O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertinus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 1. A tavaszi érkezéstől a fiókák kikeléséig 69-122. o.

tos növényekhez, feltűnő szinü virágokhoz/ a fészek burkánál as lazasága, hajlékonysága a bélés anyagát illetőleg /gyökér, toll, fűszálak, semmi/. Tojáao

k. A tojások sokoldalú vizsgálata érdekes eredményekre vezetett; ezek részben tisztázták a vizsgált fajok egy-két,még függőben lévÓ kérdését, másrészt olyan biológiai törvényszerűségek feltárásához segítettek, amelyek, feltehetőleg, sokkal általánosabb érvényűek, s nem csak a két nevezett fajra vonatkctó szabályszerűségek. A kék vércséknél, a fajra való általánosítás nagyobb lehetőségének kedvéért nemcsak a megjelölt 32 fészekben végeztem tojásokra vonatkozó vizsgálatokat, hanem még további 33-ban. Természetesen mind a 65-Öt as Ohati erdő telepein válogattam Össze. Szinte a nagy számok törvényét látszik iTA.Zölni, hogy a megjelölt 32,m^g a további 33 is 113-113 to/;.'.-:t tartalmazott, azaz 65-ben összesen 226 tojás volt. Az alábbi táblázat kifejezi a teljes fészekaljban található tojtok számát, a különböző nagyságú aljaknak egymáshoz való vi5 7,onyát ugy számszerűleg, mint százalékosan. III, Táblásat. 6 fászekalj állott 2 tojásból, azaz az egésznek 9,23 %-& 24 " « 3 « » 36,92 %-a 33 t

t » 4 » " 50,77 %-a 2 » 5 « " 3,08 &-a A két tojásból álló aljak közül legalább négy nem vehető rendesnek, mert a két tojás lerakása után a madarak elhagyták a fészket ; a fennmaradó két fészekalj /V. és XVII. számú fészekben lévők/ pedig juliusból származik /julius 147 és igy pótköltésnek számitható.