Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-06 / 5. szám
1953 május 6. 4-IK OLDAL Verhovayak Lapja VfrhovayQkt/gpja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Aye. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN BEVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: «6—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, _________________PITTSBURGH 19, PA._________________ SUBSCRIPTION RATES: United States' and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. ERNEST R. DEMING, SR. a NATIONAL FRATERNAL CONGRESS OF AMERICA elnökének PROKLAMÁCIÓJA % Minthogy most már évek óta él a szokás Amerikában, hogy az év egy bizonyos hete arra jelöltessék ki, hogy a polgárság teljességét és különösen a Testvér-Segitő Egyesületekbe tömörült tiz millió amerikait a TESTVÉRSEGITÉS mindenre kiható fontosságára emlékeztesse, ENNÉLFOGVA, elnöki jogommal élve, az 1953. év junius havának 8. és 14-ik napjai közé eső hetet a TESTVÉRISÉG HETÉNEK nyilvánítom azzal, hogy ez a Nemzeti Lobogó Napjával együtt (National Flag Day) legyen megütendő. Az a kívánságom, hogy a TESTVÉRISÉG HETÉNEK alkalmából az ország minden egyes polgára tudomást vehessen a TESTVÉRSEGITő EGYESÜLETEK tetteiről és ez okból ar'ra buzditom tagjainkat, hogy minden alkalmat ragadjanak meg a Testvér-Segítési Rendszer kiváló teljesítményeinek ismertetésére, hangsúlyozva azt, hogy a TESTVÉRSEGITÉS minden népek javát és védelmét szolgáivá, a polgárság minden rétegének függetlenségi vágyát és egymás iránti jóakaratát tükrözi vissza. Nem kétlem, hogy minden Állami Szervezetünk és Tagegyesületünk ezen fölhívásomat a szivéhez engedi jutni és úgy ünnepli meg a TESTVÉRISÉGI HETET és a NEMZETI LOBOGÓ NAPJÁT, hogy az az 1953 évi nemzeti ünnepekből messze kimagasló legyen. Célszerűnek látom, hogy ez a proklamáció minden Tagegyesület hivatalos lapjában közhírré tétessék. ERNEST R. DEMING, SR. elnök. FIATALOK ARATÁSA Amerika mindig a haladás hazája volt. Folyton uj és uj gyárak épülnek, már nem is lepődünk meg, ha valami uj találmányról hallunk, semmi sem látszik lehetetlennek. Hány ilyen nagyszerű találmányt láttunk már itt Amerikában, amikről még csak nem is álmodtunk. Az idősebbek még emlékeznek arra az időre, amikor még nem volt rádió, nem voltak autók és repülőgépek. Régen három hét alatt érhetett az ember Londonból Japánba, ma egv nap alatt ott van. Régen örültünk, ha egy nap alatt New Yorkból Pittsburgh^ értünk. Épen száz éve annak, hogy egy amerikai iró megcsodálta az angol oceánjáró gőzösöket New Yorkban és arról álmodott, hogy valaha lesznek repülőgépek és akkor két nap alatt át lehet menni az óceán fölött. Ma hanyattesne, ha látná, hogy pár óra alatt át lehet repülni Angliába. A munka láza hajtja Amerikát mindig csak előre. Ezt a gyors iramot mutatja az is, hogy azokat a fiatalembereket, akik most végeznek az egyetemeken, majd széttépik a gyárak és a vállalatok. Sok a munka és kevés az ember. Olyan furcsa helyzet ez, amihez fogható még nem volt Amerikában. 