelni, hogy az alacsonyabb allornetriás exponens mellett magasabb „b" faktor érték van, mig a másik nemnél fordítva. Ez az állapot általában előfordul a fajon és fajtákon belúl. Interspecifikue összehasonlításoknál az „a" és a „b" egymáshoz való viszonya igen sokféle lehet. A kérdés egyébként még Jok vizsgálatot igényel, s ezek összegezése alapján lehetséges, hogy valamilyen törvényszerűséget találunk. Részletes tanulmányozása azonban meghaladná dolgozatunk keretét. Farokhoss z. Igen jellemző a magyar-juhokr-, tekintettel arra, hogy a hosszú- és soványfarkas juhok csoportjába tar-
