O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi denevérek ivararánya 141-163. o.

hosszabb vonulásra utaló adatunk eddig még sehonnan sincsen. A vándorlás mértékében tehát eleve nem lehet olyan különbség az ivarok között, mely befolyásolhatná a téli populációk ivararányának a fentiekben emiitett eltolódását. További kutatás hivatott eldönteni, hogy a nőstények többsége esetleg nem használ-e más telelőhelyet, arai persze aligha valószínű. De joggal merül fel a gondolat, hogy hazánkban e faj nőstényeinek halálozási aránya feltűnően magas lehet. A felelethez talán közelebb vinne a kölykezőhelyek népességének és az újszülöttek ivararányának tanulmányozása. Table II. Sex ratio of Rhinolophus hipposideros in its main localities Locality Date Number of observations Sample size Percent males 1952-53 8 38 55,3 % Pálvölgy Cave 1953-54 11 31 64,5 % 1954-55 5 32 56,2 % Solymár Cave Jan. 23, 1953 Dec. 18, 1954 1 1 10 6 70,0 % 50,0 % Baradla Cave Dec. 13-14, 1954 2 98 66,3 % Rhinolophus hipposidero

s SECHST, ISSEL /9/ a németországi kis patkósdenevér hímjeinek erős dominanciájára mutatott rá. Az általa vizsgált populációkban 66,1 % hinet talált, mig mások Svájcban 46,4, Franciaországban /GRUET & DUFOUR, 7/ 48,8 %-os arányt figyeltek meg. BELS /3/ több mint kétezer megjelölt állata közül 50,3 % volt him. Ez a faj területünkön gyakran előfordul, de sehol sem él tömegesen. Magyarországon mindenütt a himek vannak túlsúlyban.Több