2—3 hónap múlva Amerikában vagy 300,000 fiatalember hagyja el a felső iskolákat, egyetemeket. Ezeknek %-e katona lesz. Ebből a sok ezerből az ipar és a kereskedelem részére csak valami 60,000 marad, amikor legalább kétszer ennyire volna szükség. A legégetőbb szükség mérnökre van, mert a gyárakat csak úgy lehet fejleszteni, ha van elég mérnök, akik terveznek és uj csodákat találnak föl. 23,000 ifjú kap mérnöki oklevelet az idén, egy ötödé katonának megy. A megmaradtakra 5200 társaság számit 40,000 munkahellyel. New Yorkban például 200 fiatalember kap mérnöki és 175 kereskedelmi oklevelet a Columbia egyetemen és vár rájuk 200 nagy vállalat tízezer sőt talán 20,000 munkahellyel. Ennek a soha nem látott virágzásnak négy oka van. A legfontosabb ok, hogy a mai oklevelet szerző fiatalság a harmincas években született, amikor a nagy depresszió alatt kevesebb volt a születések száma. Ez a kevés is a háború alatt elhagyatottan nőtt fel, sokszor az utcákon, mert az apa a hábo ruha ment a 40-es években, az anya pedig gyárba járt. Kevesen tanulhattak. Azóta a gyárak és a gyártelepek úgy épültek, mint a gombák, csak úgy nőttek ki a földből máról-holnapra. Gondoljunk csak az atomercvel dolgozó uj gyárakra. A koronát aztán minderre a koreai háború tette fél. A fenyegető háborút csak úgy lehetett elkerülni, ha Amerika is fegyverkezett. Meg is van a látszatja ennek az igyekezetnek, mert a vörösök kezdik belátni, hogy hiába erőlködnek, ha kilóg is a nyelvük, Amerikával versenyezni nem tudnak. A vállalatok nehéz helyzetükben már tél óta keresnek olyan felsőbb iskolákat végzett ifjakat, akik jól dolgoznak és értenek az üzlethez is. Az egyetemek táblái tele hirdetéssel a különböző vállalatoktól. A vállalatok küldöttei az egyetemekre is elmennek és ott próbálják rábeszélni a fiatalokat, hogy náluk keressenek állást. A kérdés már most az, hogyan fogadják a szerencsés fiatalemberek ezt a sok udvarlást a vállalatoktól. Vannak köztük olyanok, akik a legelső kínálkozó alkalmat elfogadják és meg se nézik, hogy mit kapnak. Ezek a ruhás boltban töviről-hegyire megnézik a ruhát, hogy melyik áll jobban nekik, de elhamarkodják a dolgot, mikor arról van szó, hogy melyik vállalatnál haladhatnak legjobban. Sokan tréfálkoznak és fitymálva beszélnek? Könnyen tehetik, most ők vannak fölül. De fordulhat ám a szerencse, A költő is azt mondja: “Fortuna szekerén okosan ülj, Jól forgasd tengelyét, hogy fel ne dűlj.” Az öregek már tudják, hogy a nagy virágzást igen gyakran nyomon követheti a depresszió. Ezt a szót pedig egyikünk sem szereti hallani, mert nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent. Persze Amerika tanult a múltból és olyanféle felfordulás, amilyen az 1929,-i volt, nem képzelhető el. A hozzáértők tudják, hogy ha véletlenül beüt a béke és a fegyverkezési láz lecsökken, az ipar! hamarosan át kell váltani és hadianyagok helyett élelmet, építőanyagot, ruhákat, autókat, TV készülékeket kell gyártani. Szerencsére az atomerőt jobb dolgokra is lehet majd használni, mint pusztító bombákra. Ha ezt az átváltást zökkenő nélkül el lehet érni, még akkor is egy egész évbe belekerülhet, mig újra bejutunk a rendes kerékvágásba. Mert aztán lesz munka elég, hiszen az egész világ- Amerikán kívül nyomorult, se betevő falatja, se ruhája nincs, a szórakozást nem is említve. Ezeknek mind áru kell és az amerikai gyárak cikkeit vau hova elvinni. Az okos, előrelátó fiatalember nem hamarkodja el a választást. Tudja, hogy most kapkodnak utána, de jöhet az az egy évi átmeneti időszak, amikor nem lesz szükség uj alkalmazottakra, sőt a gyengébbeket a régiek közül is elbocsátják. Azért most légy okos Domokos. Az értelmes ifjú nem azt nézi, hogy hol Ígérnek neki hetet-havat, jobb fizetést, mert ha a bajok beütnek, az ilyen helyek hamarosan befagynak és akkor vége a hencegésnek Mennyivel okosab ban jár el az a fiatalember, aki csak olyan vállalatnál keres alkalmazást, amely évek hosszú során át megmutatta, hogy életképes, megúszta a nehéz válság éveit is és megerősödve került ki belőle. Ha olyan