Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-05 / 5. szám
Verhovayak Lapja________________________________1954 majus 5. 8-IK OLDAL Bányász tagtársaimhoz a Verhovay Segély Egylet 68 éves fennállása alkalmából A Verhovay Segély Egylet ez év februárjában töltötte be fennálásának 68 évét. 68. év nagy idő. 68 év óta hatalmas birodalmak, százados dinasztiák porba hullottak. Elszegényedett országok alázattal fogadnak el almizsnát Amerikától, amelyet eddig nem ismertek eléggé. Hatvannyolc év alatt a külvilágtól elzárkózó Amerikából a világ vezető országa lett. Büszke uralkadók földönfutókká lettek, viszont egyszerű munkások itt világraszóló vállalatokat hoztak létre. Rá sem lehet ismerni a világra ahogy hét évtized alatt megváltozott. Ha egy ilyen mérföldkőnél visszatekintünk Egyesületünk majdnem háromnegyed százados múltjára és látjuk annak gyarapodását a jelenben, megdobban a szivünk, öröm és büszkeség tölt el bennünket és megingathatatlan bizakodással nézünk a jövő elé. Azok a derék munkásemberek, akik 68 évvel ezelőtt egy kis egyletet alapítottak, nem is sejtették, hogy ez a kis mustármag milyen terebélyes fává feg fejlődni, hogy a Verhovay Segély Egylet Amerika, sőt a világ legizmosabb magyar egyesülésévé fog válni. Aki ily erős egyesületnek tagja, az szilárd talajon áll és nem fél a jövő viharaitól. Hiszem, sőt tudom, hogy ezek az érzések nemcsak bennem élnek, hanem minden szeretett tagtársamban. De még azok a magyarok is, akik szerteszórva élnek az öt; földrészen, csodálattal tekintenek fel a Verhovayra, erre a világviszonylatban ma legerősebb, leghatalmasabb külföldi magyar egyesülésre. A magyar ember, a magyar nép, amint azt még kisfiú koromban, az iskolában tanultam, nem ijed meg soha, ha valami veszedelem fenyeget. Bizalmát a jövőben dicső múltjából meríti és nem fél a viharoktól. Ez a konok férfiasság és erő megvan a mi amerikai magyar testvéreinkben is, nem hiába sarjai nagy nemzetünknek. Most is a múltból merítsünk erőt, amikor újabb küzdelemre készülünk, melynek célja Egyletünk további erősítése, fejlesztése, hogy megálljuk a helyünket a folytonosan erősödő versengésben. Vájjon van-e olyan múltúnk, amelynek felidézéséből erőt nyerhetünk? Visszatekintve az elmúlt 68 évre, büszkén, bátran kimondhatjuk, hogy olyan a múltúnk, amilyennel nem sok hasonló amerikai egyesület dicsekedhetik. 68 évvel ezelőtt tizenhárom egyszerű, becsületes magyar bányász elhatározta, hogy egyesületet alakit. Ki gondolta volna akkor, hogy erre az egyesületre milyen dicső jövő vár. A testvéri érzés késztette őket erre íj lépésre. Ha nem is tudták vállalkozásuk jelentős égét, a testvéri érzés arra ösztökélte őket, hogy az eddig elszigetelten élő, gyakran szegénysorsú, de keményen dolgozó magyar emberek egymás megsegítése céljából egyesüljenek. Érezték, hogy szükségük van valamilyen keretre, ahol a hét' izomfeszitő munkája után testvéri érzésben találkozhatnak. Érezték, hogy a mindennapi nehéz küzködésben, a verejtékes munkában csak az a tudat tarthatja bennük a lelket, hogy van egyesületük, ahol e mondhatják egymásnak örömüket és bánatukat. Azokban az időkben még nem veit sem szakszervezet (union), se társadalmi biztosítás (Social Security) sem nyugdíjalap vagy más munkásjóléti intézmény. A szegény munkásnak nem volt hova fordulnia, sőt mi több, abban az időben minden munkásmozgalmat eleve forradalomnak bélyegeztek Amerikában. Valamennyien egyszerű magyar emberek voltak. Józan gondolkodásuk világította be útjukat, mely erős szervezet felé vezetett. A Verhovay támogatásán kívül résztvettek a nagy