Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7. szám

1953. julius 1. 13-IK OLDAL MÜLT ÉS JÖVŐ Pontosan 30 éve lesz októ­berben, hogy először vettem részt Verhovay eseményen. Az) 1923-as konvención ismerked­tem meg az Egyesülettel, ami­kor a mai biztonságos alapra, vitték át egyesületünket és megindították azt a fejlődési folyamatot, amelynek során több mint hatvanezres taglét­számot ért el a Verhovay és: vagyonban tizenhárom milliót. Akkor kóstoltam bele a ma­gyar egyleti életbe — és azóta járom a magyar egyletek ese­ményeit, találkozom újra és) újra azokkal a magyar' honfi­társakkal, akik felépítették magyar egyleteinket. Az 1923-as konvención ta­lálkoztam először KOLOZSVÁ­­RY KÁLMÁNNAL, akkor vá­lasztották őt sikeres konven­­ciós elnöki szereplése után a testület elnökévé, BENCZE JÁ­NOS központi elnökkel, aki akkor a passaici fiók delegátu­sa volt, hogy másokat ne is említsek. Akikkel az egyleti életben találkoztunk, barátságot kötöt­tünk, azokkal vágyunk újra és újra találkozni, különösen, most már, hogy az idő is eljárt felettünk és bizony — mi ta­gadás — a mi generációnk; már “hazatérőben”. van. A Verhovay Segély Egylet ve­zetői nagyszerű alkalmat nyúj­tanak évről-évre arra, hogy barátok, egyleti tagtársak ta­lálkozhassanak: a Verhovay Testvériségi Napokon. És hogy az Egyesület öreg tagjai örülnek ennek és élnek; is az alkalommal, ezt évről­­évre tapasztalhatjuk ezeken az összejöveteleken. Előbb csak egyszerű kuglizó versenyek voltak az évi talál­kozók — újabban fejlődtek testvériségi napokká — és) hogy kitűnő ötlet volt a kugli­zó versenyeket átalakítani, mutatta Columbus és Toledo. Öreg testvérek jönnek a fia­talokkal, SAJÁT KÖLTSÉGÜ­KÖN — semmi másért, mint­hogy találkozhassanak bará­taikkal, egyleti cimboráikkal, emlegessék a multat, ami min­dig szép volt, — mert sokkal, fiatalabbak voltunk és közben örüljenek a jövőnek: a velük érkezett fiatalok szórakozásá­nak is. A Verhovay Segély Egylet a Testvériségi Napok rendezésé­vel végre megtalálta azt az alkalmat, ahol az öreg és fia­tal tagtársak egyformán meg­találják a szórakozást, az örö­möt, mert ma már nemcsak az. öreg tagtársak találkoznak ilyenkor barátaikkal, egyleti, cimborákkal, — de a fiatalok is. Akik évről-évre járják a kuglizó versenyeket, barátsá­gokat szőttek és örülnek, ami­kor újra együtt vannak. Verhovayak Lapja OLELKEZESE A múlt és jövő ölelkezését, jelentik a Verhovay Testvéri­ségi Napok. Amikor Tolédoban, a Com­modore Perry termeiben talál­koztam BOZSVAY JÁNOSSAL és nejével és TORDA JAKAB­BAL és nejével, Cleveland, Ohioból, — KŐRÖSFÖY JÁ­NOSSAL és nejével, Alliance,, Ohioból, TAKÁCS BÉLÁVAL, Akron, Ohioból, PÁLLÁ MIK­LÓSSAL és nejével, East Chi­cago, Indianaból. MARCIS JÓZSEFFEL, Detroitból, LACH­­MAN ANTALLAL, TINICH JÓ­ZSEFFEL, BALOGH FERENC­CEL és nejével, Chicagóból,, akikkel annyi Verhovay ese­ményen találkoztam, meg kel­lett állapítanom, hogy a múlt, akik már mi vagyunk, öröm­mel utaznak száz mérföldeket csak azért, hogy beszélgesse­nek, poharazgassanak baráta­ikkal, egyleti tagtestvéreikkel. A Verhovay Testvériségi Na­pok és kuglizóvefsenyek azon­ban másra is nagyon jók. Aki végignézi a Verhovay kuglizócsapatok névsorát, meg­állapíthatja, hogy a játékosok nagyon tekintélyes százaléka, nem magyar származású ta­gokból áll. Van azok között mindenféle nemzetiségű, — de