Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-02 / 6. szám
(VERHOVAY JOURNAL) Május 29. és 30 mindvégig emlékezetes, eseményekben és élményekben gazdag ünnepnapjai maradnak annak a közel kétezerfőnyi testvérünknek, akik hallgatva a hivó szóra, az ország minden részéből New Yorkba sereglettek a Verhovay Testvériség ünnepnapjaira, a XI-iik Országos Kuglizóversenyünk alkalmából. Hon. Robert F. Wagner, New York polgármestere hozzánk intézett levelében biztosította ez ünnepre érkezőket arról, hogy meleg szeretettel, tárt karokkal várják őket a világ fővárosában. És akik eljöttek, azok nem csalódtak. Mikor ezeket a sorokat írjuk, még mindig az ünnepség hatalmas feledhetetlen sikerének hangulatában vagyunk s iga-i zán lehetetlen részletesen beszámolnunk arról, hogy New Yorkban, a világ fővárosában szinte álomszerűén szép napokban volt részünk. És akik eljöttek erre a testvértalálkozóra, azok nem csalódtak. Sok százan voltak olyanok. akik életükben először látták New Yorkot, ezernyi szépségével és minden hibájával. Mindenki megtalálta, azt amit várt; amit keresett. Pedig sokan hatalmas áldozatokat hoztak, hogy erre az ünnepre eljöhessenek. Hónaook óta szövögették a terveket, közbe jött azután — nagyon sok helyen — a munkátlanság, a nehéz viszonyok s ennek következtében a szokásos ijedelem. Ez sem tartotta azonban vissza őket. Neki láttái a munkának — sok esetben csodálatos módon — de a szükséges költségeket előteremtették és ott voltak, velünk ünnepeltek, velünk örvendeztek. Nehéz volna megállapítani, hogy a két napos ünnep melyik része volt a legpompásabb öröm volt gyönvörködni az ország minden részéből összes ereglett kuglizók pompás játékában. Megdobogtatta szivünket az a látvány, amikor a mesteri játékokban gyönyörködve, láttuk, hogy a fiatalok mellett szép számmal voltak deresedő fejű, öreg robotosok, akik korukat meghazudtoló hozzáértéssel gurították a golyót... A legkedvesebb látvány azonban mégiscsak az volt, amikor három generáció, nagyapa, apa és gyermek találkoztak össze a nemes viadal során . . . Szinpompás látvány volt a játékosok szebbnél-szebb egyenruhája, a férfi és női csapatok csak ugyan kitettek magukért ezen a téren is. Két napon át, szinte szakadatlanul folyt a nemes verseny. Szombaton este a Commodore szálló hatalmas báltermét magyar szó, magyar muzsika és magyar tánc varázsolta át néhány röpke órára kis Magyarországgá s fájó szívvel gondoltunk arra, hogy amig mi ITT vigadunk, addig OTT sírnak ... Nagyszerű vacsora, rövid beszédek és pompás, minden tekintetben művészi műsor szórakoztatta a közönséget, Bartal Jenő zenekarának páratlan muzsikája tette azután a koronát a szombat esti öszsze jövetelre. Feledhetetlen látványt nyújtott a sok száz táncospár — akik szinte fáradhatatlanul ropták a modern táncok mellett a csárdást... De talán a legkedvesebb emléke az lesz ennek a testvértalálkozónak, hogy egymást 20- 30-40 év óta nem látó, barátak, rokonok, földik találkoztak ez alkalommal; évtizedek minden szépségét, búját és keservét elmesélve egymásnak. Az ország minden részéből sereglett össze itt a magyarság, talán a U.S.A.-nak nincsen olyan állama, amely képviselve ne lett volna. Hálásak vagyunk a keleti Verhovay fiókoknak, hogy olyan szép számmal felvonultak tagjaikkal erre a Verhovay ünnepre. A vendéglátó 48.