Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-02 / 3. szám
10-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1D35 március 2. CHICAGO (Folytatás a 9-ik oldalról! dalán iázva megy be, és mint kész ■szalámi jön ki a másik oldalon. "Az1 emberek szájtátva hallgatják a hol (tréfás, hol hangzatos meséket, és sokaknak .kedvük szottyan kijönni ebbe a csodás városba. Megindul azi áradat Chicago felé az egész világról. Jönnek szorgalmas németek, hazájukat elveszített lengyelek. Hevesvérű olaszok otthagyják az örökké napfényes, mosolygó Nápolyi és Szicíliát. Otthon nehéz kőfejtő munkát végeztek és azt itt Amerikában is folytatják sokkal magasabb bérek mellett. Az Írek, az angol elnyomás elől menekülnek, az ir éhínség elől és lassan ellepik az uj Várost. A magyar gazda is megpróbálja. Rászánja magát az uj, sokat ígérő életre. Nehezen kell megdolgoznia, de félretesz annyit, hogy az otthoniakat is segíthesse, vagy talán, hogy visszamenjen az óhazába és; megtakarított keresetéből ott földet vegyen magának. Sokaknak megtetszett az uj élet, végleg letelepednek, a családjukat is kihozzák. Csak most látják aztán, hogy milyen veszedelmektől szabadultak meg, hogy a háború előtt nem mentek haza. A szegény Aladdin herceg lett, amikor megdörzsölte a lámpást az Ezeregy Éj meséiben. Chicago hercegei is, a gazdag milliomosok is megdörzsölik lámpájukat és ime a városnak már alig lehet terjedni fezéltében-hosszában. Mint a titánok, megostromolják az eget is. A felhőkarcolók egymásután nyúlnak a magasba, sűrűn, mint eső után a gomba. Mindenki csodájára jön a városnak, Sullivan építész felhőkarcolóinak. De a bábeli tornyot sem lehetett baj nélkül megépíteni. Chicagóban is összezavarodtak a nyelvek, a sok idegen bevándorló, ahány nyelven beszélt, annyin ostromolta a gazdagokat, hogy nekik is több jusson a város gazdagságából. A város hovatovább munkásviszályairól, sztrájkjairól lett hires. A sztrájkok nyomán újabb lendület állott be, úgyhogy manapság a bérek már a munkásság' igényeihez alkalmazkodnak. Az uj fejlődés a jómódú munkásság családi házainak szaporodását hozta. Egészséges, zöld fáktól árnyalt, virágoktól illatos kertvárosok fejlődtek mindenütt a város szegélyén, füsttől mentes, jólevegőjü települések. De az átmenet a' rosszból a jóba, nem egykönnyen történt. A nagy fellendülés előtt, a háborút követő egy-két esztendő újabb • bajokat hozott. Megindult a nagyváros felé a délről északra vándorló négerek áradata. A munkásság úgy érezte, hogy ez a tömeges bevándorlás a munkabérek lenyomására fog vezetni. A négerek bevándorlása elsősorban a város szegényes ir negyedei felé irányult. Mint valami árvíz, lassan ellepte az utcákat és a háztömböket. Az ir lakosság ijedten próbálta pénzzé tenni ingatlanait, négerek olcsó pénzen jutottak az Írek házaihoz. A végleges elözönlést jelentette, mikor az ir templom hivei más vidékre költöztek a templomban elhalt azi ének és Isten háza üresen tátongott. Véres lázongások törtek ki, a rend felborult. A zűrzavarban a város vezetősége/ ide-oda kapkodott. A felbomlott rendszer hozta a gangstereket, akik lassan a város igazi parancsolói lettek. Ha jólmenő üzletet találtak, a gazdáját feltétlenül megzsarolták. Ha valaki kellemetlen vetélytársát akarta kitúrni, csak a gangsterekhez folyamodott. Nem volt bűn, amire az autókon garázdálkodó gazemberek ne lettek volna képesek. Eleinte Al: Capone volt a vezérük, de nemsokára vetélytársai is keletkeztek és