O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Tusnádi, Gy. ; Vanger, É.: A hortobágyi magyar juh (Ovis strepsiceros hortobagyiensis Ferenczy) testméreteinek alakulása a posztembrionális korban 165-194. o.

VERTEBRÂTA HUNOARICA MUSE! HISTORICO - NATURALIS HUNGARIC* Tom. V. Fase. 1-2. 1963. A hortobágyi magyar juh (Ovis slrepsîceros hortobá™/erssss Forenczy) Sestméreîomek atakuiása a poszlernbrionális korban Irta: Tusnádi Gyáió és Yanger Éva Mazágazdcsági Akadémia Állattani Tanszék, Keszthely A magyar háziállatok történetének kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett DR. HANKÓ BÉLA. Ő volt az a magyar zoológus, aki állattenyésztési szakembereinket megelőzve nagy szeretettel és hozzáértéssel tanulmányozta a régi Írásokat és összegyűjtötte azokból a háziállatainkra vonatkozó, de időközben feledésbe ment adatokat. Tollal és szóval mindenütt harcolt kipusztulófélben lévó háziállataink megmentése érdekében. Nem rajta múlott, hogy áldozatos munkássága kevés eredménnyel járt. Tanulmányai közt egyik legtanulságosabb az, amelyik a magyar juh eredetével, múltjával és jelenével foglalkozott /7/. A magyar juhot /

Ovis strepsiceros hortobágyensi

s FERENC

ZY/ HANKÓ idejében fekete és fehér szinben tenyésztették /8, 9/. HANKÓ mindent elkövetett, hogy eme érdekes és egyedülálló magyar juh-fajta testi sajátosságait az utókor számára Írásban és fényképekben is rögzit3e. A magyar-juh a hosszufarku, kevertgyapjas rackajuhok csoportjába tartozik. Farka sovány, bundája 25-30 cm hosszú tincseket alkot. Ez a bunda csak a törzset boritja. A fejet és a lábakat fedószőrök fedik. Ezek szinezete fekete állatokon fényes fekete, fehéreken pedig barna, sárga, többször sárgásfehér. Szarvállás és alak tekintetében igen szilárdnak mondható. Más racka juhoknak, amelyek morfológiailag igen hasonli-