Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-03 / 6. szám
8-IK OLDAL 1953. junius 3. Verhovayak Lapja A NEMA HIVATAL Sokan csak úgy falják a rémregényeket és deteketiv történeteket és akik elég agyafúrtak, már az elején kitalálják, ki volt a gyilkos. Ezek a mohó rémtörténet olvasók, akik tiz centéit hat gyilkosságot és négy betörést kapnak a történeteikben, már annyira kitanulták a detektiveskedés minden csinját-binját, hogy már az első fejezetek után tudják, hogy hol fog a történet kilyukadni és ki a sok ártatlanul gyanúsított közt a gyilkos, aki végül is a viilamosszékbe kerül. így van ez a világon. Az emberek rémeseket álmodnak gonosztevőkről, amilyeneket soha ’ senki nem látott a világon és soha eszük ágába sem jut, hogy ezeknél a tizcentes bakonyi betyároknál sokkal veszedelmesebb emberek járnak itt közöttünk, akik valamikor még- a fejünkre is nőhetnének, ha nem vigyázunk magunkra. A háború rettenetes, de a repülőgépek bombáinál, az ágyuknál, sőt még az atombombáknál is veszedelmesebb dolgok várnak ránk, ha nem leszünk elég vigyázatosak. Mézes-mázosan beszélő, barátságot hazudó emberek járnak köztünk, akik alig várják á pillanatot, mikor megmutathatják, mit tudnak. A szovjet kémek behálózzák az egész világot, itt járnak köztünk szabadon Amerikában, örülnek, hogy itt jól élhetnek a Moszkvából kapott pénzeken és várják, mikor jön az alkalom gyárakat, vasutakat, hivatalokat, sőt egész városokat felrobbantani. Ezekről a rémekről mi semmit sem tudunk. Szerencsére van egy sok ezer személyből álló hivatal, amely árgus-szemekkel figyel minden gyanúsat, de nem szól egy szót sem, hogy kellő alkalommal lefülelhesse a betyárokat. A hivatal emberei ott vannak az egész világon, ott ülnek az orosz zsarnokok asztalainál, benn vannak a szovjet m\iniciógyáraiban, akár Pest környékén, akár Szibériában legyenek azok. De ott vannak az Amerikában sunyin megbúvó gonosztevők közt is. Semmi sem kerüli el figyelmüket. így mi csendes polgárok nyugodtan tehetjük le a fejünket, van aki őrködik álmunk felett. A hivatal, a Central Information Agency vagy röviden a CIA, tudja, mik a bogarai Malenkovnak, tudja, mit szeret ebédelni Molotov, mennyi atombombát gyárt a'szovjet és hol gyártja azokat? Hány kényszermunkára hajtott magyar, bolgár vagy lengyel dolgozik ezekben a gyárakban? Hogy Ígérkezik a termés az idén Ukrajnában? Ki szolgálja fői az ételt a szovjet vezéreknek, miket beszélnek, ha már sok vodkát ittak. Mennyit szeret fecsegni Visinszki borbélya ? Szereti-e a nőket Beria és milyen nőket, szőkéket vagy barnákat? Kik Malinovski gépirónői? Mit prédikálnak a papok a lengyel parasztoknak vagy a cseh munkásoknak? Ez a sok apró-cseprő értesülés így halomra dobálva nem sokat mond, de a CIA felhasznál minden apró adatot, amit kap és egy egész szines képet rak össze belőiük, mint a gyerekek az összerakó játékot. A CIA-nek vannak központi hivatalai, magában Washingtonban vagy 30. Némelyikről mindenki tudja, hogy a CIA-hez tartozik, a legtöbbön semmi felirat ezt el nem árulja. Minden nagyobb városban van fiókjuk a vasfüggönyön innen és azontúl is, Amerika minden nagyobb városában is. A hivatal jelszava: “Beszélni ezüst, hallgatni arany!” A CIA nem beszél, csak hallgatózik és mindent megtud, látja a veséjét is az embereknek. A világ minden tájáról jönnek ide az-adatok és a CIA hozzáértő emberei, akik ismerik az idegen nyelveket és népeket, feldolgozzák ez adatokat, rendbe szedik. Mikor aztán akái Eisenhower elnöknek, akár valamely katonai hivatalnak vagy felelős személynek szüksége van rájuk, hamarosan előkeritik és az elnök és tanácsadói ezeknek az adatoknak alapján intézhetik Amerika fontos ügyéit. Mi nem tudjuk, mit akar a szovjet, de vezetőink, hála a CIA derekas, hangyaszorgalmú munkájának, tudják. Nem kell vakon hadonásznunk a karddal a sötétben, tudjuk, hegy honnan fenyeget a veszedelem és milyen nagy az. A CIA munkájának értékét az adja meg, hogy kiváló vezetői vannak. A legnagyobb biztosíték arra, hogy a CIA jól dolgozik, ALLEN DULLES, a CIA uj elnöke, aki külügyminiszterünknek az öccse. ALLEN DULLES pályáját Bécsben kezdte a bécsi amerikai nagykövetségen 1917-ben az első világháború vége előtt és egyike volt azoknak, akik igyekeztek megmenteni Ausztria-Magyarországot a feldarabolástól. 