Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-03 / 6. szám
{ 1953. junius 3. Verhovayak Lapja 5-IK OLDAL A 111-ES FIÓK JÓLSIKERÜLT NEGYVENÉVES JUBILEUMA — Hadnagyul', alázatosan jelentem . . . Tovább azonban már nem folytathatta, mert a hadnagy szinte feiüvöltött: — Édesapám! Aztán odaugrott az Öreghez. Átölelte, majd lehajolt és kezet csókolt a vén közlegénynek, aki viszont zokogni kezdett, akár a kisgyerek. Időbe telt, mire szóhoz tudott jutni. Akkor is csak ennyit mondott: — Édes fiam! A két magyar — tiszt és közlegény, apa és fia — együtt sirt és együtt? nevetett. De körülöttük a katonák mind. Közlegények, altisztek és tisztek, magyarok, németek és osztrákok mind-mind megértették a TALÁLKOZÁS jelentőségét. A megértő szeretet szállta meg valamennyit. —Bizony, fiaim, — szokta mondani édesapám az elbeszélés után —mindannyian törülgettük a szemünk sarkát. Mégis megvidámodtunk. Elfeledtünk minden fáradalmat, veszedelmet s valahogy vidámabban vonultunk az újabb küzdelmek felé. Kedves Magyar Testvérek! Szálljon meg ma, pünkösdi találkozásunk ünnep f. minket is a megértő szeretet buzgó szele és minden korábbi esetleges félreértést kiégető lángnyelve. Értsük meg, hogy vagyon és kor, eim és rang, származás és foglalkozás megváltozik, elmúlik, de magyarságunk és szabadságunk szeretete mindnyájunkban örök és ugyanaz. Egy a nyelvünk, egy a vérünk, egy a lelkünk, egy a sorsunk és egy a hitünk. Mindannyian ugyanannak a nagy családnak édes gyermekei maradtunk messze idegenben, az áldott, szabad és boldog uj haza földjén is. Magyarok vagyunk. És akkor TALÁLKOZÁSUNK nem lesz többé pünkösdi “királykisasszony”, akit néha-néha ünnepélyesen “körülhordozunk”, hanem fajtánk jövőjének büszke hordozója, boldog ígérete és a legszebb valóra válása: uj életünk mindennapi társa, mely elfeledtet velünk minden korábbi szenvedést, vagy félreértést, minden régi fáradalmat, minden újabb veszedelmet s — együtt — valahogy vidámabban vonulhatunk az újabb küzdelmek felé. Ha másért nem, hát azért, — hogy a költő szavaival, egyszer a késő nemzedék megsüvegeljen és megkövessen bennünket, “És talán félő tisztelettel mondja: Ezek az idetévedt, kemény holtak, Ezek a furcsa, idegen világok — Ezek — magyarok voltak! De addig is szentül hiszem és meggyőződéssel vallom, a “V” betű jelent majd más győzelmet, Victoria-t is, mert “LESZ MÉG EGYSZER ÜNNEP A VILÁGON!” A 87. fiók, PASSAIC, N. J. 45 éves jubileuma A Verhovay tagtársak, barátaik és vendégeik szombaton este, 1953 május 2.-án ünnepelték a 141-es, Ellwood City, Pennsylvania-i fiók alapításának negyvenedik évfordulóját. Az ünnepély Ellwood város Magyar Otthon-ában folyt le és az Ellwood City fiók alakulásának megünneplése után ebéddel és tánccal végződött. Áldomásmester Gall Ignác volt, aki megnyitotta az ünnepélyt és ügyesen és tapintatosan gondoskodott az ünnepély sima lefolyásáról. Bokor János, a 141-es fiók elnöke szólalt föl a tagok nevében. Melegen és ékesszólóan "üdvözölte a tagokat és a vendégeket, akik eljöttek az Ellwood City-i 141-es fiók 40-ik évfordulójának megünneplésére. Az üdvözlő beszéd után Bársony Margit szépen, szivhezszólóan énekelte el a Hymnuszt. Majd Miller J. András, a 141-es fiók ügykezelője beszélt beleszőve beszédébe a 141-es fiók történetét is. Miller a következőket említette mint az újjászervezett 141-es fiók alapitó tagjait, amint az a végleges szervezés előtt volt: DEMETER ANDRÁS, CSISZER G. FERENC, MOLNÁR JÁNOS, MÁRKUS GERGELY, SZENTGYÖRGYI JÁNOS, PÁZSINT SÁNDOR, BALÁZS FERENC, TÓTH JÁNOS, MOLNÁR DÁVID, ' CSISZER JÁNOS, BARTALAN LAJOS, KIS ÁDÁM, BALÁZS LŐRINC, PALATKA DÉNES, VAS ISTVÁN, RUCZ ISTVÁN, POZSGI ISTVÁN, ZSILLA ANDRÁS GYULA. E 18 alapitótag közül ma már csak négyen élnek: Márkus Gergely, Balázs