munkásmozgalmakban is, főleg a bányászszakszervezet megalkotásában. Az ő higgadtságuknak bizonyosan nagy szerepe volt abban, hogy az azelőtt erőszakos, sokszor véres strájkokra többé nem kerül a sor, mert a közvélemény mindenütt többnyire a munkásokat támogatja, úgyhogy erőszakról már kevésbé lehet szó, mint azelőtt, amikor nem egyszer véres csatatérré változott a békésnek induló sztrájk színhelye. Nemcsak a Verhovay Segély Egylet megizmosodását köszönhetjük ennek a vasakaratnak, hanem azt is, hogy ha manapság a munkásságnak erős szakszervezetei vannak egész Amerikában, az bizonyos mértékben annak is tulajdonítható, hogy a Verhovay bányászok és egyéb szakbeli munkások mindig hajlandók voltak sorompóba állani a munkásság közös céljaiért. Bányász tagtársaimmal először 1939-ben, a Pittsburgh! Verhovay Nagygyűlésen találkoztam. Megcsodáltam mokány magyarságukat, komolyságukat és segítő készségüket. Még közelebbről ismerkedtem meg velük és még jobban becsültem őket, amióta 1953 nyarán meghívtak a logani (W. Va.) 248. fiók negyvenéves jubileumi ünnepségére. Nagyon megszerettem ott őket. Méltó utódai az alapitó 13 bányásznak, akikre bármikor lehet számítani, akárhová sodródnak is el a kopár bányatelepekről Amerika bármely más részébe. Elragadott a lelkesedés, mikor a nehéz és küzdelmes múltról szóltam s talán kissé hosszabbra nyúlt cikkem, mint terveztem. Hagyjuk a multat és tekintsünk a jövőbe. A múlt sikerei után uj harc vár testvéreinkre. Ebben a harcban, a VIZI-MACKER Tagszerzési Mozgalomban bizonyára uj lendületet nyer Egyesületünk azáltal, hogy taglétszáma a magasba szökken. Ha akarjuk ezt a sikert, részt kell vennünk a küzdelemben. Amely egyesület Magyar estély a pittsburghi egyetem MAGYAR SZOBÁJÁNAK színes ablakai javára A pittsburghi egyetem MAGYARSZOBA BIZOTTSÁGA tartalmas és változatos müsoru estélyt rendezett 1954 április 3.-án, szombaton, a Foster Memorial Hallban, melyen különösen megnyerte a közönség tetszését a Duquesne-i High School zenekara, Szilágyi Jenő vezénylete alatt, mert ezek a bájos, fegyelmezett és igyekvő gyermekek, csupa magyar számot adtak elő; továbbá Bercsi József meleg szép hangja (János Vitéz és Thegze-Gerber egy dala) Szebedinszky Jancsi szavalata, Bársony Margit éneke. Sok mosolyt és érdeklődést csalt elő Babnigg Istvánná “Magyar Rigmus”-a; tanulságos volt Révész Kálmán előadása KOVÁTS Mihályról, aki Washington ezredes-parancsnoka volt és az első magyar katona, aki életét -áldozta Amarikáért. A rövid, de velős előadásokból sok érdekes és értékes adatot tanulhatott meg a közönség. Legnagyobb hatást értek el a Babnigg István átal szakavatottan betanított magyar táncok, melyekben maga is részt vett. A táncosok Thegze-Gerber Miklós zenekara muzsikájára táncoltak és a közönség hirtelenében nem is tudta, hogy a tüzes toborzónak örüljön-e jobban, vagy a tehetséges Molnár Deborah magántáncának és a Majális-tánc szereplőinek (Vietorisz E. és Fides P.). Csakhamar döntött azonban, Bmikor Drienka Grace és Nagy Dorothy, a Központi Hivatal két szépséges virágszála, Zerinváry Miklóssal és Babnigg Istvánnal járták el páros táncukat a “Palotást”. Magyar ruhájuk régi főúri viselet után készült igaz művészettel. Nagy hatást tett MÉSZÁROS GYÖRGY .a pittsburghi 34. fiókunk elnökének bejelentése, a Verhovay 34. fiók nevében egy $150 értékű csekket nyújtott át a Magyar-szoba Bizottság pénztárosának. Ha ezt a nemes példát sokan követnék, hamarosan valóra válnék Dr. GÖMÖRY C. SÁMUEL, a MAGYAR-SZOBA BIZOTTSÁG elnökének legkedvesebb álma, hogy a Magyar Szobának mind az öt ablaka tündöklő