O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Berinkey, László: Adatok a dévérkeszeg (Abramis brama L.) és a koncér (Rutilus rutilus L.) hybridjének ismeretéhez 5-24. o.

flg. 1-3. os pharyngeus inferioris fig. 1. Abramis brama-fig. 2. Rutilus rutilus fig. 3. hybrid mással teljesen megegyező, átmeneti formát alkotva egyesiti a két szülőfaj jellegzetességeit. A garatlv egészében zömökebb, vaskosabb, mint a dévérkeszegé, de nem annyira, mint a koncéré. A garativ felső szára nem éri el a kör felső szélét. A váll elég széles, a fogak nem nyúlnak tul rajta. Az alsó szár alsó széle nem levágott, hanem iveit, de nem a körrel párhuzamosan halad, mint a dévérkeszegé, hanem a két szár a köriv rádiusának alsó harmadánál ér össze. A koncér csigolyaszéma 41-42, a dévérkeszegé 45-46, a No.2: hybrid csigolyaszáma 43, a Ho.3: 42. Itt tehát mindkét egyednél a koncér tulajdonság érvényééül. A vomer /ékcsont/ /fig. 4-6./ a dévéykeszegnél hosszan megnyúlt formájú, két anteriális elágazása egymással hegyesszöget alkot, a processusok ventrális és dorealis része egy-