valamennyien Verhovay ta­gok. És hozzá, nagyon sokan lelkes Verhovay tagok. Ezek az idegen nemzetisé­gektől származó Verhovay ta­gok éppen a Verhovay kuglizó versenyeken keresztül láthat­ják, hogy aki ennél a testü­letnél vesz biztosítást, amel­lett, hogy olcsó és jó biztosí­tást kap — többletet is kap, éppen a társadalmi élettel, mely a Verhovay kuglizóverse­nyekben csúcsosodik. És akik járták a Verhovay Testvériségi Napokat és kug­lizóversenyeket, tapasztalhat­ják, hogy a más nemzetekből származó Verhovay tagok ép­pen úgy szórakoznak e napo­kon és örülnek ennek az ese­ménynek, mint magyar szár­mazású tagtársaik. A múlt és jövő ölelkezésére, egymásra találására, nem ta­lálhattak volna ki jobb alkal­mat a Verhovay portán, mint az évről-évre rendezett Verho­vay Testvériségi Napokat, ahol egyformán boldogok az öregeb­bek, — a múlt — és a fiata­labbak, — a jövő. És ezért ér­demes ezeknek a rendezésére áldozni. FÁY FISHER ANDOR. WEAR IT TO REMIND OTHERS Mrs. TORDA csapatkapitány átadja a 3G6-osok Cleveland, Ohio, BOWLERET­­TES női csapata által nyert trofeumot DUS László szervezési felügyelőnek, az Otthonban való megőrzés végett. NAGYSIKERŰ ÜNNEP 1953 junius 10.-én, szerdán este nagy ünnepély folyt le Hastings-on- Hudson, N. Y.-ban, a Farragut Innben, ahol nagyszabású bankett keretében­­ünnepelte a város uj rendőrfőnökét, a magyar származású TRÓJÁK JÓZSE­FET. A Hastingsban élő magyarok különösen büszkék arra, hogy a másik két jelölt ellenében TRÓJÁK lett az uj rendőrfőnök. Tisztelői elárasztották az ünnepeltet ajándékokkal. A bankettet rendező bziottság elnöke, Mr. Walter Bassett, alelnöke Mrs. IRENE SKOK volt, a Verhovay 175. fiók kiváló ügy­kezelőnője. Ők gondoskodtak arról, hogy a vacsorán résztvevők adományai­ból $500 dolláros csekket és egy pompás televíziós készüléket nyújthattak át TRÓJÁK JÓZSEFNEK. A 175. fiúk még azonkívül is kitett magáért és $25 értékű csekkel ajándékozta meg az uj rendőrfőnököt. A fenti kép azt a. pillanatot ábrázolja, amikor Mrs. IRENE SKOK átnyújtja a 175. fiók ado­mányát az ünnepeltnek, akinek felesége és két leánya a 175. fiók tagja. Remar János, a Magyar-Amei-ikai Club elnöke szép karkötő-órával örvendez­tette meg a Club nevében az ünnepelt rendőrfőnököt. A bankettre, Tóth Istvánná, az ünnepelt nagynénje 350 vajas kiflit ké­szített, melyek oly pompásan sikerültek, hogyha tízszer annyi lett volna, akkor se maradt volna azokból egyetlen egy darab sem. Az áldomásmester tisztségét Hudson-on-Hastings volt polgármestere, Mr. William Steinschneider töltötte be. A következők szólaltak fel: Mr. John E. Thilly, polgármester, a városi adminisztráció részéről is többen, Rivalsky István és 175. fiókunk népszerű, közszeretetben álló ügykezelőnője, Mrs. MIKE SKOK. Az uj rendőrfőnök igen röviden válaszolt, de annál melegebben köszönte meg barátainak a tiszteletére rendezett szép vacsorát és az értékes aján­dékok egész halmazát. Aztán körvonalazta életének Hastingsban töltött kor­szakát, különösei! a rendőrségen átélt éveket és azok főbb eseményeit. TRÓJÁK, Hegewich, Ill.-ban született, édesanyja magyar volt, PINTÉR MÁRIA, akinek még égy Margit nevű leánya is van. Végtelen örömünkre, szolgál, hogy a hastingsi választáson magyar ember diadalmaskodott, eztl éppen annyira értékeljük, mint maguk a hastingsiak.

Next

/
Thumbnails
Contents