Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-10-06 / 10. szám

(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVII. 1954 OKTÓBER 6. <4Ü&*> 51 NUMBER 10. KÖZPONTI ELNÖKÜNK PLAKETTJE Egyesületünk elnökének, Bencze Jánosnak, 25 éves jubile­uma alkalmából rendezett tagszerzési versenyünk 1954. julius 1.-én vette kezdetét. -Evvel a tagszerzési versenyünkkel kapcsolatban ujitást ve­zettünk be. Felhatalmaztuk szervezési felügyelőinket, hogy a vezetésük alatt lévő területen, ezt a versenyt legjobb belátásuk szerint rendezzék le s állapítsák meg a versenydijakat. Gách György a kiváló new yorki szobrász és festőművész pompás plakettet készített központi elnökünkről. Dus J. László, aki a VII.-ik szervezési kerületünk felügyelője, ajándékba adja ezt a művészi kivitelű plakettet, a szervezési kerületéhez tar­tozó minden olyan tagnak, aki a kampány tartama alatt leg­alább öt uj tag felvételét ajánlja. BENCZE JÁNOS NEGYEDSZÁZADA Mély tisztelettel és magyar szeretettel üdvözöjük Bencze János urat, a Verhovay Segély Egylet központi elnökét abból az alkalomból, hogy mint köz­ponti tisztviselő, 25 évvel ez­előtt lépett Egyesületének szol­gálatába . Bencze Jánosnak ezen 25 éves hivatali és közéleti műkö­dése egy tisztalelkü, léleseszü és bátor férfiúnak volt hatal­mas arányokban való kibonta­kozása. Megfelelő ember került a, megfelelő helyre ... Nem közönséges feladatok megoldása várakozott rája. A nehézségek és bonyodalmak egész raja nyugtalanította a Verhovayak tisztviselőit és tag­ságát s vele együtt összma­­gyarságunkat is. A Verhovay élet szája szögi létéből az 1929-es években el­tűnt a biztonságszülte jókedv ... Torz vonások, sötét szinek (Folytatás az 5. oldalon) VARGA LAJOS a Rákóczi Segélyzö Egyesület alel nőké angol nyelvű cikkét közöljük magyar fordításban, a Rákóczi Szemle 1954. szep­temberi számából. TOVÁBBI TÉNYEK AMIT MINDEN TAGNAK TUDNI KELLENE Mindnyájan tudunk a hivatalos nyilatkozatról a Rákóczi és Verhovay Segély Egyesület egyesülésére vonatkozólag. Olvastuk azokat a cikkeket is, amik az egyesülés mellett vagy ellene van­nak. Én is kiszeretném fejezni véleményemet ebben az ügyben, mert büszke vagyok magyar véremre és boldog lennék, ha lát­nám, ha ezek az egyesületek tovább nőnek erőben és közelisme­résben. Ellenzem az elnökünk azon szóban és Írásban kifejezett vé­leményét, hogy a Rákóczi nem egyesülhet a Verhovayval mert a fölöslegeik (surplus) különböznek. A fölösleg kifejezés szám­talan különféle dolgot jelenthet, nagysága számtalan utón kal­kulálható és a cél amire fordítható szintén számtalan lehet. Fontosságot azonban csak egyetlen egy esetben nyer és pedig akkor, ha a tartalékok fölemésztődtek és nem elégségesek többé a járulékok fizetésére. Ez az eset a két egyesület egyikénél sem áll fent. A fölösleg azonban nemcsak a védelmet szolgálja, hanem arra is való, hogy a fratemális gondolatot előbbre vigye és a taglétszámot állandóan növelje. A fratemális egyesületek élet­ereje egyet jelent az uj tagszerzési képességükkel és van idő mikor a felesleg egy részét kell igénybe venni, hogy uj tagok szerezhetők legyenek. Ha most már a Rákóczi 35,000 uj tagot akarna és tudna szerezni $40.— fejenkénti költséggel, akkor az egész fölöslege, $1,400,000.— rámenne erre az ügyre. Nemrég átnéztem a taglistánkat és úgy találtam, nogy 1947. óta csak 1,800 taggal gyarapodtunk, jólehet ezen évek alatt az ország születési rátája nagyobb volt, mint bármikor a története fo­lyamán. Közel nyolc éve működöm együtt az igazgatókkal és tiszt­viselőkkel kéz a kézben és világos és tagadhatatlan, hogy bár az ország tombol a biztosítási lázban, nem találtunk megoldást sem a taglétszám növelésére sem a biztosítások összegének emelésére. Egyesíteni kell erőinket, fölöslegeinket és tudásunkat, hogy megtudjuk szerezni illő részünket a biztosítási üzletből. Amerika egyik legnagyobb biztositó társasága ügynökei számát 2000-el csökkentette és üzleti eredménye mégis duplájára szökkent. Ily eredmény csak tervezéssel, szervezéssel, képzett munkaerővel és az idővel lépést tartó biztosítási formákkal érhető el. Amit megvételre kínálunk az nem a fölösleg, de ha sikeresen adtunk el egy kötvényt, az majd növeli a fölösleget is. Amit egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk az az, hogy az egyesülés az erők egyesülése és nem a gyöngeségeké. Itt nem arról van szó, hogy az egyik egyesület felszívódik a másikba, ha­nem tudatos szövetségről, melynek célja az, hogy mind a kettő erősebb legyen. A biztosítási felértékelési technika különböző­ségeinek következtében lehetetlen, hogy a két egyesület ugyan azt a képet mutassa, de ez mellékes a lényeggel szemben, ami szerint mindkét egyesület üzleti helyzete rendkívülien jó, amint az a Connecticut-i és Pennsylvania-i állami vizsgálat szerint meg­­állapíttatott. Miért ellenzi tehát az elnök az egyesülést, hacsak nincsenek valami részrehajló okai? Az igazgatók és a tisztvise­lők kivétel nélkül az egyesülés mellett vannak. Teljes mértékben respektálom a kisebbség jogait, nem látom azonban be, hogy egy vagy egynéhány embernek mi joga van összezúzni azt, ami a hatalmas többség javait szolgálja, különösen, ha meggon­doljuk azt, hogy itt a magyar nép jövőjének tudatos kiépítésé­ről .van szó. . ' A történelem tanúsága szerint, népek és nemzetek össze­omlanak, ha a lényeget nemlátó vezetők erőszakkal próbálják (Folytatás a 10-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents