O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Sterbetz, I.: A rizstelepek hatása a gémfélék táplálkozására 81-92. o.

előtt a Sasér kiskócsag állománya a természetes vízviszonyok kedvező, vagy kedvezőtlen alakulása szerint erősen ingadozó fészekszámokat produkált, ezzelszemben a rizstermelés kezdete óta a populáció a korábbi értékek felső nívójában lényegtelen kis ingadozások mellett stabilizálódott. A kiskócsag gyomortartalmak 100 %-os kiértékelésében a hal nyilt vizén 14,28 %-ban,a rizsen 15 %-ban szerepelt, a vizirovar a nyilt vizén 42,84 %-ban, a rizsen 66,66 %-ban volt kimutatható. E számításoknál azonban meg kell emliteni azt a tényt, hogy a kiskócsag gyomrok nagyrészét olyan időpontban gyűjtöttem, amikor oxigénhiányból kifolyólag nagyarányú haldöglés volt a pontyivadék nevelésre beállított rizsföldön és az időszaki téplálékkonjunktura a halfogyasztás javára időszaki eltolódást eredményezett, mivel a féldöglötten, vagy elhullva lebegő apróhalat a kiskócsagok könnyűszerrel összeszedhették. Feltűnő azonban, hogy még e konjunkturális adottságnál is e faj halfogyasztása milyen kirívóan alacsony. A kiskócsag az üstökösgémmel egyetemben tipikus rovarevő. A kapott eredmények rávilágítanak arra, hogy a szabadvízi halártékek a haltenyésztóssel egybekapcsolt rizsen ötödére, harmadára, felére csökkennek s ugyanakkor az előző területekkel szemben a rizsföldi halfogyasztás két szeres.négyszeres, ötszörös emelkedéseket produkál. Mindezek okát abban láthatjuk,hogy a rizsföldeknek rendkívül gazdag a rovarvilága és ugyanakkor a sürü növényzet között a beárnyékolt,iszapos vizben a hal elfogása lényegesen megnehezül. A hal tételek vizsgálatánál másik feltűnő jelenség az, hogy a mesterséges halasitás ellenére a rizsföldi értékeknél alig találunk pontyivadékot. Ezzelszemben a haltáplálék túlnyomó részét a gazdaságilag értéktelen, vagy a pontynak táplálékkonkurrenciát jelentő, apró fajok teszik ki. Ennek magyarázatát valószínűleg abban kereshetjük, hogy mig a ponty a sürü rizs között a termőterületen tartózkodik, addig a szabad vizekből a csatornákon át felúszó vadhalak a tápláló-