Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-02 / 4. szám

I2-EK OLDAL 1952. április 2. Verhovayak Lapja Egyesületünk életében mindig kimagasló esemény az, amikor hosszú. esztendők önzetlen munkájának elismeréseként, igazgató­ságunk határozata folytán, a Verhovay munkamezőn teljesített érdemek fejében valamelyik arra jogosult tisztviselő megkapja a Verhovay “ELISMERT” címet, az evvel járó aranyjelvényt és diszokmányt. Központi tisztviselő, igazgató vagy ellenőrző bizott­sági tag csak akkor kaphatja ezt meg, ha az egyesület nagygyű­lésének bizalma folytán, három egymást követő négy esztendős 1 cikluson keresztül töltötte be tisztségét. 1951-ben, a szeptemberi igazgatósági gyűlés, a szabályoknak megfelelően MACKER GYULA alelnöknek és VÍZI LAJOS igaz­gatónak adományozta ezt az értékes kitüntetést s úgy rendelke- I zett, hogy az, a konvenció során, valamelyik este, ünnepélyes ke­retek között legyen átadva. A konvenciós éjjet is nappá tevő ál­landó munka lehetetlenné tette ennek a rendelkezésnek végre­hajtását s igy az elmaradt az 1952. évi márciusi igazgatósági ' gyűlésre. Pittsburghban, Pa. a Wood és Third utcák sarkán épült Shara­­ton szálloda falába van beépitve egy gyönyörű bronz emléktábla, megjelölve a helyet ahol az a szálloda állt, melv pontosan száz év­vel ezelőtt pittsburghi tartózkodása alatt Kossuth Lajos és kísé­retének otthont adott. Ennek a szállodának magyar emlékekkel ’gazdag falai között, annak egyik szobájában gyűlt össze vacso­rára, szerdán, március 19-én egyesületünk igazgatósága és kpi. tisztikara, hogy egyszerű de mégis felemelően ünnepélyes keretek között fejezze ki elismerését az igazgatóság két kitüntetett tag­jával szemben. Vacsora után, Bencze János kpi. elnök szólott az összejövetel jelentőségéről, méltatta Macker Gyula és Vizi Lajos érdemeit, amit talán semmi sem bizonyít jobban, hogy a legutóbbi konven­ció már negyedízben tisztelte meg őket avval, hogy a Verhovay Segély Egylet igazgatóságába választotta be az ünnepeiteket. Ké­résére, Vizi Lajosnak régi barátja — Turner József; Macker Gyulának — alelnök társa — Dr. Kovács Andor tűzte mellére az arany jel vényt, nyújtotta át a diszokmányt s intézett az ünnepei­tekhez szívhez szóló, érdemeiket méltató, igazán megható beszédet. A két ünnepelt könnyektől fátyolozott hangon mondott kö­szönetét a nemvárt kitüntetéséért és ünnepléséért, fogadalmat té­ve, hogy életük legértékesebb elismerését látva ebben, a jövőben még fokozottabb mértékben tesznek meg mindent egyesületünk haladása érdekében. Mindkettőjük köszönő és elismerő beszédét percekig tartó lelkes ünneplés követte. Az ünnepeltek után az igazgatóság minden egyes tagja, ép­pen úgy mint a központi tisztviselők, valamint Dr. Gömöry S. C. főorvos, szivből jött keresetlen szavakkal szóltak a két ünneped­hez, visszaidézve a multat, az együtt eltöltött esztendők kedves emlékeit. A beszédek mindegyikéből kicsengett annak az örven­detes igazságnak megállapítása, hogy a Verhovay igazgatóság és kpi. tisztikar közös megértése, együtt munkálkodása eredményez­ték egyesületünk szép haladását és előmenetelét. A beszédek elhangzása után, kedélyes hangulatban még so­káig maradt együtt a társaság s az édes-bus magyar nóták szár­nyam visszavarázsolták a magyar multat, annak minden szép és gazdag emlékét. , . Kedves kötelességet teljesítünk, amikor lapunk nevében is a legszivélyesebb szeretettel köszöntjük Macker Gyula alelnö­­köt és Vizi Lajos igazgatót, mert tudjuk, hogy köszöntésünkhöz sok ezer Verhovay testvérünk csatlakozik, akik az ünnepeitekben nemcsak igaz barátot, vezetésre termett Verhovay harcost, ha­nem nyiltszivü, egyenes EMBERT ismertek és becsülnek meg! Subits József halála A betűt szerető, Írást megbe­csülő, az igaz emberi értéket elismerő magyarságnak gyásza van. Amerikában mindenütt ahol jóérzésü magyarok élnek, megrendülve vették tudomásul, hogy az “öreg Dongó”, a “Vas András” és annyi sok szép más költői és prózai irásmü szerzője, hírlapíró és szerkesztő nincs többé . .. 1952. március 16-án, vasár­nap, életének 77-ik évében, Detroitban hosszú betegsége után örök álomra hunyta le megfáradt szemeit. Szerdán, március 19-én temették a ba­rátok, tisztelők nagy részvéte mellett. Főt. Zákány Gyula buffaloi róm. kath. plébános végezte a temetést s azután a White Chapel temetőben sírjá­nál Szécskay György búcsúz­tatta, a Magyai- Sajtószövetség, a magyar újságírók és az ame­rikai magyarság nevében. Kemény tagja volt a magyar­­országi “ P e t ő fi Társaság- j I nak” valamint “Szent István | Lapunk múlt havi számá­ban röviden beszámoltunk ar ról a súlyos és megrendítő csa­pásról, mely Northampton, Pa.