1917-ben tárgyalások folytak magyar vezetőemberekkel is, hogy a monarchia külön békét kössön, de a németek erőszakos kézzel tartották a szövetségben Ausztria-Magyarországot, és a végén az egészet feldarabolták. Ők okosabbak akartak lenni, mint ALLEN DULLES volt. A két háború közt egy jogi cégnél dolgozott AL LEN DULLES és 1942-től kezdve több titkos alakulattal érintkezett, amelyek akkor alakultak. A második világháború utolsó éveiben ALLEN DULLES a berni amerikai követség embere volt. A. követségen egymás kezébe adták a kilincset a német kémek, akik Amerikának dolgoztak és tőlünk több mint 2000 német fontos iratot vásárolt meg. 1944-ben már minden világosan gondolkodó ember látta, hogy Németország elvesztette a háborút és sok német szeretett volna békét nyerni, hogy az országot a háborús dulástól megszabaditsák. Hajlandók voltak Hitler és a nácizmus ellen fellázadni, ha előnyösebb békefeltételeket kaptak volna. ALLEN DULLES hiába igyekezett ezeket az előnyös feltételeket megszerezni az összeesküvők részére, az akkori amerikai kormány (Morgenthau) tétovázása meghiúsította a terveket és Németország megszállás alá került. ALLEN DULLES most egy fontos hivatalnak, a 'CIA-nek vezetője és senki sem akadályozhatja, hogy munkája meghozza a gyümölcsét. A hivatal kiküldöttei sok mindenfelé ellátogatnak adatokat gyűjteni. Azért, ha valamelyikünket meglátogatnak, fogadjuk őket magyaros őszinteséggel, mert hiszen ők védenek bennünket. A kiküldöttek, akik rendesen kettesben jönnek, derék, eszes és tapasztalt emberek. Ezért segítsük őket nehéz és felelősségteljes munkájukban. Ha kérdeznek, feleljünk határozottan, ne ötöljünk-hatoljunk. Ne igyekezzünk senkit se bemártani, akit rém szeretünk, mert hiába próbálunk nagyot füllenteni, a hivatal kiküldettél mindenhová eljutnak s hamar kisül a turpjfcág', sőt még magunk is gyanúba keveredünk, hogy hazugságokkal akarunk takarózni. Rokonaink és barátaink olykor Írnak az óhazából és azokból kiolvashatjuk, hogy megy a soruk az otthoniaknak. Ezeket is mondjuk el a CIA embereinek. Végül tanuljunk a CIA-től, hogy a bányákban, gyárakban és hivatalokban ne sokat fecsegjünk ismeretlen idegenek előtt, mert az oroszok kémei is itt járnak közöttünk, lesnek minden mozdulatunkra . és szavunkra. Mindent megfigyelnek és felhasználnak Amerika ellen. Gyanús mozgolódásokat jelentsünk be a CIA-nek, de ne zavarjuk jelentéktelen dolgokkal. GYÁSZJELENTÉS A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy Egyesületünk ELISMERT tagja id. Kuscsik János A 28l.-ik fiók (Ashtabula, Ohio) volt elnöke, 1953. május 2.-án visszaadta nemes lelkét az egek Urának. Midőn Igazgatóságunk ELISMERT tagunkkal szemben lerójja a kegyelet adóját, Egyesületünk tagsága nevében mély részvétét fejezi ki az elhunyt gyászoló családjának és hozzátartozóinak. ELISMERT TAGTÁRSÜNK EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK MEG SZIVÜNKBEN. Asszonyaink, az ezermesterek Ki az, akire bátran ráhagyhatjuk a házat és nem vesz el semmi belőle ? Az asszony. Ki az, aki mosdatja, altatja, elnáspángolja drága csemetéinket, ha nem fogadnak szót? Az asszony. Mikor mi este lefekszünk, az asszony még mindig mosogatja a tányérokat. Mikor reggel felkelünk, hogy munkába menjünk, az, egész lakás olyan, mint a Csáky Sizénája. Hogy mennyi piszkot, rendetlenséget tudnak csinálni a férfiak, azt csak az asszonyok tudják. Folyton csak tisztogatni kell utánunk, igazán beleőszül a szegény asszony. Egész délelőtt kell utánunk takarítani, ágyat vetni, a mosásról nem is szólva. Mint a régi mondás anyáink idejéből mondja: “Éccaka font, nappal mosott.” Észre se veszi, [telik az idő és neki kell látni a főzésnek. Ki az, aki a csirke combját vagy