a csirkefogók egymásközt is marakodtak. Európában, ahol Chicago hire még mindig hóditott, a hitleinzmus azzal ijesztgette az embereket, hogy Amerikában mindenütt a gangsterek uralkodnak. Pedig hol voltak már akkor a" gangsterek? A depresszió, majd az italtiialom beszüntetése teljesen tönkretette a csirkefogókat. Chicago megszűnt a zavarok és a gangsterek városa lenni. Közművelődési téren kezdi túlszárnyalni magát New Yorkot is, vegyük akár operáját, akár egyetemeit vagy múzeumait. Chicago ma a középnyugat tündérvárosa. Lehetne-e álomban is/ szebbet képzelni, mint azt a képet, amit a tóparti parkövből látunk nyári estéken? A felhőkarcolók ezernyi ablaka fénylik a meredek vas és cement falak között. A tó vize csillog a telihold fényében, a nyári forróságot a tó felől friss szellő enyhíti. Ha reggel jövünk a tó felől Chicagóba, a Michigan Avenue merész felhőkarcolói állnak hosszú 'sorban, feszes, katonás glédában előttünk,, ragyogva a reggeli napfényben. . És a mi szállásunk a Kuglizóversenyen és.Verhovay Testvériségi Napokon, május 28.-án és 20.-én, szombaton és vasárnap, ezeknek a tündérkastélyoknak egyikében lesz, aí Conrad Hilton szállodában, amelynek ablakai büszkén tekintenek le a messze nyúló fényes tófetületre. Magyar menekülés Tirolba, az Urnák 1663-ik esztendejében A magyarság jelenkori száműzetése, a hujdesásban töltött évek szomoyu egymásutánja nem egydüli jelenség történelműnkben. Mint minden más nemzetnél úgy nálunk is megvolt minden kornak a maga emigrációja. Kisebb jelentőségük révén azonban mindezideig nem képezték történelmi kutatásain* tárgyát. Jelen kis tanulmányunk a török elől Tirolba menekült magyarság sorsáról számol be. » 1663 szeptember 14-et Írtak akkoriban. A tiroK fejedelemség magyar menekültek érkezését tárgyalja. Vészként terjedt a hír: jön a tőrök! Mondják, a Magyarország területén állomásozó török sereg láthatóan megerősödött. A “török császár” minden fiatalt elvisz katonának. Velence, az akkori kémvilág központja csakhamar megerősíti a Tirolba érkező magyar menekültek híresztelését s hozzáfűzi, hogy a törökök támadása a szokottnál előbb, kora tavaszra (1G6L) várható. A s-zuitán többhelyütt felvonulást színlelve a Dráva felé fogja ereje nagyrészét összpontosítani, hogy ezáltal a felkészületlen Steierországba és Karintlába törhessen. A fejedelmi udvar gondos mérlegelés alá veti Steiermark és Karintia ellenálló képességét. Az eredmény lesújtó. Nem is az, hogy a török veszélytől “földrajzilag távolélő keresztény Nyugat”, hanem még maga a szomszéd, nemzetünk élet-halál tusájának szemtanúja sem képes egy bástyát felmutatni a török ezen sakkhuzásával szemben. Tirol lázas készülődésbe fog. Menekültjeink érkezésének állandósulása és az élelem terén mutatkozó hiányok hatása alatt Innsbruck a “szégyenletes tömeg” elhárítása céljából szigorú rendeleteket hoz. A tartomány keleti határat lezárják. A Krtzbilhelbe irányított 100-főnyi határőrség parancsszövege a következő: .. .“azon menekülteken pedig a keresztényi szeretet ne gyakoroltassék. Csak ki elegendő kauciót képes felmutatni, lépheti át Tirol határát. A kaucióval rendelkezők legyenek mentesek a morbus hunét:ricustól (pestis) s kötelezzék magukat Tirol védelmében ha kel! vérüket és vagyonukat áldozni.” A beköszöntő tél idejére a határőrséget visszavonták, de vándorbotra jutott elődeinknek egy behavazott, járhatatlan hágó ugylátszik nem jelentett különösebb akadályt. Innsbruck — hogy az átszivárgásoknak véget vessen — 1664 február Í8-án az átkelőhelyeket ismét felügyelet alá helyezik. Az őrszolgálatot jelen esetben a tavasz beálltáig egy-egy katona látja el. Menekültjeink sorsáról keveset tudunk Az ezzel kapcsolatban papírra vetett pár mondat 1663. szeptember 23-i keltezéssel a következő: .. .