O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi és norvégiai szarvasok koponyaméreteinek összehasonlító allometriás vizsgálata 93-140. o.

sokkal megalapozottabb, mert erŐsebb a korrelációja éa kisebb a szóródás négyzete. Az allometriás egyenesek elhelyezkedéséből pedig az látszik, hogy a norvégiai hiraek és a magyarországi nőstények basalis koponyahosszusága abszolút méretben közel van egymáshoz. Ezzel szemben az arcorrhossznál jelentős kilengést tapasztalunk, miután a magyar nőstények allometriás egyenese magasabban helyezkedik el a koordináta rendszerben. Ez a nagyságbeli eltérés a kis koponyáktól a nagyok felé állandóan növekszik. Magyarországi ££ és magyarországi között. A magyarországi szarvasok két ivaránál a tanulmányozott méret növekedési sebességében mindössze 9 % eltérés mutatkozik. Mivel ez a különbség statisztikailag nem igazolható, a növekedés gyakorlatilag izometrikusnak tekinthető, mert a basalis hosszúság egy egységnyi változásával az arcorrhoszszuság is egy egységnyit változik. Látjuk azt, hogy a himek és nőstények között nemcsak a növekedési sebességben nincs különbség, hanem az allometriás egyenesek egy bizonyos szakaszon egymáson fekszenek, majd a himek allometriás egyenese, mintegy folytatása a nőstényekének. Itt az a ritka eset áll fenn, hogy a basalis és arcorrhossznál az abszolút méretekben mutatkozó eltérés ellenére a két különböző ivarnál azonos arányokat találunk. Ezt az okozza, hogy a növekedési sebességük a » 1,0 körül van. Ilyen esetben az allometriás egyenesek 45°-ot zárnak be az „x" tengellyel és azonos magasságban helyezkednek el, illetőleg fedésben vannak, vagy egymásba folytatódnak.Ez az u.n. egyszerű allometria /R0HRS, 1961/ azonban félrevezető eredményeket is adhat, mert távol álló fajoknál, vagy populációknál is előfordul egyes méreteknél. A rendszertani különbségek kimutatásához, tehát nemcsak az indexszámok bizonyulnak kevésnek, hanem az allometriás analízist is ajánlatos minél sokoldalúbban elvégezni.