Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-06-03 / 6. szám

12-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1953. junius 3. ÜNNEPLÉS DAYTONBAN GYÁSZJELENTÉS 1953 MÁRCIUS HAVÁRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott sziwel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytát: Fiók A tag neve Kora Fiók A tag neve Kora 13Kinczel György 62 163 Helmeczy Mihály 77 13Fitzere Mihály 67 171 Vámosi Stephen Sr.86 14Mrazik Imrene 80 174 Chezik Mrs. Andrew 59 14Bősze Joseph 70 187 Barkoci Mihály 70 14Pásztor András 72 189 Bandy George 59 17Geri Mrs. Joseph 58213 Vago Jozsefne 59 21Bino Josne 76214 Valian George 64 27Juhasz Mrs. Stephen 36214 Dietch Mrs. Joseph 40 27Kovatch István 67215 Hotvagner Ferenc 64 36Varga Mrs. Joseph 56216 Moos Matyas 69 36Konya Mrs. Clara 50218 Novak Andrew Sr. 72 36Semperger Mrs. G. 67 218 Babinyecz George 72 37Kisch Frank V. 58220 Jesso Janos 72 45Svanyava István Sr. 80 221 Listar István 67 45Górta Mrs. Martin 82226 Stipkovits Ferd. 67 64Gozs John 72229 Korpa Stephen 55 70Rudnav Mrs. Stephen 66247 Ronyec Pal 74 76Sträub Janos 75269 Szakacs Istvanne 66 76Klaufer Janos 80284 Palagyi Sándor 76 90Struhar Janos 63286 Lengyel Joseph 69 93Horvath Lajosne 69293 Papp Sándor 68 123Mészáros László 77302 Somogyi György 67 129Neff Mrs. Ray * 49 349 Lassanyi Mrs. AI.45 132Varga Lajosne 76417 Szabó Gaborne 68 145George Stephen 74443 Móricz Adam 67 156Torma Joseph 37511 Beneze Mrs. Steven 64 163Turzai Miklósné 65 40 Smith Lawrence 3 Ms.5 Ds. LEGYEN ÁLMUK CSENDES! Április 25.-én, szombaton es­te, Dayton város Verhovay tá­bora pirosbetüs ünnepet tar­tott. Három fiók egyesülését és három kiváló Verhovay tiszt­viselő kitüntetését ünnepelték és ez a kettős esemény hatal­mas számú közönséget vonzott a Szt. Imre Hallba. Háromszáz főre becsült tömeg töltötte meg a Szt. Imre Hall bankett­­termét, hogy a kettős ünnep alkalmával emlékezetessé te­gye ezt a minden tekintetben hatalmas sikerű Verhovay ese­ményt. KELEMEN P. JÁNOS, Egye­sületünk volt igazgatója, a Ma­gyar Hiradó kiváló szerkesztő­je, akinek hatalmas része volt az ünnepség sikerében, lapjá­ban a következőket Írja erről a szép ünnepről: “A nagy Verhovay Segély Egylet helyi fiókjai csatlakoz­va ünnepelték meg az egyesü­lést' és három kiérdemesült íióktisztviselő kitüntetését. Háromszáz főre becsült tömeg töltötte meg a Szt. Imre Hall bankett-termét és tapsolta meg RÉVÉSZ KÁLMÁN köz­ponti titkár magas színvonalú költői beszédét. Külön-külön járt ki az ünneplés a három kitüntetett fióktisztviselőnek: HANKÓCZKY ANDRÁSNAK, HALLER ISTVÁNNAK és CZEISZPERGER JÓZSEFNEK, valamint MACKER GYULÁ- na, aki az örökbecsű jelvénye­ket tűzte ki az elismertek mel­lére. Szem nem maradt szára­zon, amikor Mr. MACKER megölelte a három kitüntetett “öreg földi”-ket és édesapja he­lyett édesapjának nevezte őket, CSIPKÁR JÁNOS városi ta­nácsos, Dayton város kulcsát adta át a kedves vendégeknek és kilátásba helyezte, hogy ha valaki a “dutyi”-ba kerül, ott lesz a tanácsos ur is, hogy kár­tyapartnerben ne legyen hiá­nyosság. KELEMEN P. JÁNOS, a Magyar Hiradó szerkesztője, igyekezett a programmot élve­zetes módon vezetni és igazán nem rajta múlott, ha valahol hézag mutatkozott. / Különben minden szépen si­került. A ^kedves szakácsnők, kiszolgálók kitettek magukért. Bebizonyosodott, hogy a hor­tobágyi módra készült magya­ros pörkölt van olyan jó, mint a sz emétdombon kaparászó szárnyasok húsa. Fiatal tinót vásároltak a bankettre és ab- 1 ból főztek a jó Verhovay asz­­szonyok olyan gulyást, hogy mindenki megdicsérte. Szép