Ferenc, Falatka Dénes és Pozsgi István. Az összes élő aiapitó tagok jelen voltak az ünnepélyen, kivéve Palatka Dénest, aki jelenleg Floridában lakik. Ez érdekes adatok ismertetése után Turner József igazgató Youngstown, Ohio-ból üdvözölte az ünneplőket. Turner igazgató beszéde a meleg testvériségnek ékesszóló kifejezése volt. Bársony Margit ezután - egyik gyönyörű magyar nótát a másik után énekelte el kellemes hangján. Nagy Árpád és zenekara kisérte énekét. Ezután következett az ebéd; az imát Boy János mondta el. Az ebéd vendégei lelkesedéssel fogyasztották el az Ellwood City nőinek ételeit, melyeknek pompás ize és a kitűnő felszolgálás nagy elismerést váltott ki. Hogy a program még változatosabb legyen, Demeter István egy szép magyar népdalt énekelt el. Szabó János központi számvevő, ki a központi hivatalt képviselte, angolul és magyarul beszélt. Beszédéből kihangzott a testvéri érzület igazi jelentősége és a jelenlevők azt nagy lelkesedéssel fogadták. Bokor Mózes, a 345-ös fiók elnöke. Aliquippa, Pennsylvaniából üdvözölte a 141-es fiók tagjait' a saját fiókja nevében és kifejezte jókívánságaikat a jövőre is. Szebedinszky Jenő, a Magyarság kiadója és szerkesztője Pittsburgh, Pennsylvaniában kifejezte jó kívánságait a 141-es fióknak. Ezt követte Márkus Gergely érzéssel telt visszatekintése a múltra. Ő egyike a fiók négy életben levő alapitó tagjának és beszélt a jelenlevő alapitó tagtársainak, Balázs Ferenc és Pozsgi István, valamint a messze távolban, Floridában lakó, meg nem jelent tagtársának Palátka Dénesnek nevében. Bokor János fiókelnök köszönetét mondott mindazoknak,, akik resztvettek a 40 éves ünnepségen és a beszédek sorát Gall Ignác elnök zárta be. A Magyar Himnusz eléneklése után kezdődött a tánc és tartott kora reggelig, kivilágos kivirradatig, befejezésül a jól sikerült ünnepségnek. A S7. fiók, Passaic, N. J. kitünően sikerült, családias jellegű bankett s táncmulatság keretében ünnepelte fennállásának 45 éves jubileumát, április 25.-én szombaton. A Verhovay Gyula nevét viselő Segély Egylet az 1886. február 21.-i, Hazleton, Pa.ban történt megalakulásától eltelt 67 év alatt sok sikerdus állomásán át vezette a Verhovayak útját a mai napig. Az alapitó hazletoni bányászok, a magyar falvak Amerikába sodródott kérgeskezü, de acélos akaratú fiai lerakták a későbbi óriási fejlődésnek biztos alapját. A banketten elhangzott beszédek híven vetítették a lelkes és meghatott hallgatóság elé azt a hatalmas átfogó munkát, melyet az első “13-ak” és méltó utódaik végeztek' magyar szivük, magyar lelkűk sugallatától ösztönözve. Valamit kell tenni — mondogatták akkor a magyarok és a “Segíts magadon, az Isten is megsegít” elv érvényesítésével nagyot alkottak! A Verhovayak története úgyszólván az egész amerikai magyarság története. Pont 8 órakor, az islésesen megtérített asztalok körül elhelyezkedett ünneplő közönség jelenlétében nyitotta meg az ünnepséget MIKÓ LÁSZLÓ, a helyi elnök. Az amerikai és magyar Himnusz elhangzása után, Rév. RÁCZ GYŐZŐ, ref. lelkész mondott lélekben gazdag, emelkedett szellemű asztali áldást. A bankett tósztmesteri tisztségét Ft. GÁSPÁR JÁNOS, a Szí. István róni. kath. egyházközség plébánosa látta el, szellemes, ötletes rátermettségével. Bevezető szavaiban megköszöhte a rendező hölgygárdának a kitűnő vacsorát, majd vázolta a Verhovayak hatalmas sikereit melyeket hazafias, kulturális, jótékony tevékenységükkel érdemeltek ki és amellett hátgerincét adták az Amerikai Magyar SJcívetségnok is. Ahol ez a két szárny, az egyház és a magyar egyesület jól működik, — állapította meg nagyhatású beszéde során — ott a magyar TURUL- madár mindenkor magasra emelkedett. Iga.zi magyar közösségi élet csak ott fejlődhetett ki, ahol e két tényező