Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-06 / 1. szám

1954 január 6. 12-IK OLDAL Verhovayak Lapja Ahol a lábunkat megvethetjük (A Place to Stand) Irta: Ann Bridge NINCSEN ELET A szerző egy nyugalomba vonult angol diplomata felesége, aki be­járta az egész világot és hosszú ideig Budapesten is tartózkodott. A regény hátterébe helyezett politikai események szemtanúja volt. így lát­ta a németek átvonulását Budapesten a második világháború balkáni sza­kaszában, valamint az öngyilkos Te­leki gróf miniszterelnök temetését. Hogy sok külföldi élményei közül, miért éppen magyar élményeit vá­lasztotta tárgyul, arra ő maga felel meg a regény fedőlapján: Magyar­­ország egyike volt azoknak az or­szágoknak, amelyeket legjobban sze­rettem. Sajnálom, hogy nem irha­tok a magyar vidék életéről, a pom­pás kastélyokról, az őstermelés ma­gas színvonaláról, a jómódú magyar parasztokról. . . Szinte elviselhetet­len arra gondolni, hogy ez az ország ma a kommunista igában sinylődik”. A regény voltaképen kalandregény, melyben a rohanó események gyors egymásutánban peregnek le s köz­tük egy hirtelen fellobbanó szere­lem vet fényt a két főszemély jelle­mére. Hope Kirkland, egy budapesti amerikai olajcég vezető hivatalnoká­nak 19 éves leánya, aki 11 éves kora óta 'Budapesten nevelkedett a Sacré Coeur előkelő leánynevelő intézetben. Szülei kényeztetik, a legjobb ma­gyar társaságban forog. a Park Klubban és a Nemzeti Kaszinóban. Hope leendő jegyesétől — az e'jegy­zést egyelőre titokban tartják — Sam amerikai újságírótól búcsúzik Belgrádban. A vonaton a csokoládé­dobozban, melyet Sam adott neki, két név nélkül kiállított útlevelet' talál és két lengyel menekült címét, akik Budapesten a Radolny (Rá­day?) utcában, az Ibolya Penzióban laknak. Hcpe-ot izgatja a kaland, elmegy az Ibolya Penzióba. ahol szegényes körülmények közt találja Moranskinét, ki fiával Stefan-nal, leányával Litkával és Litka jegye­sével, Jurekkel, lakik ott. A kis szoba egyik képe a régi szép len­gyel uriházat ábrázolja, ahonnan a. német-orosz szövetség háborúja Lengyelország ellen vetette ki őket. Eg-y szerb orvos segit nekik a két útlevél magyar látamozásában, de a két férfi még fontos iratokat és fényképeket vár Lengyelországból. Hope tovább is segíti a menekülte­ket, főleg a német átvonulás után Budapesten és a kalandos találko­zók szerelemre lobbantják a két fia­talt, Stefaut és Hope-ot. Teleki öngyilkossága felborítja a helyzetet. Az amerikai polgároknak a követség parancsára el kell hagy­­niok az országot. Hope búcsúzik Ste­­tan-tól, miután szerelmet vallottak egymásnak és a leány szüleivel a keleti expresszen Isztambulba uta­zik jegyeséhez. A Kelenföldön látja, hogy szedik le a németek a lengye­leket a vonatokról. Merész gondo­lattal Kecskeméten leszáll a vonatról, autót bérel Budapestre és siet az Ibolya Penzióba, hogy Stefant és Jureket megmentse. A két férfinek sikerült átszökniök a német katonai kordonon Budapest körül. A házku­tatás a penzióba már nem találja j őket ott. A beteg Moranskinét val­latják, aki az izgalmak hatása alatt meghal. Litka egyedül marad. Hope megszánja, odaadja neki útlevelét (a két leány nagyon hasonlít egy­másra), a kabátját és sapkáját, va­lamint autóját és pénzét, hogy Lit­ka is menekülhessen, ő maga egye­dül marad a halott nővel, amig nyi­lasok jönrjek újabb házkutatásra. Nem hiszik el neki, hogy amerikai, megpofozzák és a rendőrségre vi­szik. Közben a Kirkland házaspár Bel­grádban veszi észre, hogy Hope hi­ányzik, de a telefonösszeköttetés ne­hézkes Budapesttel. Másnap német