O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Horváth, L.: A lappföldi sármány (Calcarius lapponicus L.) első előfordulása Magyarországon és a Kárpátmedencében 61-68. o.

h088zantcsikozottak, az egyes tollakon széles, izabellaszinü és sárgásfehér szegélyekkel. A mell, has éa alsó farkfedők fehéresszürkék némi barnássárga árnyalattal. A testoldalakon sok,keskeny, gesztenyebarna és néhány fekete, hosszanti esik van.A hónaljtól]nk fehérek. A farok kiesé villás. A faroktollak feketésbarnák, barnássárga szegéllyel; a szélső pár farktoll külső zászlója legnagyobbrészt sárgásfehér és a belső zászlóján nagy, ék- I alakú, sárgásfehér folt van. Az utolsóelőtti pár farktollon az utóbbi folt még megvan, de kisebb. Az evezőtollak feketésbarnók, keskeny, halvány, barnássárga vagy fehéressárga szegéllyel ; a belső másodrendű evezők külső zászlója gesztenyebarna színnel szélesen szegett és a tollak vége fehéres. Ugyanilyenek a nagy szárnyfedők, de a tollvógek fehér szine szembetűnőbb és a Bzárnyon harántfutó csikót alkot. A középső szárnyfedők külső zászlója nem gesztenyebarna, hanem barnássárga vagy fehéreseérga ; a kis szárnyfedők ugyanilyenek, de barnássárgával körben szegettek . Méretek :Bzárny: 89 mm; farok: 63 mm; csüd: 20 mm; csőr: 11 mm /a koponyától mérve/. A csőr sárga, a hegye fekete. A láb és a szivárvényhártya sötétbarna. ? A továbbiakban rámutatok azokra a léeyeges szin- és méretbeli különbségekre, amelyekben az elejtett elsőéves tojó példány eltér egyrészt a fiatal példánytól, másrészt az öreg himtől ós öreg tojótól. A fiatalok fülfedőtájók-szegélye barna /nem fekete/ és mögötte nagy, fehér folt látható a nyak oldalán. A torok világos, fehéres, barnásBárga alapon barnásfekete pontokkal tarkázott, nem foltnélküli, mint az elejtett példánynál. A középső szárnyfedők fehér vége egy fekete ponttal van kettéosztva ; a kis szárnyfedők szegélye fehér. Az öreg him egész feje és begye összefüggően fekete j színébe élénken rajzolódik bele a szem mögött húzódó és a