Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-05 / 1. szám

(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVIII. 1955. JANUÁR 5. «CKt' 61 NUMBER 1. Chicago lesz az 1955 évi Kuglizóversenv és Testvériségi Napok színhelye — 1955. MÁJUS 28-29 — El van döntve végre, minden Verhovay sportember meg­­könyebbülten sóhajthat fel: az életerőtől duzzadó, viruló jövő előtt álló, hatalmas központi város, a nagy és szép CHICAGO fogja jövő évben vendégül látni a Verhovay sportbainokokat és a Testvériségi Napok megható ünnepét CHICAGO nagyszerű környezetében fogjuk megülni. Igazgatóságunk egyhangúlag döntött a Szeles Város mellett s talán azért is választotta újra színhelyül, mert egyszer már tartottunk ott mérkőzést s igy ez az első hely a Verhovay törté­nelemben, ahol most már másodízben fog lefolyni országos nagy eseményünk. Tagtársaink bizonyára jól emlékeznek arra, hogy 1951. május 5-én és 6-án, ugyancsak a Középnyugat e hatalmas központjában zajlott le a Nyolcadik Országos Mérkőzés és ez a kuglizóverseny oly elsőrangúan sikerült, a csapatok olyan nagy rekordokat értek el, hogy igazgatóink előtt valószínűleg hasonló óriási siker képe lebeghetett, amikor újra CHICAGÓT jelölték ki a nagy esemény színhelyéül. Az Országos Mérkőzések Végréhhajtó Bizottsága komolyan -mérlegelte CHICAGO kiválasztása mellett MILWAUKEE, Wis­consin városát is; Dr. KOVÁCS ANDOR alelnökünk és SZABÓ JÁNOS központi számvevő meglátogatta mindkét várost, meg­beszélést folytatott ottani ügykezelőinkkel, tárgyalt szálloda­­vezetőségekkel és konvenciókat rendező irodákkal, úgyszintén a küglizópályák igazgatóival és eljárásaik eredményét az Igazgató­ság elé terjesztették. PHILLIPS J. RICHARD, Detroit, Michigan-i igazgatónk, egy évi távoliét után, ismét helyet foglal az Országos Mérkőzések Végrehajtó Bizottságában. A Bizottság azt reméli és jogosan, hogy a jövő évi mérkőzés rekordot fog jelenteni a résztvevő csapatok számában is. A verseny ismét handicap alapján fog lefolyni. A szabályok és előírások, csekély kivétellel, hasonlóak lesznek a New York­ban, 1954 ben érvényben volt szabályokhoz. Amikor e sorokat Írjuk, a Bizottság éppen azon fáradozik, hogy a chicagói hires-nevezetes “loop” területén levő legalkal­masabb kuglizópályát és szállodát szemeljék ki és nagyban tár­gyal többfelé, hogy a loop szivében, kellős-közepén lehessen a nagy ünnepélyt megtartani. A Bizottság szivén viseli a Kuglizók és nem-küglizók kényelmének ügyét, hogy ne kelljen a szállo­dából a kuglizópályára közlekedési eszközt igénybevenni. Kü­lönben a számbajöhető szállodák mind félblokknyira vannak ott egymástól. A végleges választást a szálloda és kuglizópálya te­kintetében a közeljövőben fogjuk közölni. Hatalmas tagszerzési versenyt fogunk rendezni Chicago és East Chicago körzetében, hogy nagy eseményünket ily módon is emlékezetessé tegyük. CHARLES ELEMÉR, a központi elnök szervezési titkára és WUKOVITS J. FERENC szervezési felügyelő (Folytatás a 2-ik oldalon) MEGSZAVAZTÁK AZ UJ ALAPSZABÁLYT Tagjaink szives tudomására hozzuk, hogy 1954. december 27-ig beérkezett jegyzőkönyvi kivonatok tanúsága szerint, tag­jaink többsége megszavazta az uj alapszabályt. Beérkezett 30,722 tagot képviselő fiókunk szavazata, 25,962 szavazat az uj Alapszabályok mellett.4,032 szavazat bizonyos pon­tok kivételével fenntartással fogadta el azt. 728 tagot képviselő fiókjaink szavaztak csak az uj Alapszabályok ellen. Tekintettel arra, hogy Alapszabályunk szerint: ...ha a fiók­­gviilések taglétszám szerinti többsége magáévá teszi a javaslatot és a konvenció elfogadja, ezek jogerőssé válnak a konvenciót követő év január 1-én. Ezek szerint most már csak a konvenció határozata van hátra. BOLDOG UJ ESZTENDŐT! Az idő múlását nem lehet megállítani. Mennél idősebbek vagyunk, annál gyorsabban repülnek el felettünk a hetek, hó­napok és évek. Szinte nehéz elhinnünk, hogy