harmonikusan együtt működött. BENCZE JÁNOS központi elnök, kit 35 évvel ezelőtt szólított el a kötelesség Passaicról, meleg szavakkal tolmácsolta az Egyesület üdvözleteit és jókívánságait a jubiláló passaici tagtársaknak. Beszéde nyomán megelevenedett a küzdelmekben gazdag múlt minden jelentős eseménye és az a hatalmas segítő és kulturális tevékenység, amely- az elmúlt évtizedek alatt több, mint 15 millió dollárt fizetett ki és több tízezer magyar tankönyvet juttatott a magyar gyermekek s ifjúság kezébe. A helyi fiók, amely 1908-ban alakult, szép fejlődésen ment keresztül, de ugrásszerűen nagy emelkedés ZAKOPCSÁN JÁNOS ügykezelő működésével kezdődött, aki az .értékes tisztviselő-gárda közreműködésével csodákat tett. IBOS ALBERT igazgató, a new yorki fiók elnökének angol beszéde is sok tapsot kapott. Aztán Rév. RÁCZ GYŐZŐ meggyőző erővel fejtette ki, miként hajtotta végre a magyarság álmait a Verhovay az egész Magyar- Amerika hasznára. FALUSSY C. ALAJOS igazgató, new yorki ügyvéd tett ezután hitet egy őszinte, becsületes, magyar felszabadulás hite mellett. RIZSÁK JÁNOS beszédében üdvö- . zölte BENCZE JÁNOS központi elnököt, kérve őt, hogy befolyásával hasson oda, hogy meg valós «Ihasson egyszer a rég hangoztatott vágy: a négy nagy egyesület egy zászló alá tömörítése. MIKÓ LÁSZLÓ elnök zárószavai után Pankó Ferkó cigányzenekara vette át az irányítást a jelenlevő fiatalság örömére. Fáradhatatlanul húzta a szebbnél-szebb magyar nótákat a késő záróráig. (SZABAD SAJTÓ) TALÁLKOZÓ (Folytatás a 2-ik oldalról) kétszáz évvel ezelőtt, a magyarság őshazájába vetődő Julián szerzetesnek az ott élő véreivel való találkozásával mérhető fel. Ju'ián szerzetes idegenbe indult és hazaérkezett. Mi ugyancsak idegenbe jöttünk és hazaérkeztünk. Mert itt magyar élet és magyar testvéri szeretet fogadott bennünket. Apáinkat és testvéreinket láttuk viszont, akikről sok szépet és jót hallottunk már otthon is. A Verhovay Segély Egylet hire, alkotásainak fénye! óceánon s hegyeken, országokon átjutott. De az öregamerikás magyarok pompás templomait, egyleti házait, eleven lüktető magyar életét, nemzeti hagyományainkhoz való törhetetlen hűségét, izes magyar beszédét csak itt láthattuk meg s itt értékelhettük fel igazán, a maga tulajdonképeni jelentőségében. S ha Kossuth Lajos valamikor azt mondotta otthon, apáink földjén, hogy leborul a nemzet nagysága előtt, akkor nekünk itt, messze idegenben, sokkal inkább le kell borulnunk, az Amerikába kiszakadt öregamerikás magyarok megtartó ereje, népi hűsége és emberi nagysága előtt. BOZSVAY JÁNOS és TORDA JAKAB testvérünk ennek a megtartó erőnek, szorgalmas hűségnek és törhetetlen hitből táplálkozó nagyságnak megszemélyesítői. Ezért köszöntjük őket szivünk s lelkünk egész melegével s ezért ünnepeljük őket igaz, testvéri nagyrabecsüléssel. Az a körülmény, hogy nincsenek egyedül, hogy egyesületünkön belül — szerte az egész országban.—másutt is vannak, élnek c működnek hozzájuk hasonló érdemes tagtársaink, cseppet sem csökkentheti egyéni érdemeiket és közösségi értéküket, ellenben fokozza, megsokszorozza példájuk vonzóerejét s a velük való TALÁLKOZÁS jelentőségét. Hogy miért és hogyan, azt bajos lenne szavakba önteni. De talán ez a kis történet, melyet még Istenben boldogult édesapámtól hallottam, erre a kéti fogas kérdésre is választ ad. A lengyelországi Lemberg főterén — valamikor az első világháború idején — magyar osztrák és német csapatok gyülekeztek. Édesapám százada közelében öreg magyar népfelkelő csetlett-botlott fáradtan a nagy idegenségben. Vele szemben fiatal, “gyermekarcu” hadnagy vezetésével uj csapategység sorakozott. Az öreg magyar szabályszerűen odacövekelte magát a fiatal tiszt elé s már kezdte is a szokásos jelentésformát:
