Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-06 / 10. szám
1954 október 6. 5-1K OLDAL Verhovayak Lapja Pieronek Studios KÁNTOR F. RÓBERT és neje, született GYIRASZIN M. ELSIE Őszintén sajnáljuk, hogy csak késéssel tudunk beszámolni arról a fényes esküvőről, mely 1954. február 6.-án, szombaton d.u. 4 órakor folyt le Detroitban az Epiphany Lutheran Church-ben. A felemelően szép esküvőn az egyház lelkésze Rev. E. T. Bernthal adta összes a fiatal párt. A menyasszony tanúja Schwarckopf Julia volt: nyoszolyó lányok voltak: Mayer Jane, Kota Sylvia, Kulek Virginia, Haranda Lillian, Schwarzkopf Betty és Donaldson Emma; Mayer Elayne virágos leányka volt. Fésűs Róbert volt a vőlegény tanúja, vőfélyek voltak: ifj. Kántor Pál, Gurjack Mihály, Kántor James, Haranda Jenő, Bachi Vilmos és Donaldson James. Gyüriivivő volt a kis Gurjack Vilmos. Azt talán írnunk sem kell, hogy a gyönyörűen öltözött menyasszony és a násznép esküvőkön is ritkán látható látványt nyújtott. Este fényes lakodalom követte a templomi szertartást melyen közel 800 vendég jelent meg. Bálint József zenekara muzsikált. Nászutra Californiába ment az ifjú pár, utbaejtve Mobile-t, Alabama, New Orleans-t, La. majd onnan visszatérve Detroitba a Gyiraszin otthonban raktak fészket. A menyasszony édesanyja, Gyiraszin Jánosné 500.-ik fiókunk kiváló ügykezelője. A vőlegény a chicagói Kántor Pál és nejének fia, az Ethyl Corp, megbecsült laboratóriumi technikusa, egyben veteránja a koreai hadjáratnak. i Megkésve bár, de annál több szeretettel kívánunk minden boldogságot az ifjú párnak Kántor F. Róbertnek és nejének Gyiraszin Elzának. Gratulálunk az örömszülőknek is, mert hiszen mi lehet nagyobb boldogság számukra, mint az a tudat, hogy forrón szeretett gyermekeik egymásra találva, megindultak a boldog házasélet utján. ITT AZ ŐSZ Hivatalosan szeptember 21- én köszöntött bé az őszi évszak. Végétért a szabadságok, nyaralások ideje, a ház körüli, kerti munka is kevesebb lesz napról-napra. Szeptember utolsó vasárnapján véget ért a nyári időszámítás, megrövidültek a nappalok s akár tetszik, akár nem belekerül mindenki a rendes kerékvágásba. Bizunk abban, hogy az ősz beköszöntésével megindul a társadalmi élet fiókjainknál is. amire égetően nagy szükség lenne. Sajnos, szomorú igazságként kell megállapítanunk, hogy a legtöbb fiókunknál társadalmi életről nem beszélhetünk. Valahogy a mindennapi kenyérkereset gondja annyira leköti az embereket, hogy nem érnek rá á szórakozásra — legalább is ezt a kifogást szeretik használni azok, akik fáznak és viszszariadnak attól, hogy a közösség érdekében munkát végezzenek. Dicséret és elismerés illeti azokat a fiókokat, ahol a vezetőség tudatában van annak, hogy egyesületünk nem csupán biztosítási intézmény hanem társadalmi egyesület s igy a társasélet fenntartása és fejlesztése érdekében szép munkát végeznek. Minden egyes fióknál meg van a lehetőség arra, hogy meginduljon a lüktető, élénk élet. Nem kell ehez más, csak egy-két jóakaratu ember kezdeményezése. Ismeretterjesztő előadások tartása, szinielőadások, születésnapok, házassági évfordulok megünneplése mind pompás lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tagokat össze lehessen hozni. Nagyszámmal vannak fiókjaink, ahol minden lehetőség meg van kuglicsapat szervezésére és ezt a vezetőség nem használja ki. Gyermektagjaink között rengeteg tehetség van, nincs olyan fiók, ahol ne lehetne ezek felléptetésével érdekes és élvezetes előadást rendezni. Minden fiók tagjai között vannak szép számmal tehetséges műkedvelők, akik szives készséggel lépnek fel, ha erre felkérik őket. A fiók minden egyes társadalmi megmozdulása csak öregbiti a fiók, az egyesület nevét, alkalom adódik arra, hogy publicitást kapjunk, megismerjék jobban a Verhovay nevet. Mindent meg kell tennünk a fiók élet újra való felvirágoztatása érdekében. Nőtestvéreink egyes fiókoknál igazán példásan szép munkát végeznek. Ezt megtehetnék minden egyes