Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-11-04 / 11. szám

1953 november 4 9-IK OLDAL Verhovayak Lapja Az akroni fiók ünnepe hatalmas sikerű volt Weiler György elhunyt Súlyos csapás, nagy veszte­ség érte az amerikai magyar­ságot. Milwaukee-ban, Wiscon­sin állam legnagyobb városá­ban, 1953. október 6.-án, Wei­ler György tagtársunk örök álomra hunyta le megfáradt szemeit. Elmúlása nemcsak az őt nagyon szerető családjának tagjait bontotta gyászba, vesz­teségükben igaz részvéttel osz­tozik Amerika magyarsága s intézményeink egész sora, melynek a megboldogult lel­kes, munkás és áldozatkész tagja volt. Több mint négy évtizeden át női divatszalonja volt Milwau­­keeban, művésze volt szakmá­jának, a dijak, érmek és kitün­tetések egész halmaza bizonyí­totta ezt: Nagy elfoglaltsága mellett azonban mindig talált időt arra, hogy a közügyekből alaposan kivegye a részét. Az Amerikai Magyar Szövetség, az Amerikai Magyar Segélyakció egyik tevékeny és áldozatkész vezetőjét veszhette el halálá­val. A magyar intézmények mellett, tevékenysége igazán mindenfelé kiterjedt, 42 kü­lönböző egyesületnek, klubnak volt tagja. Az ottani city serv­ice commission-nak 1941. óta tagja volt s igy vezérszerepet vitt Milwaukee város politikai életében is. Évről-évre megren­dezte az arató ünnepséget ott s felejthetetlen látvány volt, amikor magyar ruhás aratók­kal felvonult a városháza elé s átadták a polgármesternek a buzakoszorut. A Wisconsin National Guard­­nak ezredesi rangjával tüntet­te ki az állam kormányzója évekkel ezelőtt önzetlen mun­kássága elismeréséül. Elnöke volt az ottani Nagybizottság­nak, több mint tiz év óta ma­gyar rádió műsort vezetett, mely megkedveltette a magyar zenét és éneket az amerikai hallgatósággal. Csodálatos munkabírása, fá­­radhatalan tevékenység és ál­dozatkészség jellemezték a megboldogultat: élete munká­jával középnyugaton megbe­csülést és tiszteletet szerzett a magyar névnek. Igaz és őszinte részvétünket tolmácsoljuk a gyászbaborult családnak, bánatos özvegyének és gyermekeinek. Emlékét ke­­gyeletes szeretettel őrzik al­kotásai!----------£»»-------------­KÉSZÉI IMRE KITÜNTETÉSE A clevelandi 45-ik fiókunk, 1953 október 25.-én, vasárnap nagysikerű diszebédet rendezett, a West Side-i lutheránus egyház termében. A disz­­ebéd keretében adta át Bencze János (kpi elnökünk Készéi Imrének, az Igazgatóságunk által adományozott jar any jel vényt és diszokmányt. A minden tekintetben megható és em­lékezetes sikerű ünnepségről, hely­szűke miatt, csak lapunk következő számában tudunk beszámolni. UJ JÖVEDELEM BIZTOSÍTÁS Az idők változnak. Nagyapá­ink ekhós szekereken utaztak. Azután jött a vasút, a vasutat legyőzte az autó, most meg már az autókorszakon is tűi vagyunk: a repülőgépek korát éljük. Szegény megboldogult nagyanyánk, ha élne, megcso­dálná a sok újat, amit lát. Nem tudná, ki beszél a szobában, mikor a rádió szólna. Ma meg már messze ellátunk a távolba is, csakhogynem a veséjébe né­zünk bele az embereknek. A korral mindenkinek halad­ni kell, ha nem akar végleg le­maradni. A házaink is máskép vannak berendezve, mint akár­csak tiz évvel ezelőtt is, a ru­háink uj anyagból készültek. Nem maradhatunk messze el a haladástól. Ebben a megú­julásban ki kell venni a részét a Verhovaynak is, amely min­dig az élen haladt. Hozzáértő, kipróbált emberei folyton azon törik a fejüket, hogyan