O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Anghi, Cs.: Die Taki-Tarpan-Abstammung des ungarischen Pferdes 187-194. o.

sunak, az említett többi hazai és külföldi szerző pedig kifejezetten taki eredetűnek mondja. Szerző a magyar puli belsőázsiai eredete nyomán, valamint a magyarság ugyanonnan is származó népelemeinek földrajzi eredete azerint azt tekinti bizonyítottnak,hogy a honfoglaláskori lóanyag eredetileg valóban taki származáau. Amint a népvándorláskori magyarság népelemei keletről nyugati irányban vonultak, ugy cserélődött fel a lóanyag bizonyos mértékben tarpánazármazékokra. A taki-eredet azonban olyan átütőképeaségü, hogy a honfoglaláskori lókoponyékon döntő bélyegként megmaradt. Bzen körülmény alapján azerző arra hívja fel a synposion figyelmét, hogy a przewalaki-ló öröklési viszonyaival érdemes volna kísérletes vizsgálatok során foglalkozni. Literatur 1. ANGBT, Cs.: A magyar pásztorkutyák /Budapest, 1936, p. 14/. - 2. BESSKÓ, J.: A honfoglaló magyar nemzet lovairól /Budapest, 1906, pp. 176/. - 3. GUN

DA, B.: A néprajz és magyar őstörténet /Budapest/. - 4. HANKÓ, B.: ősi magyar háziállataink /Debrecen, 1940, p. 5-24/. - 5. HAHKÓ, B.: Magyar háziállataink /Budapest, 1943, p.29-41/. - 6. HAGY, D. : Kraniometriai vizsgálatok a honfoglaló magyarok lovain /Mathem. és Természettud. Értesitő, 54, 1936, p.991-1003/. - 7. SZILVAY, Gy.: Az arab ló és hatása az európai lovakra /Budapest, 1937, p. 3-15/.