Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-05 / 5. szám
1954 május 5. 5-IK OLDAL Verhovayak Lapja MANHATTAN FELSŐ RÉSZE A Third Avenue. Egészen más világ fogad bennünket, ha a Commodore szállótól kelet felé indulunk útnak. A szállóból kijutva balra a legközelebbi ut ebben az irányban a Third Avenue. Az utat a magasvasut (elevated) épitménye teljesen beárnyékolja. Nyáron odaszorul a forró levegő. Amit veszítünk a réven, megnyerjük a vámon. Amennyivel kevésbé világos az ut, annál nagyobb rajta a lárma, úgyhogy a saját szavunkat se értjük. A Third Avenue valamikor tele volt éttermekkel és “szalonokkal.” ahogy a bar-okat, a kocsmákat az italtilalom előtt hívták. Majd minden utcakeresztezésnél négy szalon állott. Már messziről hívogatta a szomjas embereket a sok zöld zászló a szalonok bejárata előtt, rajta az arany hárfával, hogy kedveskedjenek Amerika legszomjasabb nemzetének, az Íreknek, akik még most is nagy számban laknak a környéken a 42-es utcától felfelé. Voltak olyan szalonok is, ahol a fáradt ember ingyen lunch-öt kaphatott, kolbászt, borsos felvágottakat, vagy szomjasztató “Welsh rabbit”-et (vagy rare-bit-et), melynek főeleme az olvasztott sajt. Az étel ingyen volt, nem is fukarkodtak vele, de ennek fejében elvárták, hogy a vendég igyon mint a gödény mindenfelé szeszes italt. A szivarüzletek elé reggeli nyitáskor életnagyságai fabábukat raktak ki a járdára. Marcona, barnára mázolt testű tolldiszes félmeztelen faindiánokat, amelyek előrehajoltak az utca felé szemüket kezükkel elámyékolták, mintha lesnék a távolból jövő sápadtképíi vevőt, ahogy egykor az erdő vadjait lesték. Hol vannak ma az ir zöldzászlós szalonok, az ingyen fűszeres, szomjasztató ebédek, a faindiánok a dahányüzletek előtt? Mintha a magasvasut is halkabban zakatolna, a szalonok helyett inkább olcsó éttermek vagy ócskás régiségkereskedők boltjai szegik be az utat. Hol van a régi évek jókedve és humora? Régen a tisztitó és mosóüzlet kiirta: “Mindent kimosunk, csak a gyereket nem.” Ha elvesztettük a mosócédulát, a kínai vigyorgó szájjal mondotta: “No tiki, no wasi” (No ticket ,no washing”) és az agyonmosott ing végleg elveszett. A vaskereskedő kiirta: “Itt minden kapható a varrótűtől a vasmacskáig”. Még ma is látjuk sok helyen a felírást: “Mi sohasem alszunk”. Az első háború alatt egy hadiszerrel megrakott hajó feh'obbant a newyorki kikötőben és főleg az alsóváros összes ablak- és kirakatüvegei betörtek. Az üzleteket pár napra becsukták, amig elég üveget lehetett szállítani annyi bolt számára New Yorkba. Az egyik boltos bedeszkázta a bevert kirakatot és ráföstötte a deszkára: “Tízmillió értékű hadianyag felrobbanása se kényszeríthet bennünket arra, hogy az üzletet bezárjuk.” Ilyen hősök voltak a régi newyorki kereskedők. AZ Első Ut (First Avenue). Megéri a fáradságot végighajtani az első avenuen. Mindjárt a 42-es utcánál az East River partján áll a vadonatúj hatalmas felhőkarcoló, az Egyesült Nemzetek ezerablakos palotája. A környéke még tartja a régi avult jelleget, de lassan egyik legfényesebb pontja lesz a városnak. Kocsinkkal egy-két perc alatt eljutunk Yorkville-be, a newyorki magyar negyedbe, mely a Third Avenue, a Yorkville Avenue, a 72-es és a 79-es utcák között van. A környék patikaszagu, mert itt a közelben a Yorkville Avenue emelkedik a magasba, mint várkastély a kárpátokban a New York Hospitál és a Rockefeller Institute. Noha sok cseh és ir is lakik Yorkvilleben, az üzleti elírások mutatják a magyar jelleget: “Mák, lekvár”. Kapni itt szegedi módra készített tarhonyát is, s ott van a Paprikás Weiss, aki hazai csomagokat szállít. Magyar éttermeket is találunk a környéken, ahol mindig akad mulatozó társaság, kaphatunk magyaros paprikás) csirkét vagy sült kacsát és utána megkóstolhatjuk a magyar éttermekben is német névén szereplő “Strudel”-eket, amiket persze mi rétesnek neveznénk. Találhat az idegen itt cigányzenét vagy brettli-éneket, amint kedve szottyan. Estefelé vagy a hét végén a Yorkville Avenue