cégnél vállalunk munkát, amely minden tekintetben megbízható és a mostani helyzetben megmutatjuk, hogy mi értelmes, józan és használható fiatalok vag-yunk, akkor ha jön is egy kisebb válsághullám, biztos helyen maradunk és fittyet hányhatunk azoknak a balga fiataloknak, akik a csillogó aranyfonál után kapkodnak. Mi történik a vasfüggöny mögött? Balti Államok Most volt 35 éve, hogy a litvánok és észtek felszabadultak az orosz uralom alól. Lettország a 35 éves évfordulót novemberben ünnepli. DULLES külügyminiszter nagyon jól tudja, mennyit szenvedtek a Balti Államok a szovjet kegyetlenségétől és ezért meleg üdvözletét küldi a három állam népének és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy eljön az idő, amikor a három államban újra kiderül a szabadság- napja. Amerika kormánya nem ismeri el a Balti Államok egyesítését a szovjettel, mert Amerika népe erősen hiszi, hogy a népek sorsát, akár kis, akár nagy nemzetek legyenek azok, az igazságnak kell intéznie. Egy ország nagysága nem a lakosok számától, területének nagyságától függ, hanem azoktól az, erkölcsi erőktől, melyek a szabadságszeretetben jutnak kifejezésre. A szabadság-szeretet vezette ezt a három népet, hogy fenn tudott maradni és reméljük, hogy Isten segítségével újra fel fognak szabadulni. Felelet Lengyelországnak A lengyelek egy 19 oldalas levélben tiltakoztak még február folyamán, hogy “egy amerikai repülőgép lengyel területet sértett meg és erőszakos módon szerzett értesülést” arról, hogy mi történik a lengyel határon. Amerika külügyminisztere kereken elutasítja a szovjet-lengyel kormány vádjait. Megmondja, hogy a jegyzék csak porhintés a csatlós népek szemébe és “céljai Amerikát bepiszkolni és hiteiét letörni.” Mint a külügyminiszter mondja, “a \ádak nem ujak és csak azt mutatják, hogy a szovjet és csatlósai mind arcátlanabbal vádaskodnak. Jól tudja mindenki, hogy az egész, a kommunista parC központjából indul ki. A lengyel kormány nagyon jól tudja, hogy ezek olyan vádak, amiket már rég elcsépeltek mindenki ellen, beleértve keresztényeket és zsidókat, kommunistákat és volt kommunistákat, munkásokat, paraszttokat, sót a sajátmagulc megbízhatónak tartott politikusokat is.” A szabad népek, sőt maguk a leigázottak is, nem ugranak be ezeknek' a vádaknak, hanem mélyen utálják az ócsárlókat. Nagyon jól tudják, menynyire reszketnek a szovjet vezérek, hogy a hatalom, “melynek hadiruháján hóhérkötélből van a paszomány” lassankint kicsúszik a kezeik közül. A magyar szovjetkormány javaslatát Amerika elvetette A magyar szovjetkormány felajánlotta Amerikának, hogy egy katonai szállító repülőgépet, mely kényszerleszállást szenvedett magyar területen, hajlandó visszaadni, ha az amerikai kormánytól 98,773 dollárt kap. Amerika, ezt a javaslatot a múlt hónapban visszautasította. A magyar kommunista kormány már másodszpr hangoztatta, hogy Amerikának nincs joga a gépre, de felajánlotta, hogyg a C-47-et visszadaja, ha Amerika ennyit fizet, mert ez a gép értéke. A Külügyminisztérium sajtóosztályának tisztviselője, McDermott, igy magyarázza az ügyet: “A magyar felelet, éppúgy, mint az előzők ebbenn a tárgyban nem kielégítő és nem fogadható el. Az a savanyúan gúnyos Rang, amellyel a jegyzék végződik elárulja, mennyire meg vannak riadva a magyar kommunista közegek, mert a szovjet nagy tisztogatást rendez most és ebből az ügyből nekik is bajuk lehet. A legutóbbi magyar jegyzék nem viszi előre a kérdést. Kormányunk eszerint intézkedik majd a jövőben.” Department of State, United States of America.