ismét elmúlt egy esztendő és reánk köszöntött az uj. Ha visszanézünk az elmúlt esztendőre, akkor azt látjuk, hogy az 1954-es esztendő Verhovay szempontból jobb volt, mint az előző: ugyanakkor nem váltotta be mindazt, amit egy esztendőnek ennek előtte reméltünk, hit­tünk és megszerettünk volna valósítani. Pontosan egy esztendeje annak, hogy tagjaink figyelmét felhívtuk a közelgő hetven éves jubileumunkra. Most már csak 14 hónap választ el bennünket 1956. február 21-től, amikor el­érkezünk Egyesületünk alapításának hét évtizedes határkövéhez. Nem tudjuk, hogy kik és hányán érjük meg majd ezt a nevezetes évfordulót, egyet azonban biztosan tudunk, hogy Egyesületünk elérkezik ehhez a naphoz is, erkölcsiekben és anyagiakban meg­gazdagodva. Egy esztendővel ezelőtt arra kértük munkatársain­kat, hogy legyenek segítségünkre abban, hogy a 70 éves jubile­umra elérjük a 70,000 taglétszámot. Sokan hallgattak a kéré­sünkre, sokan nem. Pedig ezt a kitűzött célt csak úgy és csak akkor tudjuk elérni, ha kivétel nélkül mindannyian összefogunk, vállvetve, egymást megsegítve szakadatlanul, tervszerűen dolgo­zunk. Egy esztendővel ezelőtti kérésünket ismételjük itt meg: minden munkatársunk a ránkköszöntött uj esztendőben ismerje szive diktálta kötelességének a régi tagok megtartását, az újak szerzését. Ebben a reánk köszöntött uj esztendőben tartjuk meg Egyesületünk konvencióját. Egyesületünk fennállása óta még sohasem volt annyira fQntos konvenciónk, mint az idei lesz. Reméljük és hisszük, hogy az amerikai magyarság sok évtizedes vágya és álma végre megvalósításra kerül s úgy a Rákóczi mint a Verhovay konvenciók megfogják szavazni az egyesülést. Tör­ténelmi jelentőségű feladat vár mindkét egyesület delegátusaira s éppen azért fontos, hogy delegátusokká olyanokat válasszunk, akik átérzik tisztük jelentőségét s minden kicsinyes érdektől men­tesen határoznak majd ebben a nagyfontosságu kérdésben. Bí­zunk abban, hogy az egyesülés megvalósul: hiszen talán ez az első eset, hogy mindkét testület vezetősége, úgy az igazgatók mint a tisztviselők, minden önző, személyes érdeket félretéve állottak az egyesülés gondolata mellé s őszintén kívánják annak megvalósulását. Ha az egyesülés megszavazása az illetékes igazgatóságok és központi tisztviselők jogkörébe tartozna — akkor már megva­lósult volna ez a nagyszerű terv, mert hiszen mindkét testület legfőbb vezetősége teljes egyhangúsággal szavazta meg ezt. A biztosítási törvény azonban előírja, hogy ilyen esetekben a végső szó a delegátusokat illeti meg s az ő elhatározásuk döntő. Ma­gyar egyesületeink az utolsó félszázad során már nem egyszer próbálkoztak az egyesüléssel, sajnos, a négy nagy országos egye­sület próbálkozása eddig azért nem sikerült, mert vagy az illeté­kes igazgatóság vagy a tisztviselők valamelyike ellenezte azt. Ez az első megmozdulás, amikor egészen más a helyzet és éppen ezért bízunk abban, hogy valósággá válik az egyesülés. Ebben az uj esztendőben, a konvenciók esztendejében hatal­mas feladat vár minden hűséges, egyletét szerető tagra és min­den egyes munkatársunkra. A konvención számot kell adni a vezetőségnek az elmúlt négy esztendőben végzett sáfárkodásukról, a delegátusok feladata annak elbírálása. Le kell fektetni az ezután követendő irányelveket, határozni kell az uj Alapszabály felett, tisztviselőket, igazgatókat kell választani. Ezeknek az újonnan választott vezetőknek kezébe lesz azután letéve az egye­sület jövője és sorsa. Eredményes munkát a vezetőség azonban csak úgy tud végezni, ha az ország minden részében működő munkatársaink minden tekintetben együttműködnek a vezető séggel. Hiszünk abban, hogy tagjaink, munkatársaink, fiókjaink tisztviselői átérzik ennek az ujesztendőnek, minden eddiginél ko­molyabb jelentőségét és segítséget nyújtanak nekünk hogy iga­zán BOLDOG LEGYEN AZ UJ ESZTENDŐNK! i

Next

/
Thumbnails
Contents