Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-12-03 / 12. szám
4-IK OLDAL 1952. december 3. Verhovayak Lapja Journal oí the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Föäzerkesztö Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: 4S6—412 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY. FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .........................................$1.00 a year Foreign Countries ........................................................ $1.50 a year Entered m Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1S79. THANKSGIVING, A HÁLAADÁSI ÜNNEPE A napokban ünnepeltük a Hálaadás ünnepét, a Thanksgiving- Day-t. Sok embernek ez a nap nem jelent egyebet, mint egy oly napot, amelyen az év első jól kihizlalt pulykáját eszi meg a hozzáillő vörös áfonya mártással. Arra már igen kevesen gondolnak, hogy ez a pulykapecsenyés ünnepi lakoma azt jelenti, hogy ezen a napon adunk hálát a jó Istennek azért, hogy az év becsületes, szorgalmas munkáját a termés betakarításával megáldotta. Ez az ünnepi pulykapecsenye eszünkbe juttathatja azt is, hogy amig mink finom húsokkal ünnepelünk, a föld elnyomott és háborúban tönkrement nemzeteinek jó, ha van akármilyen silány élelme, nem is szólva egyéb életszükségletekről. Lássuk csak az első puritánoknak, Amerika első telepitőinek, a Mayflower utasainak életét. Az európai zsarnokságok nem engedték, hogy az emberek a saját boldogulásukat keressék és igyekeztek eltiltani nekik még a gondolkodást is. Aki nem az ő hitük szerint imádta az Istent, azt kiüldözték vagy tömlöcbe vetették, akárcsak az orosz kommunisták teszik ma ugyanezt, az elhagyatott, szegény magyar néppel A Zarándok Apák, a, Pilgrim Fathers, azonban kemény emberek voltak. Büszke öntudattal elleneszegültek a zsarnokok parancsainak és szilárdan kitartottak hitük mellett. Dacosan odavágták kínzóiknak: “Mi nem vagyunk rabszolgák, mi nem hajtunk térdet-fejet senki emberfia előtt. Inkább megyünk világgá, a vadon Amerikába az indiánok közé, de a magunkéból nem engedünk.” Amerikai elődeink hajóra szálltak, elszenvedték a tenger viharait, a hosszú nehéz utat a régi kényelmetlen hajókon, ami hetekig tartott. Partot érve nekiláttak az erdőirtásnak, hogy a földet bevethessék a jövő év élelmére. A köves talajt verejtékes munkával megdolgozták, településeiket a vad indiánok és a ragadozó állatok ellen, megvédték. A magukkal hozott kevés élelem az aratásig elfogyott, a nyarat nagy nehézségek közt vészelték át, de a föld hő ven hozott a nyárvégi aratásra. A termést betakarították, kicsépelték, megőrölték és mire a liszt készen várt arra, hogy uj búzából kenyeret süssenek belőle mindenki számára, aki dolgozott, eljött a gyönyörű indián nyár, majd a hideg szelek. A férfiak járták az erdőt jól kihizott vadpulykákra vadászni, az' asszonyok megszedték az erdő áfonyáit. A tavasz és nyár nehéz munkája után a Thanksgiving napi estebéd igazi hálaadás volt azért, hogy Isten megoltalmazta őket egész éven keresztül és ezen a napon élvezheti először munkájuk gyümölcsét a saját otthonukban, ahol zsarnokok szolgái nem nézhetnek bele minden ember fazekába. A szabad, önálló, senki előtt meg nem hunyászkodó Amerika születésnapja volt ez a nap, amelyet azóta is kegyelettel ülünk meg, bármely nemzethez vagy felekezetihez tartozunk is. A puritán atyákkal nem halt ki az amerikai önálló, szabad szellem, sőt még csak ezután került igazi virágzásra. A későbbi bevándorlók is azért jöttek ide, mert vagy üldözték *vallásos; meggyőződésüket, vagy az áldatlan állapotok, a folytonos háborúk nem engedték meg, hogy szép, meleg, kényelmes otthont építsenek maguknak. Az, aki Európában nem tudott zöld ágra vergődni, aki nem hagyta magát ide-oda rángatni erőszakos A new yorki 48. fiókunk — amint arról lapunk múlt havi számában megemlékeztünk, — díszvacsorát rendezett ottani két igazgatónk, Falussv Alajos és Ibns Aliiért tiszteletére. A díszvacsorán készült képünk a l,ó.i‘kezőket, mutatja: balról jobbra Torna József szervezési felügyelő; Ibos Albe-!, a fiók elnöke igazgató; Dr. Márk A. Béla, aki az est áldomásmestere volt; Fa’u-sy C. Alajos igazgató; Brack Miklós, a fiók tagja, a háttérben Baszilkov György, a fiók alelnöke. A kitűnő' felvételt Németh Istvánná készítette. zsarnokok pribékjeitől, eljött erre az áldott földre. Itt is dolgozott akárcsak otthon, de megszerezte mindazt, ami kényelmes életet biztosit. Napi munkája után tudhatta, hogy nálánál nagyobb ur a kiskirály sem lehet. Ha amerikai magyar testvéreink visszagondolnak arra, hogy mi volt otthon az életük és azt összehasonlítják a mai jóléttel, épugy hálával telhetik meg a szivük, mint a Pilgrim Father-eké, mikor a termés betakarítása) után hálát adtak a jó Istennek, hogy őket ide segítette, Amerika gazdag, szabad földjére. De amikor saját jólétünket ünnepeljük ezen a napon, nem felejthetjük el, hogy apáink, testvéreink, barátaink most is idegen elnyomás alatt, zsarnokok kinkamráiban, vagy a betevő falatot nélkülözve sínylődnek. Nekik nem hoz ünnepi lakomát, sem pecsenyét, még kenyeret is alig a kommunista uralom. Még nem is örvendhetnek nyugodtan semminek, mert nem tudják mikor kerülnek a szibériai barakktáborokba, ahol halálra dolgoztatják őket. Szivünk megesik szegény rab magyar véreinken és amikor a finoman párolgó pulyka odakerült az asztalra a pírös áfonyával, kibuggyant a könnyünk otthon maradt, szegény rabbilincsbe vert magyar testvéreinkért. A Verhovay Egyesület örvend annak, hogy az idei Thanksgiving Day-i munkából kiveheti részét és elősegítheti azt a mozgalmat amely az amerikai igazság megismertetésére irányul az egész világon. A United States International Information Administration a washingtoni külügyminisztérium szolgálatában értékes munkát végez, mikor igyekszik megszerezni minden szabadságszerető amerikai közreműködését e mozgalomban. Szivvellélekkel csatlakozunk ehhez és örvendünk hogy Amerika éber és vigyáz. Egyesületünk minden tagjának kötelessége hegy védje az amerikai életfelfogást és hogy minden rendszerrel szembeszálljon, amely azt igyekszik megdönteni. 'MaMaaMBaaMHÜB—WB—B—W——HM GYÁSZJELENTÉS A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy Egyesületünk ELISMERT ’ tagja MAGYAR JÓZSEF a 2l6.-ik fiók (Northampton, Pa.) hosszú esztendőkön át hűséges tagja. 1952. november 18.-án( visszaadta nemes leibét Teremtőjének. f: Midőn Igazgatóságunk ELISMERT tagunkkal szemben lerójja a kegyelet adóját, Egyesületünk tagsága nevében mély részvétét fejezi ki az elhunyt gyászoló családjának és hozzátartozóinak. ELISMERT TAGTÁRSUNK EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK MEG SZIVÜNKBEN. /
