Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-02 / 7. szám
1952 julius 2 9-IK OLDAL Verhovayak Lapja FRANK J. LAUSCHE, Ohio állam kiváló kormányzója, egyesületünk régi tagja. Szabó János kpi számvevőnkkel. A felvétel akkor készült, amikor Szabó János az ünnepi vacsora áldomásmestere bemutatta a kormányzót mesteri beszédével az ünneplő közönségnek. A VERHOVAY TESTVÉRISÉG! NAPOK COLUMBUSBAN (Folytatás a 3-tk oldalról) J. LAUSCHE beszéde, melyet a szombati testvéri ségi napon mondott el, mutatja, hogy izzig-vérig politikus, aki hivatása magaslatán áll. Beszédét megnyerő közvetlenséggel kezdte és a nagyképűségtől ég és föld távolságra álló humorral. Majd elkomolyodva, szivhez szólóan beszélt a vasfüggöny mögött, Sztálin cár uralma alatt sínylődő szegény magyar testvéreinkről. Hangoztatta Amerika gyűlöletét mindenféle diktatúra ellen, de kiemelte Amerika békeszeretetét is; amely azonban nem megy annyira, hogy szükség esetén az amerikai hadsereg régi katonai kiválóságával ne lépjen sorompóba az emberi jogok védelmére. A Sztálinok és társaik — fejtette ki LAUSCHE kormányzó — elég soká szoktak garázdálkodni és népeiket bilincsek közt tartani, de előbb-uíóbb eléri őket a diktátorok, végzete: a letiport nép torkukra forrasztja a szót. vagy a terror, amellyel elnémítják népeiket, ő rájuk is átragad és öngyilkosságban keresnek menekülést a borzalmas kínok közti haláltól, vagy megölik őket. LAUSCHE kormányzó beszédét azzal a figyelemmel hallgatta a Testvériségi Napok közönsége, amellyel azokat hallgatjuk. akiknek szava sokat nyom a politikában és beszéde végén lelkesen ünnepelte a kiváló politikust és szónokot. Féntek este csak úgy tódult az ünneplő közönség a “Budapest éjjel” bálra a Deshler-Wallick szálló báltermébe, mert a táncmulatságot megelőzte a szépségkirálynő és udvarhölgyeinek választása. Hogy senki se panaszkodhassék a birálók elfogultsága miatt és eszébe se jusson azt mondani, hogy a választás előre el volt döntve, SZABÓ JÁNOS központi számvevő, a testvériségi napok főrendezője, a helyi rendezőkkel karöltve úgy határozott, hogy 3 nem magyar származású tagból álló bizottság döntsön. A bizottságban csak egy férfi, Mr. ROBERT PFEIFFER, a szálló üzletvezetője szerepelt, hogy a férfiaknak is meglegyen, a szavuk a bírálatban. Rajta kívül Miss FERN SHARPE, a columbusi rádió és televízió csillag és Miss COLLEEN O’GRADY, “MISS IRELAND” vállalták a bírói szerepet. Itt hibát találni annyi, mint a kákán csomót keresni. A magyarság büszke lehet a választás eredményére, mert a birálók a magyarságtól teljesen idegen származású amerikaiak voltak és mégis olyat választottak meg MISS VERHOVAY-nak, akinek a szépsége teljesen magyaros, “se nem szőke, se nem barna, igazi magyar fajta.’ NAGY DOROTHY-t West Mifflin, Pa.-bői, ki a Verhovay pittsburghi központi hivatalának tisztviselőnője. Szerény és mégis méltóságteljes megjelenése is magyar vonás, ahogy nagyanyáink tanították, hogy “büszke tartás, nyájas arc” illik az igazi szép magyar leányhoz. Nem tette elbizakodottá győzelme sem, pompázott ■mint a bimbóból fakadt világgá fejlett szépség, magától értetődően, hivalkodás nélkül. Két másik szép nő lett a királynő két udvarhölgye: VIGOSKY S. IRÉN, Beaverfalls, Pa.