repülők romba lövik Belgrádot és a házaspár csak nehezen tud tovább­jutni bérelt autón Szófiába. Ez idő alatt hirt kapnak Hope autójáról, amely Belgrádon átment. Persze azt nem tudják, hogy az autóban Litka ült. A budapesti amerikai követség tűvé teszi az egész Balkánt Hope-ért, végül is a magyar rendőrség kérde­zősködik és jelenti, hogy náluk egy állítólagos amerikai van vallatás álatt. Hope kiszabadul, de a szaba­dulás nem hoz megkönnyebbülést, mert érzi, hogy Sam-et csak ked­velte, mig Stefan iránt igaz szerel­met érzett. Magyar udvarlója, Zichy Tibor gróf, érteti meg végre vele, hogy Stefan csak álom volt és Sam, az igazi várja őt Szófiában. Másnap uj útlevéllel repül Szófiába szüleihez és jegyeséhez. A regény csúcspontját Hope és Zichy Tibor beszélgetésében éri el. Itt emelkedik ki a szokványos ka­landregények közül. Hope kiönti, szivét udvarlójának, vájjon férjhez menjen-e Saulhoz, mikor ő Stefant szereti. Tibor józanul magyarázza a helyzetet. Hope nevében az Írónő •kiemeli, hogy az amerikai szűksza­vúság scha sem tudta volna meg­értetni azt, amit a magyar szóki­mondó őszinteség hamarosan meg­látott. Plope-ra erősen hat a magyar intelligencia és finom modor. Meg­érti, hogy ő eddig a keleteurópai nemzetek nehézségei közt csak egy táncoló bábu volt és most lett. igazi nővé, hogy önzetlenül segített a Sze­rencseden bujdosókon. A regényes ka'andok közt sok al­kalom adódik a budapesti magyar élet jellemzésére. Végigmegyünk a Gerbeaud-n, a Vigadó előtti Kioszk kávéházcn, fe'megyünk a kertes vil­lákkal beépített Rózsadombra. a Gellért-hegyet elcsúfító citadellához, a bástyasétányra Budán és a Má­tyás-templomba, kökörcsint szedünk a budai hegyekben. Az Arizona mu­latóban járják a csárdást a magya­rok és külfö’di vendégeik, finom borokat isznak, a cigányprimás el­húzza Hope nótáját a “Rózsa Ró­zsát” egész közel hajladozva a szép leány arcához. De látjuk a szegé­nyes, kopott penziót is menekült lakóival. Ott vagyunk Teleki teme­tésén, ahol kis cserkészfiuk állnak őrséget az Országház kupolacsarno­kában. A nemzetközi társaságot igyek­szik Henry James mintájára ismer­tetni, de igazán mélyenszántó csak a párbeszéd marad az egyenes ma­gyar gróf és a konvenciók bogaiban bukdácsoló amerikai leány közt. A magyar gondolkodás ily éles meg­látása ritka a külföldi irodalomban. HA MÉG NINCS életbiztosításával kapcsola­tosan balesetbiztosítása, azt feltétlenül vegye ki. Pár cent­be kerül csak havonta s ha balesetben hal meg, örököse a biztosítás összegének kétszere-i sét kapja.-----------<s5c'ss----------­MUNKAKÉPTELENSÉGE esetén életbiztosítását ér­vényben tartjuk, ha erre vo­natkozó biztosítása is van. Iga­zán csekély havidij ellenében megkaphatja ezt a biztosítási formát is. Most, hogy ismét pontot tet­tünk egy esztendő mellé, he­lyénvaló, ha fiókjaink tevé­kenységét átnézve, lapunk ha­sábjain is foglalkozunk bizo­nyos kérdésekkel. Az elmúlt esztendőben negyven olyan fi­ókja volt egyesületünknek, ahol semmi jele az élniakarás­­nak, a fejlődésnek nem mutat­kozott. Nem lennénk igazságo­sak azonban, ha ezeket a fió­kokat élő-halott fiókoknak ne­veznénk, mert hiszen, ha uj tagot az elmúlt év folyamán nem szereztek, féltékenyen vi­gyáztak arra, hogy a meglevő tagjaikat megtartsák. Egyetlen egy tag sem lett ezeknél a fi­ókoknál törölve, egyetlen egy sem váltotta be kötvényét. El kell ismernünk, hogy a tagmeg­tartás munkáját lelkiismerete­sen elvégezték. Látva ezen a té­ren ezt a szép eredményt, ön­ként merül fel a kérdés: miért nem tudtak uj tagokat szerez­ni? Merthiszen ha a meglevő­ket