O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)
Tusnádi, Gy. ; Vanger, É.: A hortobágyi magyar juh (Ovis strepsiceros hortobagyiensis Ferenczy) testméreteinek alakulása a posztembrionális korban 165-194. o.
vonatkozóan a „z w transzformáció elvégzése után azt találtuk, hogy azok értéke egymástól is szignifikánsan elválik /P » 0,1 #/. Nőstényeknél tehát a növekedés első szakaszában a kapcsolat erőssége törvényszerűen gyengébb és nagyobb szóródást mutat. Ennek két oka lehet, egyrészt az hogy a nőstényeknél a talphosszuság testsúlyra vonatkoztatott regressziója kisebb a hímekénél ami kihat a korrelációs koefficiensre, másrészt a nagyobb szóródás is befolyásolja. Egyébként e szóródáa sok esetben általában nagyobb a nőstény állatoknál, amiről könnyen meggyőződhetünk, ha a táblázatokat áttekintjük. Ugy gondoljuk, hogy a hímekhez hasonló méreteket mutató nőstények testsúlya igen változó lehet a vemhesség állapotától függően, s ez eredményezi a nagyobb szórásnégyzetet. Az első életszakaszok allometriás exponenseit tanulmányozva /4. táblázat/ nőstényeknél 17, hímeknél 24 %-os növekedési sebességeket találunk. A nőstények láthatólag alacsonyabb sebességgel növekszenek „b H faktor értékük magasabb, mig a hímeknél éppen fordítva van. Az „a" exponensek, vagyis az allometriás egyenesek hajlásszögének különbségére vonatkozó statisztikai próbák mégsem jeleztek szignifikáns differenciát. Eszerint a két ivar közötti sebesség különbséget véletlen eltérésnek kellene tekin-enünk. Figyelembe véve a himek erős korrelációs koefficiensét, kisebb szóródását, valószínűnek tartjuk, hogy a nőstények növekedési sebessége is valamivel ehhez az értékhez közelíthet. Felvetődik a kérdés hogy a nőstények korrelációs számításához egyáltalán elegendő volt-e a vizsgálati anyag? Idevonatkozóan az összefüggés alapján ugy találtuk, hogy íz elegendő /18>10/. Ilyenformán mégis el kell fogadnunk /bár a két allometriás egyenes hajlásszöge között nem tudtunk statisztikailag biztosított különbséget kimutatni/, hogy a nőstények növekedési