lehet­ne valami újat, valami jobbat kitalálni, mint a régi. Most legújabban a kettős biztosítás az, ami a technikai haladásban a televízió. Eddig soha nem hallott dolgokat hoz. Csekély havi összegért minden rendszeres alkalmazásban levő 18 és 50 év közötti férfi, ha életbiztosítási kötvénye van, oly biztosítást köthet, amely­nek alapján teljes vagy részle­ges munkaképtelenség esetén igen szép összegű havi segélyt kaphat elmaradt jövedelmének pótlására. Ha pedig valami baleset következtében meghal­na, az életbiztosítási kötvénye után járó segély mellett, az uj kötvény után is megkapja a balesetbiztosítás összegét, ami kétszeres biztosítást jelent. Reméljük, hogy a Verhovay haladó irányzatát mindenki helyesli és siet ebből a modern jövedelembiztositási kötvény­ből vásárolni. Egyik magyar testvérünk, Király Pál, aki már vásárolt ilyen kötvényt az életbiztosítá­sa mellé széles mosolygással mondta el az aláíráskor, hogy mi vitte őt erre a kötvényvá­sárlásra. Mikor még a régi jó időkben Kiskunhalason gaz­dálkodott, hallotta édesanyjá­tól emlegetni, hogy a halasi öregtemplom nagy harangja busán kong, mikor jómódú gazdát temetnek: “In-ge-ga­­tyája, föld-je-tanyája”. De ha egy nincstelen kubikus hal meg, a kis harang csilingeli nagy vígan: “Ringyerongya, ringyerongya”. Mikor Király Pál uram, akinek most Ameri­kában j ólmenő hentesüzlete, van, — ahol jó magyar kol­bászt és paprikás szalonnát le­het kapni, — megvásárolta az uj kettős biztosítási összegű Vasárnap, október 11.-én, az ak­roni Magyar Házban hatalmas számú közönség jött össze az ottani 91—ik fiókunk hármas ünnepségére. Negy­venöt esztendővel ezelőtt alapították lelkes magyarok ezt a fiókot s ezt a minden tekintetben nevezetes évfor­dulót, az alkalomhoz méltó módon tette piros betűs ünnepséggé az ot­tani magyarság. Takács Béla, há­rom hosszú évtized óta látja el az ottani fiókunk elnöki tisztét, — igy pz ünnepség tulajdonképen kettős jubileum volt: a 45 éves fióké és a 30 éves Takács elnöké. A kettős ju­bileum keretében került átadásra Takács Béla elnök és Bodosy Vilmos alelnök “Elismert” kitüntetése, meg­felelő ünnepélyes és megható kere­­retek között. Az akroni ünnepség diszebéddel vette kezdetét, melyen képviselve volt nemcsak Akron egész társadal­ma és sok kiváló amerikai vendég, hanem a szomszéd városok és fió­kok is. Pompás ételek, figyelmes ki­szolgálás jellemezték a diszebédet, melynek elköltése után, folyt le program szerint az ünnepség. A szónokok egész sora méltatta az ünnep és az ünnepeltek jelentőségét, a beszédeket szépen váltogatták meg­felelő s igazán értékes zene- és ének­számok. Egyesületünk vezetőségét az ak­roni ünnepen Macker Gyula alelnö­­künk és Kolozsváry Kálmán igazga­tónk képviselte, akik nemcsak a köz­pont üdvözletét adták át a fióknak és kitüntetett tisztviselőknek, ha­nem az egész Verhovay tagság el­ismerését is. Takács Bélának, Kolozsváry Kál­mán igazgatónk adta át, gyönyörű beszéd kíséretében az Igazgatóság által megszavazott “Elismert” ki­tüntetést és diszokmányt. Beszédé­ben méltatva az akroni Verhovayak évtizedes áldozathozatalát egyesüle­tünk érdekében. Megható volt látni, a két “öreg harcost” az ünnepség központjában. Bodosy Vilmosnak pedig, aki al­­elnöke a jubiláns fióknak, Macker Gyula alelnökünk adta át a Verho­vayak elismerését, mondva, hogy Ak­­ronhoz családi vonatkozások fűzik, és hogy a