melle húsát nekiíínk adja, ő maga pedig csak a sovány szárnyacskákon vagy a püspökfalaton rágcsál, amiken csak mutatóban van hús. Olyan jó, mint az angyal, csakhogy el nem repül. Gondja van grra is, hogy mikor látogatók, barátaink jönnek, mutasson a lakás. Tudja hova kell függönyt tenni és milyen színű függönyt, melyik a legszebb szőnyeg és mibe kerül az. Ha este fáradtan hazakerülünk és látogató jön, jó pajtásunk valahonnan messziről, és mi a fáradságtól meg se tudunk mukkanni, ki az, aki ellátja a vendéget, elmulattatja, hogy jól érezze magát és ne valljunk szégyent? Mindenben és mindenütt ott az asszony. Ha ingünk beleakad valamibe a gyárban, ki varrja meg, ha a fiú beolajozta a nadrágját és a parkolásnál begörbítette az uj kocsi sárhányóját vagy ütközőjét, ki segit rajta? Ha. iskolába járnak a gyerekek, ki fésüli, ki mosdatja őket, ki gondol rá, hogy szép tiszta legyen a ruhájuk. Vasárnap templomba menet előtt ki keféli ki kabátunkat és kalapunkat, ki szedi le a pilléket róluk? No és hogy semmit ki ne felejtsünk abból, amihez az asszony, az ezermester ért, ki vár meg pénteken este m gyár kapuja előtt . esőben, hóban, szélben, hogy biztonságba tegye heti keresetünket? Mert mi tagadás benne, mi magyarok szeretjük adni a bankot és ha egy kicsit bepityókázunk a bárban, kezdjük hányni a pénzt, mint a pelyvát. Otthon ilyenkor tiz koronás papírpénzzel ütöttük pofon a cigányt, hogy “húzzad el azt a nótát,- hogy”.. . Ezt itt) Amerikában nem tehetjük, de azért itt is megmutatjuk, milyen nagy urak vagyunk mi. Bezzeg, akitől az aszszony még idejében elszedte a pénzt a gyár előtt, azt hiába csábítják a jó cimborák, abból nem húznak ki egy vörös garast se. Bizony, bizony, -az asszonyok ezermesterek. Mindent tudnak és mindenütt. ott vannak, ahol a férfi szeretne kirúgni a hámból és olyat tenne, a mit maga is megbánna. Az a kérdés már most a sok kérdés után, hogy mi kellőleg megbecsüljük-e a mi derék, jó házastársunkat, tudjuk-e mit fér nekünk az asszony, a fehérnép. Vagy csak úgy félvállról vesszük, a mit tesz, mintha mindez kijárna nekünk, mint lónak a friss zab? Ha még ezek után sem tudnék megbecsülni a jó asszonyt, majd megtanuljuk becsülni, amikor már nem lesz. Arra nem is gondolunk, hogy mindenkit, akármikor levághat a halál kaszája és akkor mit teszünk mi magunkkal tehetetlen férfiak asszony nélkül. A jó asszony nem szaladgál ,az utcákon, ahonnan csak fel kell szedni, mint virágot vagy gyümölcsöt a kertből. Gondoljunk arra az időre, amikor már nem lesz, aki gondunkat viselje 'épen öregkorunkra, amikor legjobban rászorulunk. Nem lesz, aki nevelné, taníttatná gyermekeinket, akik úgy nőnek föl, mint a fü a réten: akárki teájuk taposhat. Nem gondoljuk, hogy jó volna utánanézni már most és idejében kellő összegű biztosítási kötvényt vásárolni az asszony nevére. -Ha ezt elmulasztjuk, sok minden furcsaság megeshetik velünk, hogy szinte belebódulhatunk. Miből fogjuk először is őt eltemetni, ha nincs biztosítva? Annyi pénzt, ami egy temetéshez kell, nem egyhamar tudunk összekuporgatni és csak nem akarjuk úgy elkapartatni, mint akinek betevő falatja sincs. Aztán mikor már nincs az asszony, kell valaki, aki gondját viselje a háznak, ha azt nem is teszi meg, amit egy asszony megtett. Miből fizetjük a házvezetőnőt, ha feleségünk nem volt biztosítva? Miből fedezzük azt a rengeteg kárt, esetleg lopást is, amit a házvezetőnőtől várhatunk? Azt mondhatná valaki, hogy majd újra megnősül, ha a felesége meghal. Van ő olyan szép szál ember, hogy minden ujjára kap két asszonyt is. Csakhogy nem tudjuk ám, mikor hal meg az asszony, és ha akkorra megderesedett a fejünk, vagy kihullott minden hajunk szála, kihulltak a fogaink és már a hamut is mamunak mondjuk, vagy pedig hamis fogsorainkat csattogtatjuk, hol van a régi délceg legény? Jó lesz magunkba szállni és gondoskodni idején a biztosításról. Arra se jó gondolni, mibe kerül a gyerekek iskoláztatása. Bizony, ha nincs biztosítás, a gyerekek (Folytatás a 12-ik oldalon)
