O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Berinkey, László: Adatok a dévérkeszeg (Abramis brama L.) és a koncér (Rutilus rutilus L.) hybridjének ismeretéhez 5-24. o.

fig. 7-9. parietale fig. 7. Abramis brama-fig. 8. Rutilus rutilus fig. 9. hybrid A supraoccipitale eristája a dévérkeszegnél jólfejlett, nagy, a koncárnál kicsiny. A hybridek a kettő közötti átmeneti formát mutatnak. A palatinum két dorsalis procesBUsa a dévérkeszegnél egymáshoz aránylag közel fekszik, egymástól való távolsága a csont hosszának 33,3 %-a, mig a koncérnál 46,7 %, a hybrideknél 39 %,tehát átmeneti értéket mutat. Ugyancsak különbözik a két fajnál a csonton levő laterális bemélyedés alakja és helye,ez a hybrideknél szintén a szülők közötti átmenetet alkot. A prooticum a hybrideknél felépítésének minden részletében a dévérkeszeghez hasonlít. A basioccipitale /fig. 10-12./ •entrális oldalán levő mélyedésbe fekszik bele a rágópárna. Ennek alakja jellegzetes; a dévérkeszegnél posteriálisan,mig a koncárnál anteriá-