O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)
Horváth, L.: A lappföldi sármány (Calcarius lapponicus L.) első előfordulása Magyarországon és a Kárpátmedencében 61-68. o.
sármány / B .hortulana/ .ba,1ezoa sármány / B.cla/ 7 magábafoglaló Emberlsa genushoz áll legközelebb. Főkülönbség a szárny, s karmok ós a csőr méretében illetve alakjában van. A Calca- rius-nál a szárny hosszabb és hegyesebb, a három első,lótható elsőrendű evezőtoll a leghosszabb és egymásközt körülbelül egyenlő; a hátsó karom csaknem egyenes és hosszú, pacsirta-sserü ; az elülső karmok meglehetősen laposak. A felsőkáva aránylag vastag, igy a csőr kissé pintyszerü. A genusnak csak ez az egy faja van, amelyik az 6- és Újvilág arktikus és szubarktikus tájalt lakja. Az alábbiakban a faj néhány olyan terepbélyegét adom meg, amelyek segítségével a nehezebben emlékezetben tartható tüzetes leirés ismerete nélkül, a szabadban könnyen felismerhető. A him torka és fejoldalai összefüggő, fekete foltot alkotnak, amelyet az ugyancsak fekete fejtetőtől és a gesztenyebarna tarkótól szembetűnő, fehér, V-alaku sáv választ el. A fekete részek ősszel barnássá lesznek. A felsőtest feketével csíkozott barna; az alsótest fehéres s a testoldalak feketesávosak. A tojó tavasszal hasonló fejrajzolatot mutat, mint a him, a színek azonban sokkal tompábbak és a torok fehéres. Az őszi tojó és fiatal madár Jellegzetes gesztenyebarna tarkója alig észrevehető és nagyon hasonló valami nagy, tojó nádi sármányhoz, azzal a különbséggel, hogy a hát sötétebb, a farok rövidebb és kevesebb benne a fehérség, a középső felső-szárnyfedők fehéres szegése pedig a szárnyon kereeztbefutó, keskeny, de határozott csikót mutat. Pehér szárnytükre nincs. Viselkedésére jellemző, hogy fürgén szaladgál a földön és néha ugrik is, mint a veréb. Általában a nyilt, fátlan területeket kedveli ée legszívesebben a földön tartózkodik. Társaságkedvelő madár, amely csapatosan táplálkozik és laza kötélékben, meglehetősen hullámosan repül. Szívesen vegyül sármányok, pintyek és mezei pacsirták társaságába. Hangja ősszel tiki-tik-tju vagy pit-tju; a fiataloké pedig tikitik, kissé verébszerü csiripelés.
