Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
4-IK OLDAL Verhovayak Lapja Journal of the Verhova; Fraternal Insurance Ati&’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Sxerkesztőség: 4««—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-2454 er 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A IAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ................................................... $1.00 a year Foreign Countries ..._____...._____________......._______ $1.60 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. Köszöntjük a Rákóczi konvenciót Magyar szeretettel köszöntjük, lapunk utján is a bridgeporti RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 1955. junius 6-án, hétfőn kezdődő, minden tekintetben történelmi jelentőségű nagygyűlését. Szivünk egész melegével üdvözöljük azokat, akik a tagság bizalma folytán mint delegátusok összeülnek, hogy számonkérjék az Egyesületük vezetőitől, hogy miként sáfárkodtak az elmúlt négy esztendő folyamán s azután lerakják az elkövetkezendő négy esztendőre a további fejlődés és haladás vezérelveit. 1888. április 13-a, a Rákóczi Segélyző Egyesület alapítása óta azonban soha fontosabb és nágyobb jelentőségű ügy elintézése még nem várt a tagság választott képviselőire. Ezen a konvención kell a delegátusoknak dönteni arról, hogy hozzájárulnak-e a Rákóczi és a Verhovay egyesüléséhez? A két testvéregyesület vezetősége közel két esztendő óta a legteljesebb megértésben kidolgozta, elkészítette az egyesülés terveit. Tisztességes, egyenes, becsületes megállapodást kötöttek s most már csak a Rákóczi delegátusokon áll, hogy ráüssék az egyesülésre a pecsétet. A Verhovay delegátusok óriási többsége elfogadta az egyesülési szerződést, bizonyságát szolgáltatva evvel egyrészt annak, hogy helyesli választott vezetőinek eddigi intézkedéseit, megállapodásait; másrészt bebizonyította evvel a határozatával, hogy az egyesülés előnyeit a jövő haladása és fejlődés szempontjából józanul le tudja mérni. Most már egyedül a Rákóczi nagygyűlés tagjain múlik, hogy ez a történelmi jelentőségű lépés, — az amerikai magyarság, a két egyesület tagságának érdekeit legjobban szolgáló határozat — megtörténjék. Hiszen csak a vakok nem látják, a süketek nem hallják, hogy az egyesülést csak azok ellenezhetik, akik kicsinyes, személyes érdekeiket nézik és ezek a testvéreink talán csak azért képviselik az ellenzéket, mert nem képesek felmérni ennek a lépésnek a mindkét egyesület tagságát és jövőjét olyan közelről érintő javát, előnyeit és áldásait. Bizva-bizunk abban, hogy a Rákóczi konvenció delegátusai, — éppen úgy, mint ezt a Verhovay delgátusok tették — elfogadják a feléjük kinyújtott; testvéri jobbot. Erre kötelezi őket a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc ÉLETÉNEK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK ÁLDOTT EMLÉKE. “A HAZAÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT” megindított történelmi szabadságharcában, ő a nép összefogásában látta Magyarország jövőjének biztosítékát és ennek érdekében, hajlandó volt mindenét feláldozni. ELŐ A JÓZAN ESSZEL Irta: Dr. MÁRK BÉLA Önökhöz szólok, tisztelt delegátus testvérek, akik a most junius 6.-án, hétfőn megnyitandó Rákóczi konvencióra, Bridgeport, Connecticutben egybegyülnek. A mi nagy magyar biztosítási egyleteink egyesítésének ü gye sokkal régebben és sokkal gyakrabbban fogalkoztatta az amerikai magyarságot, mint akármilyen más kérdés. Bizonyára sokan emlékeznek az Olvasók közül arra az eseményre, amikor a három nagy egylet: a Verhovay, Rákóczi és Bridgeporti l Szövetség teljes számú igazgatósága és valamennyi tagja a központi tisztikarnak, összegyűltek a new yorki Pennsylvania Hotel különtermében, ahol én voltam az egyesülési tervezet előadója és ahol a három igazgatósági tanács határozatilag kimondta, hogy a három egylet egyesítését létre kell hozni. Sőt annyira ment ez a határozat, hogy két hétre rá a három egylet elnöke és titkára utasítást kapott, hogy taglétszámuk arányában mindegyik egylet tegye le az egyesülés költségeinek fedezésére szükségelt pénzt is. Minden szépen ment, csak amikor a kérdéses összegek letételére került a sor ,ujjabb félreértés állott elő és az egyesítés dugába dőlt. Egy pár évre rá újabb kísérlet következett ,amikor a Rákóczi és Bridgeporti Szövetség igazgatóságai