Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-05 / 1. szám
1955. január 5. 4-IK OLDAL Verhovayak Lapja í Journal oí the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő ________ Editor’s Of fie« — Szerkesztőség: 41«—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 1», PA. Telephone: COurt 1-1454 ®r 1-S455 All articles and changes of address should be sent to ths VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A IAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CIÍfÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE. ______________PITTSBURGH 19, PA._________________ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................—. «1.00 a year Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 8, 1879. Hozzászólás az egyesülés kérdéséhez Irta: Dr. REMÉNYI JÓZSEF, egyetemi tanár A magyar emberről ellenségei • is megállapítják, hogy vendégszerető, nyiltszivü s a segítségre szorulót nem utasítja el magától. Ugyanakkor azonban nemcsak ellenségei, hanem barátai is azzal vádolják, hogy összeférhetetlen természetű, amiről gyakran nemcsak egyéni sorsa, hanem a magyar nemzet történelme is tanúskodik. Vájjon igazak-e ezek az általánosítások? Persze más népek és nemzetek is zavaros, nem egy Ízben teljesen téves elbírálásban részesülnek. A töredék-igazságok veszedelmesek, mert a tudatlannal elhitetik a tudást, a felszínessel az alaposságot. Gyarlók vagyunk s az egyetemes látóhatáru igazság: világában sokszor tájékozatlanok. Behódolunk a külsőségnek, amikor azt véljük, hogy a valóság győzött meg bennünket igazságáról. Ám gyarlóságunk ellenére néha megbízható Ítéletünk. Megbízható például, amikor kijelentjük, hogy' a magyar nemzet tragédiáját ismételten is az összeférhetetlenség okozta; tulgyakran egymásnak estek azok, akiknek szeretniük kellett volna egymást, vagy legalább is együtt müködniök. A nemzet tragédiája természetesen más okokkal is magyarázható, ám ahhoz kétségnem férhet, hogy a “turáni átok”-nak mondott gáncsoskodás,' gyanakvás, félreértés lényegesen hozzájárult a tragikus állapothoz,. A fenti elmélkedés annak köszönheti időszerűségét, hogy immár hónapok óta tárgyalások folynak a Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület megbízottai között a két intézmény egyesülése érdekében. Hírek szerint a tárgyalások eredménnyel biztatnak; csakis idő kérdése e kívánatos terv megvalósítása. A két intézmény “belső életét” nem ismerem. Annyit tudok, hogy mindkét egylet hasznos és szükséges tényezője az amerikai magyar életnek s hogy irányitói lelkiismeretesek s tisztában vannak a tagságnak tartozó feladatukkal. Minden bizonnyal olyan erkölcsi, társadalmi és gazdasági okok jelentkeztek, amelyek az egyesülés célját indokolttá teszik. Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a hagyományos magyar torzsalkodó szellemnek bármi része lett volna abban, hogy a két intézmény esztendőkön át a maga utján járt; ezt annak tudtam be, hogy az amerikai magyarság létszáma e két intézmény életképességét biztosította. De arra a következtetésre jutottam, az “egységben az erő” elv alapján, hogy a két egylet egybe vonásával a magyar erő érzékelhetőbbé s hatásosabbá válik, mint amilyen eddig volt. Persze, nem érzem magam hivatottnak arra, hogy ebben az ügyben tanácsot adjak; pusztán véleményemet fejezem ki. Az egyesülés igazolására maga az Amerikai Egyesült Államok a legjobb példa. Tessék elképzelni, hogy a Kanada és Mexikó közötti földrészen negyvennyolc állam helyett negyvennyolc ország lenne; negyvennyolc előítélet, negyvennyolc elszigetelt érdek, negyvennyolc hatalmi probléma. Amerika bámulói éppúgy, mint irigyei elismerik, hogy politikai, társadalmi és gazdasági jelentősége elsősorban arra vezethető vissza, hogy a demokratikus eszmerendszer s az intellektuállis, kereskedelmi s technikai kultúra vámhatárok nélkül érvényesülhet egy óriási területen. Függetlenül attól a tüneményes példától, amelyet az Egyesült ÁllaVnoktól kapunk az egység igazolására, érzésem szerint a józan ész is azt diktálja, hogy a lélekben és érdekben egymáshoz közelálló erők kezet fogjanak. A modern élet bonyolultságában fontos, hogy problémáinkat leegyszerűsítsük. Szánté azt mondhatnám, hogy akár a közmondás vagy szállóige, amely néhány szóba való sűrítése egy oldalakat követelő fejtegetésnek, esetleg élettapasztalatnak, az egyesülés által leegyszerűsített probléma módot ad nekünk arra, hogy tisztán lássunk olyan kérdésben, amely egyébként tulbonyolultnak látszanék.