Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-02 / 12. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVI. 1953 DECEMBER 2. 51 NO. 12. KARÁCSONY Nemsokára itt a karácsony. A mindennapi élet tülekedései közt itt van egy nap, amikor végre megpihenhetünk egy kis időre. Gondoljunk csak vissza arra az időre, amikor még gyerekek voltunk, messze innen, az óhazában. Próbáljuk egy percre megkönnyíteni lelkünket a kisded Jézus szegényes jászola előtt, ahol anyja takargatja a téli hidegben és az istálló barmai meleg párájukat fújják rá. Szegény pásztorok az első látogatói és csak azután jönnek gazdag ajándékaikkal a napkeleti bölcsek. A régimódi karácsony otthon szép havas volt. Nemrég hullott le az első hó. A föld feketéjét mindenütt fehér lepel bontotta. A szánokkal már át lehetett siklani a befagyott Tisza jegén. A szánon jókedvű társaság ül. Káztüznézőbe mennek a folyó másik partján levő kis falucskába. Nagy a kis gyerekek öröme a karácsony közeledtével. Már jóval előbb december 6.-án, jön a Mikulás. A közeli városkában a cukrász kirakata tele van fehér püspöksüveges Mikulásokkal és feketeszőrü, lógó vörösnyelvü krampuszokkal. A nagyobb gyerekek Mikulásnak és Krampusznak öltözve hosszú fehér szöszbajuszokkal és szakállakkal járnak és a puttonyból szórják a cukrokat a gyerekeknek, ha jók voltak, de ha rosszak, ott a seprő is, hogy elnáspágolják őket. A kis lányka ijedten nézi a fekete Krampuszt, de látja az ajándékokat is és hebegve imádkozik: “Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... nini diót is hozott... szenteltessék meg a Te neved... jaj, cukrot is hozott.” Aztán karácsony előtt betlehemesek is jönnek és mondják rigmusaikat az égő gyertyáktól fényes papír Betlehem előtt. “Gyere be te Jakab — törjön ki a nyakad. Gyere be te öreg — majd megdörzsöllek.” Majd énekben dicsérik a kis Jézust. Utána kijár nekik a szalonna vagy egy szál kolbászka, vagy egy ezüst hatos, a rossz ezüstje megsárgulva, simára kopva, hogy az irás nem látszott rajta. Régi időkben, mint anyáink mesélték nekünk, a babonás emberek ilyenkor faragták a Luca székét. Nehéz munka volt az. Minden részének, lábainak, lapjának, támaszkodójának más fából kellett lennie szépen megfaragva. Volt abban nyírfa, kőrisfa,, hársfa, diófa és vagy 12 másféle fa. Azt tartották erről a Luca székéről, hogy aki éjféli misén arra ráül, meglátja az ördögöket és a boszorkányokat. A fejérmegyei Vaál községben el is fogtak vagy százötven évvel ezelőtt egy suhancot, aki Luca széken ült az éjféli misén és le is fülelték azon melegében a székkel együtt. A faragása a Luca széknek olyan soká tartott, hogy ha valami munka sehogy se akart befejeződni, még ma is azt mondják: “Úgy készül, mint a Luca széke.” A karácsony előtti hosszú estéken nagy a készülődés a háznál. Kiválogatják a legegészségesebb diókat, hegyes gyufaszálakat — akkor “masiná”-nak hívták a kénes gyufát — a tövükbe dugdosnak, aztán szépen megforgatják aranyfüstben. Majd színes papírok kerülnek elő: egymás hátára rakva kék, zöld, rózsaszín, piros, sárga. A szélükön több helyen ollóval bevagdostuk az összehajtott lapokat és mikor szétteregettük az egymásba hajtogatott leveleket, gyönyörű, egyenletes csillagos minták jöttek ki belőlük. A munkát dalolás élénkítette, ízesítette. Szép régi nótákat, amik azóta feledésbe mentek, énekeltek mély férfihangok lágy női hangokkal keverve. “Káka tövén költ a ruca” vagy “Cserebogár sárga cserebogár”. Bogár Imre hová olyan szaporán?” voltak a kedvenc dalok. Az énekbe csak olykor rikácsolt bele hamisan egy-egy repedt-fazék öreg anvó hangja. A nóta megakadt, mindenki nevetett, a néni pedig vasviilaszemekkel nézett ránk. De hamar megbékült, mikor kérlelni kezdtük, hogy meséljen nekünk valamit. A duzzogó öreg szabódott eleinte, majd ingerkedett, hogy beszéljen-e a zöld disznóról. Mindenki kiabált, hogy “igen, igen, beszéljen”. Már mosolygós képpel rivallt ránk: "Nem azt mondtam, hogy “igen”, hanem, hogy beszéljek-e a zöld disznóról?” Végre kötélnek állt és rémes mesét mondott a királyfiról, aki életre akarja ébreszteni élve a sírboltba lett kedvesét. Befekszik