hangos iskolásgyerekektől és a cseh és magyar gyerekek ádáz csatákat vívnak itt egymással. Följebb a 86-os utca tájéka tele németekkel, a környéken mindenütt német felírásokat látunk. Amint azonban a német New Yorkból kilépünk az East River felé a Grade Park-ba, régi koloniális stilusu faházat látunk, amelyben New York egykori polgármestere, La Guardia, is lakott. Régen az utcákon fülsiketítő sipclás jelezte, hogy amerikai földi mogyorót (peanut) lehet kapni. tolókocsikról. Ősszel forró édes burgonyával és gesztenyével frissíthette föl magát ott, aki fázott a csípős novemberi szélben, ősszel a gyerekek minden utcában külön faládákat, éghető lim-lomot hordtak össze és máglyát gyújtottak a régi pogány szokás szerint. A Central Park környéke. Nyugatra Yorkvilletől a Third és Lexington Avenue-k után a Park Avenue-ra jutunk, amely itt már tele a jómódúak előkelő modern palotáival. Még tovább a Madison Avenue boltjaiban finom, választékos csemegéket, élelmiszereket, vagy antik bútorokat, drága régiségeket kapni. Végül kijutunk a Fifth1 Avenue-ra a Central Park keleti szegélyén. Itt van a pittsburghi nagy acélgyáros Fricknek a palotája tele értékes műkincsekkel, amelyet érdemes megnézni, ha valaki hozzájuthat. A palotában vasárnap ingyen, kamarazene hangversenyek vannak. Itt áll a közelben a másik pittsburghi acélkirálynak, Carnegie-nek a palotája is. Közel hozzá benn a parkban van a Metropolitan Museum, egyike a világ leggazdagabbb múzeumainak. Találni ott kínai jáspisokat, arab vázákat, perzsa szőnyegeket, értékes festményeket, egyiptomi és krétai régiségeket. Ha nyugat felé átmegyünk a Central Parkon, könnyen megtaláljuk a Natural: History Museumot, amelyben kitömött állatcsoportok mutatják be az ősállatckat természeti környezetükben, többek közt régi indián, mexikói és perui fegyvereket és használati tárgyakat s a természetrajz összes ágaiba tartozó csodákat. Harlem. Manhattan északi részén, keleten a Harlem folyótól, nyugaton a Morningside Drive magaslatától határolva terül el a világ legnagyobb néger városa, Harlem. Valamikor Harlem kis holland falucska volt, melyet New Yorktól szántóföldek, erdők és legelők választottak el. Még az első világháború alatt a négerek csak a 135-ös utca közvetlen környékét lakták, majd a háború alatt, főleg a végén lassan elözönlötték a vidéket le a 125-ös utcáig, majd a Central Parkig, végül még annál is délebbre. Ma az egész városrész tele négerekkel, akik még igy zsúfolva, is csak nagynehezen férnek el, tekintve nagy szaporaságukat. Látni ott néger rendőröket, néger borbélyokat, zsidó bibliát olvasó mulattokat, Kossuth-szakállas feketéket. A negyed főleg a 125-ös utca környékén, csupa néger mulatóhely, ahol fehér elemek is megfordulnak. Vannak a harlemi négerek között jómódúak is, akik rendesen néger társaik együgyüségén élősködnek, igy kuruzslók és kristálynéző jósnők. Az első világháború végén Harlem leggazdagabb neger nője is egy ilyen javasasszony és jósnő volt. A néger Harlemtől keletre a Harlem folyónál fekszik az olasz Harlem, ettől délié pedig a spanyol Harlem. Itt különösen a puerto-ricoiak laknak, akik a második világháború alatt és azóta lepték el New Yorknak ezt a környékét. Az olaszok legnagyobb része Szicíliából való s vannak köztük a maffiánok és a fekete kéznek ügynökei is. Mindenütt találunk itt olasz és spanyol éttermeket és mulatókat. Kaphatunk hamisítatlan olasz rizottót és pizzát, kitűnő spanyol rizsát, chile con carnet olcsó pénzen. Az utcai piacokon erős alkudozás folyik két-három cent erejéig. Manhattan felső csücske. A Harlem nyugati széle felett emelekedik a Morningside Heights, rajta a St. John the Divine anglikán székesegyház. Valamivel feljebb kezdődik a diáknegyed. Itt van a Manhattanville női kollégium, a City College, majd a Columbia University, amelynek elnöke Eisenhower volt az utolsó választások előtt. A Hudson partja. A 72-es utcától a 125-ig a Hudson partját szépen gondozott sétahely szegélyezi. A lejtő felső részén a