-ban a közszeretetben álló Subits családot érte. Subits József elhunytával. A megbol­dogult hosszú esztendők óta volt az ottani 216-Lk fiókunk hűséges ügykezelője, kerületi szervezője, s igv elköltözése számunkra is nagy veszteségei jelent. Subits József 56 éves korá­ban, 1952 február 26.-án hunyt el négy hónapos betegsége után. Verhovay munkálkodása mellett, élénk közéleti tevé­kenységet fejtett ki. Egyidőben városi tanácsos is volt, vala­mint tagja volt a Northampton Borough Municipal Authority­­nak is. Az ottani Magya­rok Nagyasszonya hitközség, a Szent Név társulat érdemes és munkás tagját veszítette el benne. A hitközségi cserkész­­csapat tevékenységét, mint ta­nácsadó irányította. A Szt. Péter és Pál Rom. Kath. Beteg­­segélyző Egyletnek 18 éven át pénztárosa volt. Tagja volt a Szt. József Egyletnek is. Temetése óriási részvét mel­lett ment végbe. Az ismerősök, jóbarátok hatalmas tömege, valamint a város vezetőségé­nek hivatalos képviselete ki­sérték el utolsó útjára közsze­retetnek örvendő testvérünket. A megboldogult munkatár­sunk elköltözése mély gyászba bontotta családjának közvet­len tagjait, özvegyét, született Yohn Magdolnát, négy gyer­mekét, Annát, Erzsébetet, Jó­zsefet és Maryt, négy unoká­ját. Magyarországon két nő­vére siratja váratlan elhuny­­tát. A gyászolók seregéhez csat­lakozunk mi is, amikor kegye­­letes szeretettel emlékezünk meg hűséges munkatársunk korai haláláról. Akadémiának”. Több mint egy félszázaddal ezelőtt érkezett Amerikába s ezalatt az évtize­dek alatt, írásaival belopta ma­gát a magyarság szivébe. Leg­ismertebb müve a “Vas And­rás” az amerikai-magyarság hősies küzdelmét örökíti meg. “Száz Vers” — Orgonavirágok” — “Élet Könyve” című mun­kái, mind gyöngyszemei a ma­gyar irodalomnak s annak bi­zonyságai, hogy az itteni ma­gyarság is sokat adott ezekben a magyar irodalomnak. Cikkei, írásai mindig tanító, nevelő hatásúak voltak, tolla nyomán maradandó barázda-szántás bi­zonysága minden írása komoly értékének. Nagyszerűen meglátta, hogy az olvasáshoz odahaza nem igen szokott magyart, rá kell nevelni a betű szeretetére s talán evvel magyarázható meg, Cíbolya József elhunyt Scranton. Pa. — 174-ik fiók Egyesületünk egyik régi és hű­séges munkását gyászolja Ci bolya József testvérünkben, akit az Ur hosszú és súlyos be­tegség után 1952 március 1-én magához szólított. Temetése március 5-én ment végbe a 174-ik fiók tagságának és az ottani magyarságnak nagy és igaz részvéte mellett. A meg­boldogult régebben ügykezelő­je volt a 174-ik fióknak, egy­időben mint kerületi szervező is működött. Lelkes harcosa és munkása volt minden ma­gyar ügynek és megmozdulás­nak. Március 5.-én helyezték a megboldogultat örök nyu­galomra. Temetésén Scranton, vala­mint Throop, Pa. és környéké­nek magyarsága hatalmas Számban vett részt. A gyász­­szertartást Főt. Galambos Jó­zsef plébános végezte a throopi “Nagyboldogasszony” magyar római katolikus tem­plomban. Gyönyörű búcsúzta­tójában nemcsak mint az el­hunyt lelkiatyja, hanem mint tagtársa is szólott a gyászoló közönséghez. A gyászmise alatt Prof. Pelák András megható gyászénekei emlékeztettek az élet múlandóságára. Az egyházi szertartás után. a Dumore. Pa.-i Mount Carmel temetőben borult koporsójára a sirhalom. A megboldogultat utolsó út­jára elkísérték a közeli Ver­hovay fiókok képviselői is, igy a 272-ik fiók ügykezelője Ta* kách András és a 261-ik fiók ügykezelője Titkó János. A gyászoló családnak egye­sületünk nevében ezúton is kifejezésre juttatjuk igaz rész­vétünket. Németh János I. a 174-ik fiók elnöke. hogy a különben mindig ko­moly irásmüt kedvelő Kemény a “DONGó”-n keresztül renge­teg magyart szoktatott rá a magyar írás kedvelésére. Csodálatos termelő képessé­gű költő volt, 42 kötetre szó­ló Írásműve nem jelenhetett meg — mert magyar könyvet kiadni Amerikában szinte a le­hetetlenséggel határos. Valamikor a Verhovay elő­­időkben résztvett a Verhovay konvenciókon is, közeli barát­ság fűzte hozzá nagyon sok tagtársunkat. özvegyének, tiz gyermeké­nek, unokáinak, dédunokáinak ezúton is kifejezésre juttatjuk őszinte, igaz részvétünket- Szol­gáljon vigasztalásukra az a tudat, hogy a megboldogult azok sorába tartozott, aki alko­tásaival belevéste nevét az ame­rikai-magyarság történetébe! Az érdem jutalma

Next

/
Thumbnails
Contents