színekben hirdetné a magyarság legkedvesebb szimbólumait és a magyar történet csúcspontjait. nem megy előre, az visszaesik, “Legalább egy uj tagot kell szerezni mindenkinek” ez a jelszó mely mint szővétnek a jövőbe világit. A Tagszerzési Kampány nemcsak a mi tiszteletünkre folyik, nemcsak a mi munkánknak adózik elismeréssel. Minél több uj tagtárs szerzése érdeke minden tagtársnak és egész családjának. Szerezzen tehát minden család legalább egy uj tagot a közönségért, munkáért, a gyermekeinkért, az unokákért! VIZI-MACKER Tagszerzési Kampány a neve ebben az évben annak a küzdelemnek, amelyet az Egyesület további fejlődéséért folytat. Első eset, hogy igazgatósági tagok neve alatt folyik a harc, első eset, hogy két munkás tartja a lobogót. VÍZI LAJOS régi barátomat nem kell bemutatnom bányász tagtársaimnak. Öreg bányász ő, nehéz, verejtékes munkával teli élet van már mögötte. Sohasem rettent vissza semmi munkától vagy nehézségtől, ha csak a Verhovay érdekeit szolgálhatta. Jómagam is munkásként küzdöttem végig fiatalságomat és most büszke vagyok arra, hogy ebben a tagszerzési versenyben a Verhovay Vezetőség Vizi barátom nevét az én nevemmel kapcsolta össze. De ne csak ez a két név buzdítsa tagtársainkat, hogy a mozgalomnak lendületet adjanak, hanem mindaz a sok bányász, munkás és az Egyesület egyéb tagjai, akiket képviselünk. Az Egyesület jövőjét csak testvéri összefogás biztosithatja. Az egységben van az erő és siker. Most, hogy búcsúzom, magasra emelem a harc lobogóját, hogy újra olvashassák jelszavunkat: ‘“Legalább egy uj tagot!” MACKER GYULA a Verhovay Segély Egylet alelnöke. Sajnos igen kevés emlék maradt ezeknek az áldozatkész úttörőknek a munkásságról és ne|héz küzdelmükről, melyet oly nagy szivósággal vívtak a teljes győzelemig. Pedig igazán megérdemelnék, hogj egy kis múzeumot állítsunk fel emlékükre. Mikor A.ngliában jártam, kezembe akadt egy könyv a rockdale-i takácsokról, akik több mint száz évvel ezelőtt, először alakítottak munkásszövetkezetet és először harcoltak a munkásság érdekeiért. Az ő hírük ma is él, a hálás utókor értékeli azt, hogy a köz érdekében dolgoztak. Sokszor gondolok erre a könyvre, de főleg arra, hogy nekünk amerikai magyaroknak is ugyancsak meg kellene becsülnünk a mi saját tizenhárom alapítónkat, még pedig maradandó módon. Ők voltak az első amerikai magyar munkások, akik szerveszkedni kezdtek. Meggyőződésem, hogy a mi 13 bányászunk világosan látta az utat, amin lialadniok kellett. De nemcsak az első tizenhárom,, hanem az a sok-sok száz bányász is, akik csatlakoztak az elindított mozgalomhoz . SZÓTÁR Megjelent az Uj Angol-Magyar és Magyar-Angol-Szótár, kiejtéssel, 4000 szóban. A szótár melléklete: “Nyelvtan Uj Amerikásoknak”. Ára $2.00 bérmentve 40 nagyméretű (8x11) lapon mimeografálva. A szótár írója Barsi LEIDENFROST ADOLF, aki 12 éven át a kecskeméti egyetemes református Jogakadémia angol lektora volt. Cime: 11 College Street, New Haven, Connecticut. Kováts ezredes indulója Fel, diadalra Keljen a nap! Dobogjon a föld is a Magyar alatt! Ropogjon a rézdob Zengjen a kürt, Szállj ki a sirból Ezredesünk! Szellemed árnya Hős vezetőnk, Isteni forrás ősi erőnk. Halld! diadalra Tombol a ló, Pattog a dal, meg az ős lobogó; Hinti ezüstjét Éjjel a hold, Kél az Igazság, Támad a holt: “Fel, a csatasikra Hü magyarok! Kél a Dicsőség, Napja ragyog. Érckezeinkben Lángol a kard, Nagy diadalra Gyújtom e fajt. Egy a mi szivünk, Egy a karunk, Nagymagyarország, MINK akarunk!” SZABÓ LÁSZLÓ--------------------------Johnstown, Pa. külön szállítási alkalmatossággal megy New Yorkba