Riverside Drive, előkelő kocsikorzó helye, főleg, mikor az Egyesült Államok hadihajói vonulnak fel a folyón, tűzijáték ropogásától hangos a környék és szines rakéták fényesítik be a környéket. Főleg New York gazdag zsidócsaládjai építették ide palotáikat és nagy lakóházaikat. A szegény orosz kivándorló először a Boweryn kezdte, -igen sokszor mint szabó a sweat-shopokban. Innen először a Fifth Avenue felső, harlemi részére költöztek, mikor az üzleti siker ezt már lehetővé tette. A Mount Morris Parkban, amelyet a Fifth Avenue átszel a 125-ös utca közelében, az első világháború alatt még héberbetüs, viddish feliratok magyarázták, hogy a fűre lépni tilos. Majd a jóbbmóduak átköltöztek a Riverside Drive-re, előbb előkelő lakásokba, majd magánpalotákba. New York folytonos gazdagodása, gyarapodása ezen a városrészen látszik meg legjobban. A szép kocsikorzó legfőbb nevezetessége ránk magyarokra nézve a Kossuth-szcbor, amelyet könnyen megtalálunk a Riverside Diive-en a 113-as utcánál. A szobor Horvay szobrász művészetét dicséri. Hogy milyen előkelő helyen áll Kossuth szobra, ezt az is mutatja, hogy nem messze attól északra a 125-ös utca közelében áll Grant tábornok és amerikai elnök nagy mauzóleuma is. Egész Manhattan felső csücskén a szép Washingtcn-hid közelében van a Cloisters, amelyet Bemard amerikai szobrász európai hires épületek romjaiból hozott össze c-s emelt épületté régi középkori mintájára. BRONX, QUEENS, BROOKLYN Manhattan csak egyike New York város öt borough-inak. Ezek közül a Bronxban, túl a Harlem folyón, van a Bronx Park. Akiket a növények és állatok érdekelnek, azoknak érdemes eljönni ide a világ legnagyobb állatkertjébe, ahol ritka állatokat is lehet látni. Májusban szines szőnyeget alkotnak a’Bronx Parkban az azaleák és később a rhododendronok. Ha van idő, érdemes megnézni ezt a tarkaszinü látványt, amit csak tavasszal lehet látni. A Queens városnegyedében van a nagy La Guardia repülőtér, mely egyike Amerika legnagyobb repülőtereinek, melyet csak a baltimorei és a pittsburghi repülőterek múlnak fölül. Brooklynnak is van szép múzeuma és parkja, a Prospect Park. Brooklyn azonban a Verhovay vendégeket csak azért érdekli elsősorban, mert ott) folynak majd le a nagy kuglizómérkőzések. Ha azután valaki nagyon belemelegszik a kuglizásba vagy a nagy melegben — sohase lehet tudni, hogy május vége csípős hideg vagy fülledten forró — jól esik alaposan megfürödni az óceán vizében, melynek másik széle a vén Európát mossa. Ott a Coney Island, ahova pár perc alatt lerepülhet a földalattin is, ha nincs vele a kocsija. De ha azt látja, hogy Coney Island fövenyén több az ember, mint a viz, akkor kissé távolabb mehet Rockaway Beach-re, ahol kedvére megfürödhet. A Verhovay vendég magát kimulatva, teljesen jóllakva, pénzét elköltve, a kuglizásban vagy a sétákban, meg a sok látnivalótól kifáradva szép emlékkel tér haza a jól eltöltött két nap után, hogy otthon hirt mondhasson erről a furcsa, szép is, rut is, szegénységében is, gazdagságában is vonzó New Yorkról. GYÁSZJELENTÉS 1954 FEBRUÁR HAVÁRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szivvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytét: Fiók A tag neve Kora Fiók A tag neve Kora Bruger Géza 72 119Szabó Janos I 71 8Gagan Janosne 82 120Vincze Charles Rév. 55 14Bartók Alex 58 123Argyilan Gyula 65 14Kuntz Wendel 60 129Oszko Imre 63 15Orbán Mihály 78 130Nemeth Mrs. Julius 72 17Csillag Louis 45 160Poliak Janos 64 17Nemeth Joseph P. 39 192Szabó Mrs. Gabor 71 34Suto Gyorgyne 69 226Kovács Janosne 63 37U rban Paul 67 249Ander, Mrs. Stephen 53 45Székely István 70 257Jordan Mihály 76 48Poratunszky Step. 69 341Dudás András 77 48Simon Bertalanne 56 364Katoch Mrs. Edward 39 76Adamovics Paine 74 514Danish Jeanette 7 85Demeter Janos 69 517Polgar Ferenc 71 89Matyi, Mrs. Andrew 77 562Beveridge John 33 107Zoltai Alexander 67 576Varga Stephen 74 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! CLEVELAND, OHIO HATALAMAS KÜLDÖTTSÉGET KÜLD NEW YORKBA