megtudták tartani — ak­kor igazán könnyűszerrel lehe­tett volna uj tagokat is szerez­ni — csak egy kis jóakarat kel­lett volna ehhez. Hiszen a nagyszerű pontossággal meg­tartott tagoknak minden bi­zonnyal családja is volt. Gyer­mekek születtek, felnőttek há­zasodtak és ettől a negyven fióktól mégsem került uj tag a Verhovay portára. Megtartani a tagokat szép munka, jó munka — de csak fél munka. Mert mi lenne egye­sületünkből, ha minden ügy­kezelő csak ,a megtartással tö­rődne és egy lépést sem tenne uj tagok szerzése érdekében? Holtpontra jutnánk. Mi pe­dig fejlődni, haladni akarunk, uj tagokra és pedig mennél többre van szükségünk. Azok az ügykezelőink, akik tagmeg­tartással bizonyságát adták annak, hogy a tisztségükkel já­ró felelősséget átérzik, minden bizonnyal tudnának uj tago­kat is szerezni, ha ezt megpró­bálnák. Most, az esztendő ele­jén, ezúton is kérjük őket, hogy a tagmegtartás szép mun­káját az uj esztendőben is foly­tassák, de ezzel ne elégedjenek meg, szerezzenek uj tagokat is. Amig 1947-ben az elhalt bá­nyásztestvéreink átlagos élet­kora 56.2 esztendő volt, addig 1953.-ban ez 64.6 évre emelke­dett. Ebben nagyrésze van UMW Jóléti Alapjának, mely az elmúlt évben 56 millió dol­lárt fordított beteg bányászok kórházi kezelésére és orvosi költségekre, gyógyszerekre. -------■•-*§ £&>.------­“A magyar volt Európa leg­nagyobb védelmezője, mert egyidőben védte a világot s szabadságát két császár ellen” (Edmond Spencer). Esküvő Allentöwnban MARTIN MÁRIA LUJZA 1953. október 17.-én esküdött örök hűséget OSWALD R. PÁL- nak, az allentowni Szt. Pál ka­­likus templomban. A szép me­nyasszony Martin János és ne­je leánya, Allentownból, a vő­legény Oswald Vilmos és neje, fullertoni lakosok fia. Főtisztelendő Zietsch Bruno eskette a fiatalpárt. Mrs. James Maloney orgonáit és Mr. Dá­niel O’Donnell énekelt. A menyasszonyt édesapja ad­ta át a vőlegénynek az oltár­nál. A nyoszolyóleányok élén Mrs. Donald Romig haladt; nyoszolyóleányok a következők voltak: Mrs. Albert Bartik, a menyasszony unokanővére; Mrs. Gloria Martin, a meny­asszony sógornője és Martin Margit, a menyasszony húga, valamint Martin Veronika, a menyasszony kiskorú húga és Judy Lamb volt a vifágosle­­ányka. Donald Romig tanúskodott és a vendégeket a következők kisérték helyükre: Martin Mi­hály, a menyasszony fivére; Bartik Albert a menyasszony unokatestvére, valamint Tho­mas Falcone. John Romig vit­te a gyűrűket. Az esküvő után a vendégek a Turner Liederkranzban gyűl­tek össze, a fiatal pár Virgini­ába utazott nászutra. Hazatértük után Coopers­­burg R,2-ben fognak élni. A fiatal asszony az allen­towni High Schoolt 1949-ben végezte és a Samson Hosiery Company alkamazottja, gyors­írói minőségben. Férje a White­hall High Schoolt végezte és már harmadik éve szolgál a hadseregben; ő a Bonney For­ge and Tool Company alkal­mazottja. A fiatal asszony és szülei a bethlehemi 98. fióknak szere­tett és megbecsült tagjai.----------'-acjJ-aj----------■ “Angliának, Franciaország­nak s Magyarországnak a kö­zépkorban egyenlő számú la­kossága volt, ellenben azért van ma Angliának 44, Francia­­országnak 40 s Magyarország­nak csak 9 millió lakosa, mert a magyarság 400 éven át vér­zett Európáért s a műveltség­ért, civilizációért” (Pierre De­­lattre francia történész).- -------------­------------------­“Magyarországnak az volt a szerepe és az is lesz, hogy Eu­rópa védőbástyája legyen és ezért magyar zászlónak kell lengeni az Adria partjától a Fekete tengerig” (Baehwell — 1841.) BUY ü7s~ SAVINGS BONDS

Next

/
Thumbnails
Contents