O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Tusnádi, Gy.: Édesvizi halak növekedésének vizsgálata az életkor függvényében 13-31. o.

rendszeres vizsgálatával a hazai irodalomban nem találkoztunk. Az időfüggvényes módszer halakra való kiterjesztése lehetővé teszi, hogy természetes vizeinkben élő halfajokat élőanyag termelésük alapján rangsoroljuk, és hozzásegit bennünket a vizi élettér bonyolult szerkezetének jobb megismeréséhez. Feldolgozás céljából hat genust választottunk ki és minden genusból egy-egy fajt tanulmányoztunk.melyek a következők: Esox luclu

s L. - csuka, Leuciscus cephalu

s L. - domolykó,

Rutilus rutilu

s L. - veresszárnyu koncér,

Rhodeus ae^iceus amaru

s BLOCH - szivárványos Ökle, Bllcca björkn

a L. - ezüstös baiin, Acerina cernu

a L. - vágódurbincs. A felsorolt fajok hazai vizeinkben is közönségesek. Az életkor és testhossz számértékeit az idevonatkozó irodalomból merítettük /1/. Rendkivüli elismerést érdemel ezzel kapcsolatban BAUCH munkája, aki egyrészt saját, másrészt irodalmi adatok alapján jelentős mennyiségű anyagot nyújt Európa különböző vizeiből. A BAUCH által ismertetett anyagból, egyes szerzők vizsgálatainak helyességét ellenőrizni tudtuk, mégpedig ugy, hogy a számértékeket arithlog rácsra vittük fel. Első látásra is szembetűntek és kiugrottak azok az adatok»amelyek tévesek, vagy hibásak voltak. A továbbiakban a különböző élőhelyek adatait összevontuk és átlagoltuk. Az igy előkészített számok, ábrázolva nagyon jól mutatták az életszakaszokat. Az egyes egyenesek meredeksége kifejezi a növekedés sebességét, a koordináta rendszerben való elhelyezkedésük az abszolút nagyságra vonatkozóan ad értékes tájékoztatást. Ilyenformán külön-külön meghatározható az egyenletük is, melyek kiszámításához az alábbi exponenciális formulát használtuk: ahol 1 = a hal testhossza, A = a növekedést kifejező egyenes metszéspontja az y tengelyen x = 0 esetén e = a természetes