-as New Yorki fióknak ezernyi figyelmességét, fáradozását sem tudjuk eléggé méltatni. Minden elismerés megilleti Egyesületünk igazgatóságát, hogy ezt a felejthetetlen new yorki ünnepet lehetővé tette. Hála és köszönet jár azonban a Sport Bizottságnak, mely olyan nagyszerű hozzáértéssel, minden részletre kiterjedő figyelemmel készítette elő, rendezte le és vezette le ezt a kétnapos, országgyűlésnek is beillő versenyt és testvér-találkozót. E sorok Írója sok magyar összejövetelnek, ünnepnek volt szerény résztvevője — elfogulatlanul meg kell állapítania azonban azt, hogy ennnél szebb, kedvesebb és minden Amikor ezeket a sorokat papírra vetjük még nem értünk el május utolsó napjához, de minden jel arra mutat, hogy a MACKER-VÍZI TAGSZERZÉSI KAMPÁNY a legfényesebb siker jegyében záródik. Munkatársaink: szervezési felügyelőink, kerületi szervezőink, fiókügykezelőink szinte egy emberként álltak ama gondolat mellé, hogy Egyesületünk szolgálati idő tekintetében legidősebb két igazgatóját, az idei Tizenegyedik Kuglizóversenyünkkel és a Verhovay Testvériség Napjaival kapcsolatban, különösképen megtiszteljék. MACKER GYULA alelnökünk, VÍZI LAJOS igazgatónk minden tekintetben rászolgáltak erre a szép elismerésre. Hónapok óta az ő nevük megemlítésével érkeznek be a felvételi ivek Központi Hivatalunkba, jeléül annak, hogv önzetlen és odaadó, Egyesületünk érdekében egy évtizednél több ideig kifejtett munkásságukat nemcsak elismerik, hanem értékelik is azok, akiknek feladata Egyesületünk tagjai számát gyarapítani. Tudjuk nagvon jól, hogy az utóbbi esztendők során, soha kedvezőtlenebb körülmények között még nem kezdtünk kampányt. Éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy a gazdasági életben mutatkozó bizonytalanság és visszaesés ellenére, a MACKER-VIZÍ kampány nemcsak hogy nem maradt el az előző években rendezettek mögött, hanem minden valószínűség szerint felül is múlja az előbbieket. Magyar-Amerikában sajnos nagvon sokszor nem szokták az önzetlen és a köz érdekében végzett szolgálatokat kellő módon elismerni és értékelni. Mi, Verhovayak, a MACKER-VIZI Kampánnyal kapcsolatban ismét örömmel állapíthatjuk meg, hogy nálunk más a helyzet. A mi munkatársaink felismerték ennek a kampánynak a jelentőségét és a sok akadály részletében emlékezetes ünnepséget az amerikai magyarság az utolsó három évtized során még sohasem rendezett. Ezen az ünnepen a jövő ölelkezett összes a múlttal, hogy még szorosabbra fűzze az amerikaimagyar, a Verhovay jövendőt! ellenére is igyekeztek azt fényes diadalra vinni. A Verhovay munkamezőn szántóvetők meglátták, hogy ezen a kampányon keresztül nemcsak újabb jelét szolgáltathatják Egyesületünk iránti hűségűknek, hanem megmutathatják azt is, hogy a két kitüntetettnek sok esztendei lankadatlan munkásságáért, kedves és drága ajándékot adhatnák, uj tagok szerzésével. MACKER GYULA és VÍZI LAJOS, Igazgatóságunknak ez a két veterán tagja, jóleső örömmel és boldogan állapíthatják meg, hogy az ország minden részében, az Atlanti óceántól a Csendes óceánig működő munkatársaink, szinte kivétel nélkül felsorakoztak, hogy uj tagok szerzésével nemcsak elismerésüket és ragaszkodásukat mutassák meg a két kitüntetett iránt, hanem bizonyosságát szolgáltassák annak is, hogy a két igazgató hozzáértő, mindig csak a tagság érdekét szem előtt tartó, ugyanakkor az Egyesület jövője érdekeit figyelembe vevő munkálkodását értékelik, elismerik és meg is becsülik. Felejthetetlen new yorki díszvacsoránk, mely május 29 - én, szombaton este, a COMMODORE HOTEL báltermében folyt le, minden részletével sokáig emlékezetes marad, mert hiszen az a testvérsegités gondolatának kézzelfogható bizonyságtétele volt. A vacsora, az azt követő műsor és táncmulatság, mint egy gyönyörű virágcsokor ott marad örökre emlékezetünk asztalán. Ebben a virágcsokorban, az élénk színekben pompázó virágok között a legékesebb rózsaszál azonban az a sokszáz tag, akiket a MACKER-VIZI Tagszerzési Kampány hozott. Addig is, amig mindenkinek meg tudjuk köszönni, amit ennek a kampánynak sikere érdekében tett, e sorok utján juttatjuk kifejezésre elismerésünket és hálánkat, Egyesületünk, valamint a két ünnepelt nevében is. Reméljük és hisszük, hogy az a szellem, ami a kampány során megmutatkozott, az év többi részében is uralkodni fog s lehetővé teszi, hogy az 1954- es esztendő minden eddigit felülmúljon. A Macker-Vizi tagszerzési verseny hatalmas sikerű volt KEDVES EMLÉK MARAD A NEW YORKI ÜNNEPSÉG