“így, meszsziről, nem látok szembeszökő ellentétet a Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület között. Inkább azt látom, hogy a töretlen magyar hit és céltudatosság szellemében a két intézmény nagyon közel áll egymáshoz; ha ez igy van, miért ne egyesülhetne? Ha az idők építő természetű erői nem találkoznak a megértés porondján, ha erkölcsi felelősség .tekintetében az emberiség nagy százaléka továbbra is kiskorú marad, akkor a pusztulás utján elkerülhetünk oda, ahol a halál mond Ítéletet elrontott életünk felett. Mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok meglanulta, hogy egységben van az erő, éppúgy az egész világnak meg kellene ezt a leckét tanulnia. Ami Amerikára áll, egyéni és társadalmi jelenségekre is vonatkozik; az egyénnek meg kell tanulnia, hogy önmagával összhangban legyen (ez az egysége) s az olyan társadalmi intézményeknek, mint teszem fel a Verhovay s a Rákóczi, meg kell tanulniok, hogy az egyesüléssel az eddiginél is eredményesebben szolgálhatják tagságukat s az amerikai magyarságot s tág értelemben Amerikát s a nagyvilágot. CSAK AZÉRT SE AKAROM Irta: Gondos Sándor A múltban régi magyar nemzeti szokásunk volt az, hogy okkal vagy ok nélkül ragaszkodtunk a nagyhangú kiabáláshoz, hogy ezt vagy azt “csakis azért se akarom.” Nem ám és főleg azért, mert a javaslatot, vagy indítványt más tette és Okoskodó Jánosok szerint másnak soha nem lehet igaza, csak nekem. Most végtelenül komoly kérdés merült fel, egész jövőnket érintő azzal, hogy két legnagyobb amerikai magyar biztositó intézményünket a Rákóczit és Verhovayt egy kalap alá hozzuk, egyesítsük. A közvéleményben meg van ennek többsége, de “csak azért se” régi elv alapján megvannak az ellenzői. Szerencsére — kevesen. Körülbelül hat évtized előtt nyolc ezer magyar élt Bridgeporton és annak hírére, hogy a pennsylvaniai Hazelton városában tizenhárom bányász csinált egy önsegélyző intézményt értelmes és jóakaratu emberek azt mondták: •“Messze van ide az a Hazelton, magyarjait nem ismerjük, de a gondolat jó és a magunk részére is csinálunk ilyen jótakaró egyletet”. így alakult a Rákóczi Segélyző Egyesület és ma büszkén* mondhatjuk, hogy annak életét semmi zavar, rendetlenség, visszaélés nem zavarta meg. Ennek tudatában a kötfoizalom nevelte nagyra és pénzügyileg erősre. Van azonban Ohio államban egy nyolcvanon felül levő emberünk, aki évekig a réz gyárban Bridgeporton dolgozott, a Rákóczinak is tagja, de a Verhovayt is pontosan fizeti. Ez mondotta a maga egyszerű, de nagyon józan eszével: “Egy milliónál több magyar volt amerikában, mikor idejöttem. Jó, ha ma négyszázezer van, mert öregszünk, hetenként legalább öt ven magyar megy a sírba. Gyermekeink csak szükségből beszélnek magyarul és unokáink, meg dédunokáink szája csupán angolra jár. Mi lesz a mi biztositó intézményeinkkel? Elmúlnak azok is velünk együtt. Mint ahogyan magyaT újságjainkkal történik? De ha a két nagy biztositó intézményünk egyesül, olyasmi alakul ki, amely hírünket, nevünket örökké fenntartja, hogy magyarok kezdték és nevelték nagyra.” Az 1955-ik évben tartandó két nagy egyesület konvenciója dönt véglegesen az egyesülés ügyében. Vájjon akadnak-e ott is Pipogya Jánosok, akik az óhazai példára tiltakozni fognak? Úgy történt az Szentesen, hogy községi bírót választottak és a nagy egyhangúságba hátulról valaki belekiabált: “Szavazást kérünk, névszerinti szavazást.” Mit tehetett volna s szolga biró? Elrendelte a szavazást és akkor kiderült, hogy száz tizenkét ember Bodonyi Gábort támogatta, csak egy szavazólapra volt írva: — Pipogya János. — Szétnézett a községházán a szolgabiró és kérdezte: “Melyik az a bizonyos Pipogya János?” Felállott hátul valaki és kissé bátortalanul mondotta: “Én lennék az.” Csodálkozott a szolgabiró és faggatta: “Mi a fészkes csodának szavazott ma(Folytatása a 6-ik oldalon.)
