O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)
Vásárhelyi, I.: Die Vertebratenfauna des Hámorisees 105-112. o.
elgyengült őzeket a tő jegére szorítja és a nehezen menekülőkből aránylag sokat zsákmányol. Egy vidra / Lutra lutr a L./ osalád 1932-ig állandóan itt lakott, de az akkori nagy hal és rák pusztulás után,a táplálék hiánya alatt, elvándorolt. A nyuszt /Partes marte s L./, a nyest / M rfoln a Erxl./, a nenyét / Muatela nivali s L./, a hermelin / M. ermlne a L./, a közönséges görény / E„ putoriu s L./ és a mezei görény / U, p. eversmann i Less./ mind előfordul. A vadmacska / Pelia sylvestri s Schreb./ és a mezei nyul / Lapus europeu a Pall./ jelenlétét csak a havon látható nyomok árulják el. A nagypele / Glis gli s L./ ÓB a mogyoróspele / Muscardlnus avellanarlu s L./ művésziesen épült fészkét néhány esetben a bokros parton és a tó felső végén találtam. A pézsmapocok /Plber zlbethicu s L./ is megjelenik majdnem minden tavasszal. Elszaporodni azonban nem tud. Az erdei pocok / Clethrionomys glareolu s Schreb./, a mezei pocok /Microtus arvali s Pall./, a földi pocok / Pitymys aubterraneu s Sél.-Longch./, az erdei egér / Apodemus sylvaticu s L./, a güzüegér / Mus spicllegu s Pet./ mind közönséges, különösen egeres években. A kószapocok / Arvicola scherman Schaw./ és a törpeegér / Micromys minutu s Pall./ a tó gazos, felső végén, gyakran a viz fölé is épiti fészkét. A vándorpatkány / Rat tua norvegicu s Berk./ pedig a tó duzzasztó gátjában és sziklarepedésekben tartózkodik. A mókus / Sciurus vulgari s L./ a mogyoróbokros partokat keresi fel. Néha itt is fészkel. A vaddisznó / Sus scrof a L./, a szarvas / CervuB elaphus germanicu s L./, az őz / Capreolus capreolu s L./ és a muflon / Ovis muelmo n Pali./ csak legfeljebb ivás céljából keresik fel a tő vizét.