“A határőrség jelezze a határátlépés idejét... a helyi hatóságok pedig a menekültek számát és tartózkodási helyét, hogy a lehetőségekhez alkalmazkodva további intézkedések történhessenek ... Menekültnek munka ne adassák.” Bebocsátást nyert magyarságunk nagyrésze eddig ismeretlen okokból Pustertal és Vintschgau völgyébe vehette útját. Tartózkodásuk közelebbi ebne ismeretlen. Az említett két völgyben élő “több száz” menekült részére külön éléstárakat állítanak föl. (1664. mátc. 3-iki rendelet.) Elődeink tartózkodási helye azonban nem volt szorosan Pustertal és Vintschgau völgyéhez kötve. A korabeli törvényszéki akták áttekintése folytán egy Feldkirchben élő magyarra bukkanunk. Jakob Khuen feldkirchi lakos s ismeretlen nevű menekült magyar barátja borozgatás közben oly kijelentést tett, hogy a török által megszállt magyar területen a kálvinista is gyakorolhatja vallását. Khuen a söntésben levők csittitgatása ellenére szidalmazni kezdte az osztrák császárt s nem vonakodott a török érkezése fölötti örömének kifejezést adni. Khuent bíróság elé állítják, társa eltűnt. (Alámeiüh!) Ez eseményekkel párhuzamosan odahaza valóraválik a velencei kémek jelentése. A hadjáratot 1664. januárjában Zrínyi bátor támadása nyitja meg. A nagyvezér se marad rest, ostrom alá .veszi Ujzerinvárat, melyet 1661-ben Zrínyi emelt. (Zerinvár Kanizsa ellensúlya lett volna, de létezésének a törökön kívül Mor.tecuccoü is nagy' ellensége volt.) Montecuccoli kiparanesoija a várból Zrínyi hadait, azt egy francia hadnagyra bízza. Zerinvár elesett! Montecuccoli északnak tart, nyomában Ahmed basa. A kereszténytábor Szentgotthárdnál, Montecuccoli huzamosabb halogatása ellenére döntő csapást mér a törökre. Tirol fellélekzik! És menekültjeink? — A vasvári béke alkalmával Érsekújvár, Várad és Zerinvár véglegesen török-kézre kerülnek. Sőt mi több! A győztes Linót az erdélyi őrség kivonására köte.ezi magát. Bujdosó magyarjaink sorsát ezzel megpecsételték. Állításunkat bizonyítja ;*.z 1672-ből származó feljegyzés, mely a merekült magyarság letelepítésével foglalkozik. Letelepedésük helyéül a pestis által kipusztult Pustertal valamely községét, illetőleg Matreit Brenner, avagy Leutasch völgyét jelölték ki. Levéltári forrásmunkánk ezzel megszűnt, a választás azonban az eddig kikutattak alapján Leutasch völgyére eshetett. Leutasch völgye a Wetterstein hegyvonulat délkeleti szegélyéné ■ terül el s mind Mittenwald, mind Seefeld felől kényelmesen elérhető. Osztrák kutató körökben a lakosság származására vonatkozólag igen eltérő véleményekkel találkozunk. Egyesek kelta, mások bajor eredetűnek vélik. Eltérő véleményre a lakosság különleges mivolta adott alkalmat. A tapasztalat különlegességek azonban inkább magyar, mint bajor vagy keha eredetre utalnak. (Folytatás a 11-ik oldalon) A CONRAD HILTON SZÁLLODA A nagyhangú jelzők hadával se lehet a Conrad Hilton szálloda berendezésének fényét kellő módon leirni. A fenti kép csak sejteti a szálloda szépségeit. Ilyen pompás környezetben fogunk örömet találni Veihovay életünkben a május 28. és 29-i Chicagó-i Országos kugliversenyünk és a Verhovay Testvériségi Napok alkalmával.