-ból, aki magyar viseletben volt és a szép és kedves clevelandi HEHS EDIT. A három szépség díszes aranyserleget kapott, a Miss Verhovay ezüst koronát, udvarhölgyei pedig csinos ezüst pártákat. Ezután következett a táncmulatság, amely kivilágos kiviradtig tartott. A táncmulatság képe méltó volt a legjobb festő ecsetére. Színekben szemet gyönyörködtető kép, semmi rikitás, alig egy-egy erős színfolt, ami az egyhangúságba mozgalmat hozott bele. Mert a magyar nők bájának van egy olyan titka, amely alkalmas a, természetadta szépséget kiemelni és ez a jó ízlés. A magyar' nő ki tudja választani az alakjához, egyéniségéhez, arcához illő színeket és vonalakat, amelyek emelik szépségét, néha ki is stilizálják. A magyar nők nem rabjai a nemzetközi uniformizálod ásnak. Külön kell megemlékeznünk ZSIGI BÉLA detroiti kitűnő zenekaráról mind a bálon, mint az asztali zenénél. A magyarság azáltal, hogy ragaszkodik a cigányzenéhez, kulturmissziót teljesít. Vachel Lindsay, a nagy amerikai költő, küzdött a világothódítani akaró jazz zene ellen, amely már nem is annyira zene, mint üres ritmus. A nagy amerikai költő ezzel szemben a cigánymuzsikát dicsőiti, mely ritmusban sem marad el a jazz mögött, de dallamosabb és nemesebb, mint a jazz. Minden magyar ösztönszerüleg érzi, hogy az ősi magyar zene, ha módosítvais van a cigányok által, mégis inkább a magyarságnak való, a vérében van. Épigy igazi magyar hangulatot hozott Erdélyi József pocahonta.si tagtársunk (Virginia) tárogató iátéka. Már csak öreg. magyarok tudják, mi van azon sírni való, mikor fájdalmas bugással felhangzik a “Krasznahorka büszke vára.” Krasznahorka termeiben járva jobban fel tudjuk idézni a régi dicső magyar multat, mint Pompeiiben a római régiségeket. A “Csínom Palkó, Csínom Jankó” is a régi kuruc időket juttatja eszünkbe, a magyarság tragikus vereségét. Az elsők között kellett volna említeni magát a vendéglátó Columbus városát és polgármesterét JAMES A. RHODES-ot, aki) a péntek reggeli versenyen már 8 órakor ott volt a Riverview Recreation Hall-ban, a kuglizómérkőzések helyén, hogy köszöntse a Verhovay tábort és kiguritsa azon a reggelen az első golyót. Köszönettel búcsúzunk tőle és szép városától, Columbustól. Valóságos élmény volt a Deshler-Wallick szálló valamelyik magasabb emeletéről széttekinteni. A kanyargós Scioto folyó számtalan hidjával, a Washington, D. C.-hez hasonlóan zöldbe ágyazott* büszke épületekkel ékeskedő város szivet vidító látvány a magasból. Columbus népe értékeli azt, hogy a város a világ legszabadabb országában van, hogy a gyönyörű épületek és parkok mindenkié és azért meg is becsüli és tisztán tartja. Az Ohio State University campusán barangolva, az illatozó jázminbokrok fel-: keltik a hangulatot, hogy a tudomány berkeiben járunk, mini) ahogy régen az ibolyakoszoruzta Athénben a bölcsek a platánok alatt vitatkoztak. Végül ismerjük el. hegy a vezetőség kitűnő szervezőképességére vall, hogy a kényelmes Deshler-Wallick szállóban helyezte el a vendégeket, Mr. Pfeiffer büszke lehet simán, halkan járó gépezetére, mely tökéletesen működik. Azt hiszem, hogy a Verhovay Testvériségi Napokat ünneplő közönség még igen sokáig fog örömmel visszagondolni a Colurnbus-ban töltött szép napokra és a felejthetetlen élményekre. GYÁSZJELEKTES A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy Egyesületünk SZABÓ LAJOS testvérünk, a Johnstown, Pa.-ban székelő 8. fiókunk esztendők hosszú során át hűséges ügykezelője, 1951 december 26.-án visszaadta nemes lelkét az Egek Urának. Midőn Igazgatóságunk ELISMERT tagunkkal szemben lerójja a kegyelet adóját, Egyesületünk tagsága nevében mély részvétét fejezi ki az elhunyt gyászoló csi’.ládjának és hozzátartozóinak.
