O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Szunyoghy, J.: A nádifarkas 73-88. o.

engeschprochen wurde" /11, p.

244/. Majd egy másik helyen „Meine frühere Vermuthung, dass in Ungarn der Schakal als „Rohrwolf

" unerkannt bleibe, halte ich, auf Grund meiner Erfahrungen in Syrmien, vollkommen aufrecht..." /11, p.247/. MOJSISQVICS állitásaival kapcsolatban meg kell jegyeznünk a következőket: 1./ Az állat hovatartozandóságának a megítélésében MOJSISOVICS tévedett. A rendszertani leirás és értékelés egyik alaptörvénye értelmében ugyanis, ugyanannak a fajnak két alfaja - MOJSISOVICS esetében a Canis lupua lupu

s és Canle lupus mino

r - egy azon területen nem fordulhat elő. Hozzátehető meg ehhez, hogy Európában semmiféle kisebbtermetü pusztai farkasról nem beszélhetni. HEPTNER W.G. szovjet manmsologus - az orosz farkas anyag alapján -, amint azt TOPÁL Gy. kollegámmal közölte, ugyanezen a véleményen van. 2./ E lábszönyeg alapján felvett és megadott testméreteknek tudományos jelentősége alig van, hiszen, amint az köztudomásu a kutya félék bőre kikészités közben jelentősen megnyúlik, így ezek a méretek legfeljebb csak körülbelüli tájékozódásra alkalmasak. Hogy a 140JSISOVICS féle testméret adatok mennyire nem használhatók, ennek illusztrálására közlöm, hogy 1959.

III. 1-én Lad-on /Somogy m./ lelőtt igen Jól fejlett him farkas mely zsigerekkel együtt 42 kg volt - testhossza 122 cm,farok hossza 37 cm /a végszőrök nélkül/. A MOJSISOVICS féle nádifarkas testhossza viszont 118 cm, farok hossza pedig 44 cm /valószínűen a végszörökkel együtt/. Tehát a MOJSISOVICS féle nádifarkas - amelynek kisebbnek kellett volna lennie a farkashoz képest -, egy jókora farkassal csaknem felérő nagyságú , MOJSISOVICS után MÉHELY következett, aki 1898-ban „A Természet" cimü állattani ás vadászati folyóiratban „

Sakál és nádlfarka

s" c. közleményében foglalkozott a nádifarkas kérdéssel javarészben megismételve azt, amit MOJSISOVICS állított .Végeredményben arra az álláspontra jutott,hogy „A ná-