mondották ki egyhangú határozattal az egyesítés létrehozásának szükségességét. A Rákóczink részéről KOCSIS elnök és FIS1IBEIX és MOLDOVÁNYI igazgatók, mig a Bridgeporti Szövetség részéről CHANTI, KATZIANER és jómagam, mint kiküldött egyesítési bizottság több mint húsz alkalommal sokszor teljes napokat töltöttünk el az egyesítés mindent felölelő részleteinek kidolgozása ügyében. (Egészen biztos, hogy ennyi idő alatt a világ békéjét is ki lehetett volna talán dolgozni.) Minden szépen ment egy ideig, de persze akkor is megvoltak az egyleti kis “Napoleon’ -ok, akik azt elgáncsolták abban a téves hitben, hogy az Egyletet az Úristen azért teremtette, hogy nekik biztosítson egy jó meleg és örök időkre tartó széliét az irodában. Tehát magyarán mondva “megint belecsapott a mennykü’’ az egyesülési kísérletbe. Hát vájjon hol is van a mélységes hiba vagy mi is tulajdonképen az oka annak, hogy a csaknem 50 év óta vajúdó egyesítési kísérletek eddig' kudarcot vallottak? Megmondom minden kertelés nélkül, hogy mi az én véleményem. Emberi gyarlóság, emberi-végtelen gyengeség, emberi határtalan önzés, emberi gonoszság, emberi nemtörődömség, emberi irigység és főleg a józan ész és értelem hiánya vagy fel nem használása voltak a sorozatos egyesítési kísérletezések s i k ertelenségeinek okozói. Az egyedüli megoldás, kedves delegátus testvérek az, hogy amikor egy olyan nagy ügyről van szó, mint például ez a mostani egyesülés kérdése, — amikor külön-külön csaknem minden egyes osztály, minden egyes tag, minden egyes delegátus, stb. átérzi és tudja, hogy mennyire nagyfontossága és jelentőségű ennek az egyesülésnek nyélbeütése, — akkor vegyük elő a józan eszünket, ne hallgassunk se Péterre, se Pálra, csak saját lelkiismeretünkre és 1955 junius 1. amikor a Rákóczi konvención szavazásra kerül a sor, akkor a saját tisztességes, józan eszét követve, úgy szavazzon mindenki, ahogy azt legjobb becsületes értelme és szive diktálja. Ne keressük folyton a másikban a hibát, ne tartsuk magunkat mindig különbnek a másiknál, ne üljünk fel a már olyan régen elpuffogtatott, semmitmondó, üres frázisoknak, ne dűljünk be a rémhir-terjesztőknek és ne higyjük azt, hogy nagy szavakat használó vagy talán nagy tisztséget betöltő emberek mindig tudják is azt, hogy mit is beszélnek. Mert higyjék el nekem, hogy nem mindig van igaza annak a közmondásnak, hogy “akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá.” Gondoljunk csak arra, hogy vájjon hol is volna ez a világ, ha pékiául a menyasszony szülei folytonosan lebecsmérelték volna a vőlegényt, vagy annak család-^ ját, fiát-bornyát és unos-untalan ellenezték volna csupa üres 'gőgből, vagy fennhéjázásból, ostoba érvelésekkel, önzésekkel a fiatalok egybekelését. Mert tulajdonképen ez az, amit ennek az egyesülését úgynevezett ellenzői el szeretnének velünk hitetni, hogy például az egyik egyesület fel akarja magába szippantani a másik egyletet: hogy milyen nagy is az egyik egyesületnek a tartalekalapja a másikéval szemben; hogy elveszítjük azt a gyönyörű, régi és hires nevét az egyletnek, amire olyan büszkék voltunk; hogy le kell akasztanunk a. szegről a molyette szabadalomlevelet; hogy eladtuk az egyletet “down the river,” hogy “Jaj Uram Isten, mi is lesz belőlünk,” üa az egyesülés megtörténik. Milyen sok üres, értelmetlen, semmitmondó és sokszor rosszakaratú mellébeszélés! Hát vájjon ezek az emberek még mindig nem akarják megérteni az idők előrehaladását és követelményeit ? Hát nem látják az írást a falon, amelyik azt mondja, hogy a lovas szekérrel való közlekedés ideje lejárt, hogy már nemcsak automobilokkal, hanem talán nemsokára atomerövel hajtott jármüveken fogunk közlekedni? Hát nem látják, hogy az erők nagy összefogásának korszakát éljük, amikor nagy bankjaink, gyáraink és egyéb intézményeink egyik a másik után egyesülnek, hogy nagyobb és nagyobb teljesítményeket hozzanak létre? Hát nem látják, hogy maguk a világ nemzetei is, — jobban, mint valaha, — összefognak, egyesülnek, a jobb, boldogabb jövő és béke érdekében? Hát nem értik meg, hogy két különböző államnak, Connecticut és Pennsylvania államának biztositási felügyelősége vizsgálja felül a legtüzetesebben azt, hogy vájjon az egyesülés hasznos lesz-e az egyletekhez tartozó tagság számára és hogy ez a két hivatalos hatóság csak akkor fogja az Ament kimondani, ha teljesen
