O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Anghi, Cs.: A Zambezintúli hippotigridák alfajelhatárolása csíkozatvariabilitásuk alapján 279-297. o.

A fentebb emiitett délzambezii alfajok tlpueoe alakjainak elterjedési területein azonban mind saját vizsgálataim, mind a rendelkezésre álló képanyag alapján az tűnik ki, hogy nemcsak ott,hanem más területeken is típusosnak jelzett csikozásu példányok „keverve" jelennek meg. Ilyenformán az öszezes délzambezii alfajok az egész, Zambezitől délre fekvő területeken előfordulnak. Ilyen körülmények között egy ismeretlen lelőhelyü délzambezii, vagyis valamilyen vonatkozásban redukált csikozatu példány meghatározása teljesen illuzórikusnak látszik. A taxonomiai leírások tehát nem nyújtanak biztos összehasonlító alapot arra, éppen a rendkívüli csikozatvariabilitás alapján, hogy annak alapján a tudományos pontosságú meghat ártozást el lehessen végezni. A vizsgálat módszere Ennek a bizonytalan helyzetnek felszámolása érdekében a csikozat quantitativ feldolgozásával kerestem meg azokat a populációkat, amelyek a délzambezii példányoknál egyáltalán adódnak. Vagyis a rendelkezésemre álló anyagban leszámoltam testtájanként a fő- és melíékcsikokat és azokat biometriailag kiértékeltem. Jelen munkámban tehát a délzambezii területről származó egyedek testtájanként! csikozat számát, illetve ezek variabilitását mutatom be. Folytatólagosan azután korrelációkat fogok keresni az egyes testtájak csikozatának száma között. Ilyenformán nyilván sikerülni fog majd megtalálni azokat a típusokat, amelyekre az adott csikozatkorreláció jellemző.