fiók múltjában a “Nagy Verhovay” életének és munkájának amerikai magyar lelkülete talál visszhangra. Mindkét kitüntetett szívből fakadt szavakkal köszönte meg ezt az év­tizedes munkásságot bizonyító el­ismerést. Lehetetlen az ünnepség szónokai­ról beszámolót Írnunk, de még két felszólalóról meg kell emlékeznünk. Tarnócy Árpád az Akroni Magyar Hírlap szerkesztőjének gyönyörű be­széde, valamint John L. Smith a Verhovay országos és lokális építő munkáját méltató felszólalása — kedvesen szép és értékes emlék ma­rad. A nagyszámú közönség körében ott volt, Charles Elemér, kpi elnö­künk szervezési titkára, valamint Namethi Gábor szervezési felügye­lőnk is. Az akroni 91-es fiók, annak kitün­tetett tisztviselői az utóbbi évtizedek Verhovay kötvényt, eszébe ju­tott a halasi mondás. Haza­vitte a kötvényt és mosolyogva mondta a feleségének, hogy a nagy harang, ha nem is Hala­son szól, azzal fog dicsekedni, hogy jómódú amerikás testvé­rünk hagyta el ezt az árnyék­világot. során, dicséretre méltó sok-sok test­­vérsegitő szolgálatot teljesítettek nemcsupán tagsága körében, hanem az ottani magyar társadalomban is. Ennek igazi elismerését és értékelé­sét mutatta a 91-ik fiók jubileuma, melyre eljött Akron egész társadal­ma, úgy a magyarok, mint az ame­rikaiak. Minden tekintetben emlékezetes volt ez a jubileum, négy és fél évti­zed meleg és testvéri ünnepe, ahol múlt ölelkezett, össze a jövő biztató­an szép Ígéretével. Hálás köszönet (illeti azokat, akik ezt az alkalmat olyan nagyszerű ünneppé varázsol­ták.--------------------------­Ohio uj szenátora Verhovay tag Olvasóink nagyon jól tudják, hogy lapunkban nem szoktunk politikával foglalkozni. Jóleső örömmel állapítjuk meg azon­ban azt, hogy egy arra minden tekintetben érdemes tagtár­sunkat az elmúlt hó folyamán (szép elismerés érte. Taft sze­nátor utódjának, Ohio kor­mányzója Hon. Frank J. Lau­­ísche — aki egyesületünknek szintén tagja — Thomas A. Burke, Cleveland város polgár­­mesterét nevezte ki. Úgy Lausche kormányzó, mint Burke szenátor a cleve­landi Ohio, 14-ik fiókunk tagja. Ritkán történik meg, hogy két Verhovay tagtársunk, ugyanannak a fióknak tagjai, ilyen fontos esemény kapcsán, szerte Amerikában az újságok első oldalára kerüljenek. (Saj­nos, hogy az újságok nem Ír­ták meg, hogy mindketten Ver­hovay tagok.) Mindazok, akik ott voltak tavaly Columbus, Ohioban az országos kuglimérkőzésen, ked­vesen emlékeznek vissza Ohio állam kormányzójára. A dísz­vacsoránkon elhangzott beszé­de mély nyomokat hagyott a közel ezerfőnyi Verhovay hall­gatóság lelkében. A közönség hatalmas, szűnni nemakaró ünneplése fejezte ki talán leg­jobban érzéseinket. Tudjuk, hogy tagtársaink igaz örömmel veszik tudomá­sul Burke szenátori kinevezé­sét. Közelebbről a 14-ik fió­kunk tagjait is érinti ez az el­ismerés, hiszen úgy a kormány­zót ,mint Ohio állam uj szená­torát jól ismerik esztendők óta. Mindketten számos alka­lommal résztvettek Verhovay ünnepségeken. Tekintet nélkül politikai pártállásukra, egyesületünk nagyon büszke arra, ha tagjai történelmi nevezetességű szere­pekhez jutnak. The Honorable Harold H. Burton, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának — Uni­ted States Supreme Court — (egyik tagját, szintén a 14-ik fiók vallja magáénak. Lapunk utján is meleg sze­retettel köszöntjük Burke sze­nátort és Lausche kormányzót.

Next

/
Thumbnails
Contents