egy koporsóba, az óra tizenkettőt ver és csak látja ám, hogy a koporsók megnyílnak, rémes szemű kisértetek (Folytatás az 5. oldalon) Verhovay Kuglizómérkőzés és Testvériségi Napok New York, N, Y., 1954. május 29 és 30, szombat, vasárnap. Minden Verhovay tag örömmel hallotta, hogy a jövő évi kuglizómérkőzés színhelye New York, Amerika legnagyobb városa lesz. A mérkőzés országos végrehajtó bizottsága e tekintetben semmi nyomást nem fejtett ki, hanem megelégedett a helyzet ismertetésével. New York választása a mérkőzés színhelyéül az igazgatóság kívánsága volt, és azt mindenki nagy megelégedéssel fogadta. Eddigi kuglizó mérkőzéseink mind a Nyugaton voltak, most végre rákerült a sor a Keletre is. Ez a találkozó Keleten bizonyára nagy előnyére fog válni az Egyesületnek. Legfőbb ideje volt végre a Keletet is felkeresni. Hiszen Connecticut-ben 7, New Jerseyben. 19 és New York államban 11 fiókja van, mig Pennsylvania keleti részén több mint 40 fiók működik. Ez államok lakosságából 16,000 a Verhovay tag, az összes taglétszámnak majdnem negyedrésze. Igazságtalan volna ily nagyszámú tagoknak az érdekeit figyelmen kívül hagyni. A nyugati államokban levő fiókok tagjaira nézve is örvendetes, hogy most lesz alkalmuk jobban megismerni a Keletet. Azért is örvendetes New York kiválasztása, mert Cleveland után a legtöbb magyar New Yorkban él és igy igazságtalan volna ezt a nagy várost elmellőzni. A kuglizóversennyel kapcsolatban uj tagszerzési mozgalom indult meg Macker Gyula, alelnök (Detroit, Mich.) és Vizi Lajos, igazgató (Scalp Level, Pa.) tiszteletére, ők nagyon is kiérdemelték ezt a kitüntetést, mint az igazgatóság legrégibb tagjai, akik már 14 év óta működnek mint igazgatók. Mindkettő befolyásos ember a saját városában. Illő az ilyen szolgálatot kellő módon megbecsülni. Hisszük is, hogy a két év előtti Bencze-Révész és a tavalyi Szálánczy-Szabó tiszteletére rendezett mozgalmakhoz hasonlóan a mostani is teljes sikerrel fog végződni. Macker Gyula és Vizi Lajos nevének varázsa biztosíték erre. A mozgalmat Ben- CZ3 János központi elnök és szervezési titkára, Elmer Charles irányítják, mig a mozgalom newyorki szervezője Torna József, szervezési felügyelő, a Verhovay 48. newyorki fiókjának ügykezelője lesz. Igen fontos, hogy a mozgalom révén minél több uj tagot nyerjen az Egyesület és mint az előző két évben, most is az a cél, hogy minden tag legalább egy uj felnőtt és egy uj kiskorú tagot szerezzen, E célt természetesen csak teljes együttműködéssel lehet elérni. Egészen bizonyos, hogy azok a Verhovay tagok és vendégeink, akik a Verhovay Testvériségi Napokon New Yorkot meglátogatják, jól fogják érezni magukat. Hiszen New York óriási város, amely a szórakozásnak a legérdekesebb és legkülönlegesebb fajtáit nyújtja látogatóinak. Sokan azok közül, akik Európából jövet New Yorkban szálltak partra, emlékeznek arra a csodálatos látványra, amely a kikötő alsó része a Szabadságszoborral nyújtott és arra az égő szinpompára, amit a város tárt elénk hatalmas felhőkarcolóival, amelyek láttára a bevándorló ir leánykából kiugrott a szó: “Nini, itt a hegyeken is ablakok vonnánk.” Mit szóljunk a tenger népről, amely New York utcáin hullámzik föl és alá nem nézve se jobbra, se balra. Fenn a házak között dübörögnek a magas vasút kocsijai. A föld alatt pedig az alsóvasut a leggyorsabb közlekedést adja az egész világon egy nagy város részei közt. Ha melegre fordul az idő, hívogatnak a közeli tengeri fürdők, ha pedig hűvös szél fuj, a Nagy Fehér Utat, a Broadway-t nézhetjük meg, ahol a világ legragyogóbb színházai, night club-jei és nagy szállói vannak. A Fifth Avenue előkelő boltjai mellett sétálva a Rockefeller Center-hez jutunk, ahol a legújabb filmbemutatókat kapjuk. És ha a sok élvezetben elfáradva pihenni akarunk, ott kínálkozik üdülésre a Central Park, ahol még csónakázhatunk is. A newyorki Verhovay Napok egész biztosan jól fognak sikerülni, mert az Országos Végrehajtó Bizottság, melynek tagjai dr. Kovács Andor alelnök, a Végrehajtó Bizottság elnöke (Cleveland, Ohio) és Ibos Albert igazgató, (New York, N. Y.) Szabó (Folytatás a 2-ik oldalon)