fióknál. Bizunk abba, hogy az ősz beköszöntésével a Verhovay élet ismét virágzásnak indul s Bencze János negyedszázada (Folytatás az első oldalról.) rétegződtek az arcokra és a bukás fájdalmas gondolata nyugtalanította a lelkeket. A tehet e 11 enség méregforrásainak vadvizei erősen veszélyeztették a Verhovayaknak még a maradék életértékeit is ... Hogyan lehet az elhanyagolt rossz értékeket átváltoztatni) gazdasági értékké, a munkát pénzzé, a testvérsegités programját vagyonná? — ezeknek a problémáknak a megöl-« dása várakozott az uj központi tisztviselőre, -aki azokat oly sikerrel oldotta meg, mellyel nemcsak a Verhovay tagság, de összmagyarságunknak is legnagyobb elismerésére és köszönetére tette magát érdemessé. Bencze János mindenekben megfelelt a belé helyezett bizalomnak. Keménykezü, de mindig igazságos és meleglelkü vezetőnek bizonyult. A sziklák és örvények között óvatosan, de mindig biztosan haladt előre. Keményen és elszántan dolgozott és uj delejt adott a mozgalmaknak. A gazdaságilag megnyomoritett Verhovay Egyletet pénzügyileg megszilárdította és a megrendült bizalom visszaállításával a haladás útját végleges alapokra helyezte. Cselekvő akaratával felvillanyozta a tagságot és a komor viharfelhők eloszlásával az Egyesület — békés munkában, kartársi és tagtársi szeretetben — elindult azon az utón, amelyen az amerikai magyarság legnagyobb és leghatalmasabb betegsegélyző és életbiztositól intézményévé nőtte ki magát. Ezen munkájában rátermettség és szakértelem, megfontolt és helyes Ítélőképesség, páratlan munkake'dv és egyéni kiválóság jellemezte Bencze Jánost. Szerénysége és jósága besugározta környezetét... Szeretete nemes érzéseket fakasztott munkatársainak a szivében ... Mindenki, aki megismerte, őszintén szerette és tisztelte ... És Bencze János, akárcsak a jó papok, mindig tanult. Nála a sugdosások süket fülekre találtak... Az áskálódok a saját vermükbe estek... Az intrikálókat leleplezte és a “fűrészelő barátok” számára nem volt tovább hely a testvérsegités hevületében kiszámitottan dolgozó központi hivatalnoknál. Bencze János igy takarította el a romokat és kar-és munkatársaival célt, tartalmat, meglátják testvéreink hogy ennek hasznát elsősorban saját maguk élvezik. szint, zamatot, bizalmat és kitartást ajándékozott a boldogan fellélegzett tagtestvéreknek. Munkás élete ragyogó példaadás. Otthon is járt... Látták ezt a keménykötésü magyart sírni... bánatba, fájdalomba roskadva a szülőhaza és a testvérek sorsa felett... Bencze János szerény, kedves, közvetlen és áldozatra kész jóbarát is. Az amerikai magyar sajtó egyik leglelkesebb megbecsülője. Senkit nem bánt, senkit nem sért. Tiszteli az ellenvéleményt. Soha sem különböztet kinek-kinek a felekezeti hovatartozása miatt, Nincs benne elfogultság. Humánus szellem, kiben ragyogó gyémánt a közéleti puritánság. Mindezeket pedig nem cicomának szántuk, — nem költői felmagasztalásnak vagy hizelkedésnek, hanem megírtuk Bencze János 25 évi életvonalából azért, mert úgy érezzük, hogy apostolkodnunk kell közéleti értékeink mellett! Úgy érezzük, hogy le kell szögeznünk, miszerint ők nem önmagukért végzik terhes munkájukat, teljesitik felelősségteljes kötelességeiket, hanem az egyleti életben a tagságért, a közéletben összmagyarságunkért, fogadott és szülőhazánkért, miértis csak önmagunkat tiszteljük meg azzal a babérral, melyet feléjük nyújtunk. És éppen ezért legyen disz és ékesség, hála és. köszönet ez ;az üdvözletünk is Bencze Jánosnak. Ihlesse és acélozza! ... A Jó Isten az ő csodálatos kettős könyvelésében nevét a követel oldalra fogja felimi a legnehezebb időkben oly t»csületesen végzett szolgálataiért. Mi pedig szívből, szeretettel kívánjuk, lásson szebb időket, derűs örömöket! ... Lássa a testvérsegitésben rejlő erők tökéletes kibontakozását s igy a szeretet és béke uralmát a földön! Isten áldja Bencze Jánost! Éljen soká! Éljen boldogul drága családjával együtt! Dr. Farkas Géza “TOLEDO”
