Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-05 / 1. szám

O-IK OLDAL 1955. január 5. Labdarugó bajnok örömmel számolunk be ar­ról, hogy egy ifjú tagunk ki­tünteti magát a labdarúgás­ban. Dutzman Róbert, Scalp Level, Pennsylvania-i tagtár­sunk bevonult a helyi futball történelembe, mint a középis­kolai labdarugók egyik legki­­válóbbja. Bob Dutzman Károly és neje fia, akik 610 Railroad Streeten laknak. Az egész családot na­gyon szeretik és becsülik az 59. fiók tagjai Nemcsak a helyi, hanem a környékbeli lapok is lelkesen írtak a fiatal Dutzman bajnoki tetteiről és el is nevezték The Toe-nak (A nagy lábujj, mert annyira kiválik a rúgás művé­szetében. Vannak olyanok is, akik azt állitják, hogy “auto­matikus lábujja” van és igy lehetséges az, hogy saját ta valyi rekordját ezidén 15-tel haladta meg. Nagy ügyességéért a Johns­town kerületi összes labdarugó oktatók úgy jutalmazták meg a Windber High Schoolt végző ifjú sportembert, hogy őt vá­lasztották be uj tagnak a “Tri­bune All-Scholastic Football Team of 1954” cimü csapatba. Mi is szívből gratulálunk Dutzman Róbert kedves tag­társunknak kitűnő sport-tel­­j eseményeiért! Csak azért sem... (Folytatás a 4-ik oldalról) ga annyi emberrel szemben önmagára?” Amire Pipogya bevallotta: “Mert én csak a saját neve­met tudom aláírni.” Őszintén remélem, hogy ju­nius 6-án nem lesznek “csak azért se” faj fából levő Pipo-. gyák, akik a legjobb tervek el­lenére lesznek. Uj, hatalmas intézményt állíthatunk fel a Rákóczi és Verhovay egyesíté­sével, amely szembeszállhat az idők minden viharával és őrzi itt, Amerikában, magyar mivol­tunkat. Adja a jóságos Isten, hogy úgy legyen. — Verhovayak Lapja Szervezési értekezlet Horváth Juditka December 16. és 17-én, csü­törtökön és pénteken két na­pos szervezési értekezletet tar­tottunk Pittsburghban, a Hotel Pittsburgher egyik termében. A két napos megbeszélésre be hivtuk szervezési felügyelőin­ket valamint kerületi szervező­inket, hogy megismertessük őket az uj, január 1-vel kibo­csátásra kerülő további bizto­­sitási formáinkkal, megbeszél­jük az elmúlt év eredményeit és lerakjuk az uj esztendőben követendő tervek alapját. A két napos értekezleten a központi tisztviselőkön kívül resztvettek Charles Elemér központi elnö­künk szervezési titkára — az értekezlet vezetője — vala­mint Cher J. Ferenc (Trenton, N. J.) Dus J. László (Cleve­land, Ohio) Jász D. Tibor (Bethlehem, Pa.) Nagy G. Gusztáv (Duquesne. Pa.) Na­­meth Gábor (Youngstown, O.) Torna József (New York, N. Y.) Wukovits J. Ferenc (So. Bend, Ind.) szervezési felügyelők. Bertalan Kálmán (Cleve­land, Ohio) Érdeky J. Kálmán (Buffalo, N. Y.) Fülöp János (Pittsburgh, Pa.) Ivancsó J. Istvánt Toledo, Ohio) Kajdi T. Ferenc (Chicago, 111.) Ko­­zán „ G. Ferenc (Melvindale, Mich.) Lukács István (Detroit, Mich., Mislay István (Youngs­town, Ohio) Simon Ádám (New Brunswick. N. J.) ifj. Sopronyi György (Dayton, Ohio) Stip­­kovits J. Fred (McKeesport, Pa.) Szabó József (Detroit, Mich.) Taylor C. Ernő (Chi­cago, 111.) Tóth W. Elemér (Homestead Park, Pa.) Tóth­­falusi Mihály (Hammond, Ind.) kerületi szervezőnk. A két napos komoly sokszor bizony idegölő munkát hangu­latossá tették, a közösen elköl­tött ebédek s azok során őszin­te és igazán szívből fakadt ün­neplésben részesítették szerve­zőink a negyedszázados köz­ponti tisztviselői működését ünneplő főnöküket, egyesüle­tünk központi elnökét, Bencze János testvérünket. A szerve­zői kar értékes ajándékát, ezüst cigaretta doboz a szerve­zők nevei rávésve, Dus J. Lász­ló szép beszéd kíséretében nyújtotta át. Csütörtökön este igazgatósági termünkben jött össze a társaság s itt aztán mindannyian kifejezték jókí­vánságaikat a közszeretetben álló jubilánsnak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a két napos értekezlet eredményei úgy üzleti rpint társadalmi téren a közeljövő­ben mutatkozni fognak.---------'-a-'i £*>--------­Alexander Graham Bell a telefon feltalálója orvosnak ké­szült, egy időben mint zene és a szónoklat tanára kereste ke­nyerét. HORVÁTH JUDITKA a buffaloi magyarságnak és Egyesületünknek legújabb tagja. A buffaloi Rákóczi estélyen nagy sikerrel szerepelt ez a bájos kisleány, aki már ilyen zsenge korában szörnyű tapasztalatokon és izgalmakon ment át. Édesanyjával, Horváth Nándornéval ez év október 20-án érkeztek Amerikába. 