Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-02 / 7. szám
13-J.K OLDAL 1952 julius 2 Verhovayak Lapja A New Brunswick, New Jersey-i 52. fiók száz dollárt adományozott a Pythias Lovagjai (Knight A columbusi 129-ik fiók magyar nemzeti viseletben pompázó négy tagja, akik az ünnepség fényét emelték. Balról-jobhra: Beickelmanné, Rosemary; Miller Dolores; Pintérné, Róza és Vargáné, Róza □ŰEJ GYERMEKEKNEK Muskátli Egy falusi kertben, alkonyaikor, összesúgott a saláta és káposztafej. Holnap a városba, a piacra visznek bennünket; jó js lesz egy kicsit az unalomtól megszabadulni. Meghallotta ezt a muskátli, gondolta ő is elmegy, világot látni. Reggel aztán, észrevétlenül fel is kapaszkodott a kosárba. A városban egy leánykának i'megtetszett az élénkszinü virág. Megvette, cserépbe ültet« ve beállította szobájába. Szegény muskátli, nagyon csalódott. Nem volt ő szokva szobafogsághoz, nehezére esett a rabság. Éjjente könnyezve gondolt régi otthonára. Sokat töprengett, mit tegyen. Egy este a nyitott ablakon át bepillantott hozzá a szellő. Nagyon megörült neki és kérte, hozzon hirt mielőbb hazulról. A szellő hamar megjárta a falut és visszaérve elpiondta a muskátlinak, hogy .mennyire irigylik a városba jutásáért. Azonban szerelmesét, a napsugarat a napraforgó el akarja csábítani, sárga viganójában egyre tetszeleg neki. Szegény muskátlinak a hir hallatára még jobban elszorult a szive. Csak lankadozott, levelei elsárgultak, nap-nap után sorvadt. Megsajnálta a leányka és elvitte a kertészhez, mint a virágok orvosához. Az rögtön felismerte a bajt, levegőre, napfényre állította s mert oly hálás volt és igénytelen a kis piros virág és kedves a mosolygó szemével, a kertész megszerette és testvéréit is behozatta a faluból. Igv került a lenézett parasztvirág a parkba, a városi kertekbe, ablakokba. De azóta is csak úgy érzi, jól magát, mint a falusi leányok, élénk sziliekbe kiöltözve, ott ahol a napsugár csókja nem h’ányzik neki. Nef elejts A kéknefelejts nagyon hiú kisleány volt és ábrándos hajlamú. Sokszor kiszökött a kertből, és elkalandozott, a patakig, mocsarakig és a vízben nézegette magát. Egyszer nagyon későre elmaradt, már alkonyodott s az est-haj nalcsillagot pillantotta meg a viz tükrében. Azt hitte a kis bohó, hogy az ő szép szemét nézegeti a csillag és menten szerelmes lett belé. Azontúl már vissza sem ment a kertbe, hanem napestig ott várta szerelmesét, a Csillagot, de hiába, mert az nem jött le érte az égből. Ezen annyira elkeseredett, hogy beugrott a mélybe, mert azt hitte, ott leli fel eszményképét. Szegény kis virágot egyszer felvetette a viz, még egyszer kinyitotta égszinü szemecskéjét és felkiáltott a csillaghoz: Érted halok meg! Ne felejts! Ez maradt a neve. Azóta testvérei ott siratják ■a mocsár és patakpartokon. Akác, Áranyes© A. kertek alján az akácos egész kis erdőt képez. Júniusi virágzáskor bóditó illattal árasztja el a környéket. A fehér fürtöket ellepik a szorgalmas méhek, hogy a kemény téli napokra élelmet' gyűjtsenek, a fölöslegből pedig az embereknek is jusson. A fecskék is vidáman csivcgva hordják az eleséget fiaiknak. Minden él, virul, örül az életnek. Csak az ember az örök elégedetlen, telhetetlen az .anyagi javakban. Most is azt nézegeti egy elkeseredett földi halandó, hogy melyik akácágra kösse fel magát, mert vagyonát elvesztette s ezt nem birja túlélni. Ijedten súgnak össze az akácok, jaj melyikünket választ, melyikünket csufit el. Sietve a jó tündért hívják begitségül, aki nagyszakállu öreg ember alakjában jelenik meg és vigasztalni próbálja az ,életuntat. Egy jó tanácsot adok neked, szól az öreg az öngyilkos jelölthöz. “Menj csak előre egyenesen, de mindig felfelé nézzél, inig egyszer csak fentről aranyeső fog hullani, az kisegít a bajból. Megfogadja a tanácsot az ember és megy-mendegél és ’megörül, mert a távolban már .sárgálik valami. Odaérkezve, ,látja, hogy egy kerítésen kihajolva a sárga akác hullatja szirmait. Eleinte nagyon bosztózankodik, de aztán kezdi érteni az öreget. A napsugár simogató melege, a vidám madárdal, a nyíló virágok fűszeres illata mintha megnyugtatnák; érzi visszatérni életkedvét. Elhatározza, hogy uj életet kezd, szorgos lesz, mint a méhek és vidám, mint a madarak. A sárga akácból leszakít egy fürtöt emlékül s az “Aranyesőt” élete megmentőjének tekinti. 52, FIÓKUNK ADOMÁNYA A POLIO ÉPÜLET ALAPNAK of Pythias) gyermekparalizis alapjának. Az ünnepélyes átadáson n következők láthatók hatred jobbra: Szabó Bálint pénztárnok, ifj. Simon Ádámné, ifj. Simon Átlóm ügykezelő, Kish Lajos, Ferster József a Polio Alap képviseletében, Kel« men Simon alelnük, Puskás Sándor elnök és id. Simon Áöám fiók-számvizsgáló. 5Í. fiókunk igen élénk működést fejt ki s tisztikara hivatása magaslatán áll. A fiók tagjai hisznek a gyakori összejövetelek jótékony, hatásában. — A fiók nemrég ünnepelte 45. évfordulóját. Azonkívül csapatot is küldött ft. Columbus, Ohio-ban tartott országos kjgiizóversenyre.