volt a tálalás is és ez alkalom­mal minden finoman, melegen került az asztalra. A gyönyörű ünnepélyt az egyesült fiókok tisztességében megőszült elnöke: Papp And­rás nyitotta meg. Főtisztelen­dő Welebil atya gyóntatott. Nt. Hamza a pittsburghi orszá­gos dalünnepen volt énekka­rával, ahol hangját teljesen el­vesztette s azért nem lehetett jelen. Azért csak csöndben, imádkoztak és maguk vezették az ünnepélyt legjobb tudásuk szerint. Később jött Ft. Wele­bil és mondott el igazán nagy­­értékű beszédet a Verhovayt illetőleg. Főtisztelendő WELEBIL atya, mint Verhovay testvér szólott és kijelentette, hogy “alapos vizsgálódás után” vá­lasztotta egyletévé az ameri­kai magyarság legnagyobb testvérsegitő intézményét. Na­gyon melegen megtapsolták kijelentését, A kitüntetett testvérek, HALLER ISTVÁN, HANKÓCZ­KY ANDRÁS és CZEISZPER­GER JÓZSEF ezúton is hálás szívvel emlékeznek meg a tisz­teletükre felsorakozott jólelkü tagtársak felől.” A minden tekintetben szép és emlékezetes ünnepségen vi­dékiek is szép számmal voltak képviselve. A Columbus, Ohio-i Verhovayakat Tokár Lajos, a 129. fiók elnöke és PIRIK IST­VÁN ügykezelő képviselték. Macker Gyula alelnökünket daytöni útjára elkísérte fele­sége is, aki szintén a daytoni­­akkal ünnepelt. Balogh József kiváló zeneka­ra szórakoztatta a közönséget a pompás vacsora alatt és ók húzták aztán a talp alá valót a vacsorát követő, hajnalig tartó táncmulatságra.------------—--------------­Kedves vendégek A Rákóczi Segélyző Egyesü­let elnöke Kocsis V. Albert és s. titkára Stelkovics Albert testvéreink, május 4.-én, hét­főn megtisztelték látogatásuk­kal Egyesületünk központi hi­vatalát. A testvér egyesület két fő­­tisztviselőjét magyaros vendég­­szeretettel fogadtuk, elbeszél­gettünk közös problémáinkról, majd ebédre vendégül láttuk őket. A Rákóczi Segélyző Egyesü­let tisztviselői chicagói útjuk­ból hazatérőén, álltale meg Pittsburghban, hogy megte­kintsék az itteni egyetem MA­GYAR SZOBÁJÁT, melynek ‘ Rákóczi’' ablakát ők csinál­tatják meg s ezt az alkalmat használták fel arra, hogy meg­látogassák a Verhovay Köz­pontot is. Lapunk utján is, hálásan kö­szönjük a kedves és megtiszte- I lő figyelmüket. Asszonyaink ezermesterek (Folytatás a 8-ik oldalról) rendetlenü1, torzon-borz hajjal men­nek az iskolába. Ha hazamennek, ak­kor sincs, aki gondjukat viselné, ha nem tudunk mebettiik gyereklányt, tartani, akitől sokszor csak rosszat Stanulnak. Hogy tudjuk kellőleg meg­fizetni, ha nincs biztosításunk? A ház is, akármilyen szép volt,, mintha skatu yából vették volna ki mikor uj volt, lassan romladozni kezd. Hol itt, hol ott akad rajta valami tata­rozni való. Becsöpög a menyezeten át az eső, javittani kéne, ha volna miből? Jövő évre hagyjuk, a csinál­­tatást, akkorra pedig már a nedves fa elkorhadt és ki kellene cserélni, tíz pedig most már még többe ke­rül. Félő, hogy végül a fejünkre szakad, mert idején nem gondoltunk arra, hogy az asszony t, aki min­denre gondolt, valamiképen pótoljuk az, életbiztosítással. A ház romlik, az adó meg nem hogy keyesebb, még megnő, ha egy személlyel kevesebb, aki az adóivünkön van. Ne sokat tétovázzunk hát, hanem álljunk ki a mi áldott, jólelkü, egy falat kenyér jóságu asszonyunk mel­lett és biztosítsuk be annyira, a mennyit tudjuk, hogy ér. Ha kevésre biztosítjuk, méltán mondhatja majd: “Hát csak ennyit érek én neked?” Váltsunk nagyobb értékű biztositási kötvényt, ha nem tudjuk mennyit, kérdezzük meg a Verhovay képvise­lőktől. Derék feleségünk nagyon is rászolgált, hogy sokra becsüljük őt.

Next

/
Thumbnails
Contents