1953. szeptember 20-án éjjel sikerült át­­szökniök Magyarország határán, ezer veszély közt. A vasfüggönyön való átkelésük annyira szenzációs volt, hogy azt az amerikai kormány fel­szólítására mozgófénykép-gépek előtt újból el kellett játszaniok. De ez az ismétlés az amerikai zóna biztonsá­gában már gyermekjáték volt az iga­zi, hátborzongató, életveszélyes ka­landhoz képest. Sok szerencsét kívánunk az édes kis Juditkának itt, az Ígéret földjén, ahol a biztonságos életmód, a sok uj érdekesség, ami csak Amerikában van s amelyekkel lassan meg fog ismerkedni, a nagy szabadság, mely itt a legnagyobb áldás, kárpótolni fogják a gyermekfővel tett, nem gyermeknek való ijedelmekért s a rossz emlékeket hamarosan el fogja felejteni.-----------s 5 £ »-•---------­Nem polgárok figyelmébe A törvény előírja, hogy mind­azok, akik Amerikában élnek, de még nem polgárok, január hó folyamán kötelesek egy u. n. “ALIEN ADDRESS RE­PORT” formát kitölteni. Ezek a kitöltendő formák minden postahivatalban kaphatók. Nyomatékosan figyelmeztet­jük azokat a tagjainkat, akik még nem amerikai polgárok, hogy ennek az előírásnak fel­tétlenül tegyenek eleget. A for­ma minden kérdésére választ kell adni és azt alá kell írni. A formát, kitöltés után, a pos­tahivatalban kell beszolgál­tatni. Azokban a városokban, ahol a kormánynak bevándorlási és poigárositási irodája van, a ki­töltendő formák ebben az iro­dában is kaphatók. Tagjainkat szeretettel kér­jük, hogy nem polgár ismerő­seik, barátaik figyelmét hívják fel erre a rendelkezésre s fi­gyelmeztessék őket, hogy a formát feltétlenül állítsák ki január hó folyamán. Kuti József István leszerelt KUTI GÁSPÁR, omahai 278. fiókunk kiváló ügykezelőjének házatáján nagy öröm volt 1954. szeptember 23.-án, amikor Ang­liából hazajött a fia, négyéves katonai szolgálat után, (a légi haderő kötelékében). Camp Kilmer, N. J.-ben kapott obsi­­tot, ahonnan boldogan sietett haza Omaha, Nebraskába, sze­retett szüleihez.------------------------­Szomorú karácsony A Farmington, W. Va.-i bányász­testvéreinkre szomorú karácsony vir­radt 1954-ben. A Jamison bánya élve eltemetett áldozatainak fájó emléke fekete gyászfátyolt borított szinte minden otthonba. Az egyik lap mun­katársa a következőkben számol be az ottani hangulatról: “Könnyes szemekkel disziti a ka­rácsonyfát Mrs. Rose Saunders, vé­kony kis asszony, három gyermek ányja. Eddig mindig férje csináltál ezt, most Lynn Saunders a bánya mélyén ^alussza örök álmát, egyike annak a 16 áldozatnak, akit novem­berben elnyelt a bányarém. A kis gyerekek még nem értik meg a tra­gédiát s nagyon hiányozna nekik a karácsonyfa ...” “Szomorú lesz ez a karácsony, mondotta Mrs. Charles Karsh Jr. — aki 26 hónapos babyjével maradt özvegy. Most csak kicsi fánk lesz — á múlt évben plafonig érőben gyö­nyörködött kicsi lányunk, milyen más volt akkor ...” “A domb tetején épült otthonukból ile lehet látni a völgybe, a befalazott bányára, ahonnan még mindig nent lehetett kihozni a munka vértanúit.” “Csend, békesség borul a hóval bo­­ritott tájra és aki nem tudja azt a borzasztó tragédiát, ami itten tör­tént, el sem képzeli, hogy mit jelen­ített ez azoknak, akik ezt végigélték.” “Szomorú karácsony az idei, mert hiszen nemcsak a 16 áldozatnak köz­vetlen családja, hanem a barátok és rokonok egész serege szenved a sú­lyos csapás alatt, jelentette ki John Opyoke (Apjok) a United Mine Workers Local tisztviselője, akinek testvére Apjok József — tagtársunk — szinte az áldozatok között van. Házuk egymás mellett van ...” “Itt kell maradnunk — mondotta Mrs. Matt Menas, négy árva anyja — hiszen ideköt bennünket boldogult férjem emléke. Megbirkózunk az élettel, hiszen Matt emléke velünk van ...” “Mrs. Joe Gregor ,két kis árvá­jával annyira megtört, hogy a kará­csonyfa feldíszítéséhez sem volt lelki erejük. Mindhárman összetörtek a .rettenetes csapás alatt." A nap minden órájában a kormány* és a bányatársaság inspectoral kü­lönféle mérőszerszámokkal vizsgál­ják, hogy mi történik a hatalmas bányaüregben. Azt állitják, hogy a methane gáz ,ami a robbanást okoz­ta, annyira sürü, hogy már nem rob­banhat ismét. Hosszú hetekbe tart még azonban, amig a betemetett bányát ki lehet nyitni, hogy az élve eltemetett 16 holttestet kihozzák és. megindulhasson a bánya üzembehe­­.lyezése. Addig 500 bányásztestvé­rünk kereset nélkül marad ... Szomorú karácsonya volt a farm­­ingtoni bányásztestvéreinknek. Az áldozatok sorában ott van egyik régi tagtársunk Apjok József is, mélyen sújtott szeretteinek ezúton is tol­mácsoljuk őszinte, igaz részvétünket.

Next

/
Thumbnails
Contents