Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-02 / 9. szám
2-IK OLDAL 1952 szeptember 3. Verhovayak Lapja A fiók ügykezelő minden perce a Verhovay Egyesületé (Folytatás az 1-ső oldalról) csöngő. Egy érdemes tag jött el fizetni. És ha egyszer fizet, akkor meg is mutatja, hogy most ő az ur, mert pénzzel jött. Elkezdi magyarázni Ádámról-Éváról, milyen nehéz volt ezt a pénzt összehozni a sok adó, mi egymás miatt. Elmondja, hogy ő milyen derék tag, aki soha a fizetéssel el nem marad. Közben a leves kihűl, a Mrs. haragos képpel jelenik meg a két beszélő előtt. De a fizető csak beszél, vicceket mond. aztán rátér a politikára és se vége, se hossza a beszédnek, nem is látja a Mrs. haragos képét. Közben aztán a hús is odaég a konyhában. És mindez egy havidij miatt történik. De nemcsak a kedélyes fizetők jönnek el látogatóba, hanefn jönnek tagok, akik panaszkodnak, hogy soká tartott a sztrájk a gyárban, nem volt rendes kereset, halasztást kérnek. És ha egyszer valaki elkezd panaszkodni, annak aztán vége-hossza nincsen. De jönnek a tagok nemcsak fizetni vagy halasztást kérni, hanem vannak sokan, akik okoskodni jönnek, ,birálgatni a más munkáját. Világrengető uj tervekkel hozakodnak elő, mondjuk a betegsegélyre vonatkozólag. Hősködnek, hogy az ő tervük uj életet hoz majd az Egyesületbe, pedig az egész beszédük csak apró kis lehetetlen ötletek, okvetetlenkedések tömkelegé. És jaj a szegény ügykezelőnek, ha magyarán meg találja mondani a tervekkel előhozakodó tagnak, hogy az orvosságot, amit kinál, már mások is megpróbálták és hogy nem lehet a pecsétviaszt kétszer kitalálni, bármily fontos eszköz legyen is az a levélírásnál. örökre megharagszik, hogy az ő eszméjét lekicsinyelték, hogy az ügykezelő nem látja be, milyen leleményes uj taggal áll szemben. És bizony minden panasz — pedig mennyi a panasz! — az ügykezelő elé kerül. Igazi diplomatának kell lenni, hogy a sokféle panasz közt kiismerje magát, hogy meglássa melyik a legfontosabb a sokféle kívánság közt, és melyik az ami nem számit semmit. Neki kell igazságot tenni a veszekedők közt is. Ha viszály támad a fiók tagjai közt, az ügykezelőnek kell békiteni, mert ha soká halogatja, vagy szemet huny a bajok előtt, akkor mindenki megharagszik. Mert bizony a magyar ember rátarti, nem igen enged a saját akaratából és nagyon érzékeny. Ha nem mosolygósán néz rá az ember, rögtön sértve érzi magát méítóságában. Nem könnyű munka magyar perlekedők közt igazságot szolgáltatni. Már pedig ez is feladata az ügykezelőnek. Ha a kellő alkalmat elmulasztja, könnyen megbomlik a fiók és utólag érzi a nemtörődömség káros következményeit. Hányszor jönnek tagok az ügykezelő elé fenyegetőzve, hogy ha ezt vagy azt nem teszi, kilép az egyesületből és vele együtt lép ki az öccse és annak hat gyermeke, meg a jó pajtása a feleségével együtt. Meg kell tudni magyarázni nekik, hogy milyen káros az, ha valaki ott hagyja az egyesületet és hogy milyen előnyöket veszít el a kilépéssel. A buzgó ügykezelőnek az is feladata, hogy az Igazgatóság legújabb intézkedéseit figyelemmel kisérje és azoknak igyekezzék érvényt is szerezni. Az Igazgatóság minőig az egész Egyesületérdekeit tekinti, határozatait érett megfontolás után hozza és az üdvös szabályok betartásáért az ügykezelő felelős. Az ügykezelő sohase bizakodjék el, hogy ő jobban látja az Egyesület érdekeit, mint a vezetőség. Ez lehetetlen is volna, hiszen az ügykezelőnek nincsenek adatai az egész Egyesületre vonatkozólag, mint az Igazgatóságnak. Ha a saját fiókja szempontjából nem tartja célravezetőnek a központ valamelyik utasítását, akkor becsületreméltó udvariassággal terjessze elő a fiók kívánságait. Eddig még csak a napi munkák nehézségeit vizsgáltuk. Ezek a napi munkák azonban még távolról sem merítik ki a buzgó ügykezelők munkakörét. A jó ügykezelő nem elégszik meg azzal, hogy hivatalos munkáit végzi lelkiismeretesen, hanem gondol a jövőre is, hogy következő sikerek alapjait vesse meg. Az embereket nem annyira hivatalos érintkezés' közben lehet megnyerni, tehát az ügykezelőnek nem szabad elmulasztani társadalmi kötelezettségeit sem. Az emberek közé kell menni a mindennapi életben, ha jól ki akarja ismerni őket. Csak egy példát hozunk fel ennek megvilágítására. Más vidékről vagy tengerentúlról magyarok érkeznek a fiók székhelyére. Mindenki tudja milyen nehéz volt még a tizes és huszas évek virágzó gazdasági viszonyai közt is munkát találni az újonnan jöttnek, aki egy kukkot se tudott még angolul és akinek fogalma se volt a viszonyokról. A lelkes ügykezelő tudja, hogy az újonnan jöttek a jövő tagok, ha kellő módon közelíti meg őket. Az ügykezelő elmegy az újonnan érkezettekhez, beszél velük, meghallgatja panaszaikat, kívánságaikat. Megpróbál keresni nekik megfelelő munkát, lakást. Ezt se tudná megtenni, ha nem ismerné a helyi társadalmi viszonyokat. Mikor a lakás megvan, nincs egy asztal, egy szék sem benne, az asszonynak még egy fazeka vagy tányérja sincs, hogy megfőzze és megegyék az ételt. Az ügykezelőnek van jó asztala vagy kerevetje, de nem tetszik egyik sem a feleségének, mert már kiment a divatból. Jó lesz az újonnan jöttéknek. Egy-két felesleges kés, villa, kanál, tányér, csésze is akad, ha nem is egy készletből való. A készlet fele eltörött, újat kell venni, de az árván maradt darabok jók az újonnan jöttéknek. Azoknak az evéshez kell a kanál és nem a vendégeknek mutogatni. Aztán ha sok a jó ismerőse az ügykezelőnek, akkor azt is tudja, hol van felesleges bútordarab, amit az újonnan jöttek használhatnak. Nem haszontalan fáradság ez, ha az illetők nem is tudnak rögtön kötvényt vásárolni. A jó szívvel vállalt társadalmi munka kifizeti magát. Az újonnan jött lassan betalál Amerikába, a bére magasabb lesz, majd kap jobb munkát is, mint az első volt. Kezd tollasodni, rádiót, televíziós készüléket, majd autót vesz. Akkor, ha az ügykezelő ellátogat hozzá, szégyenli azzal küldeni eí a jótevőjét, hogy nem vesz biztosítást. Sőt rendesen meg akarja mutatni, hogy ő kész a jót jóval viszonozni és gyermekeit is bebiztosítja. A jó ügykezelő nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is dolgozik, a szeme éles, messze előre lát a jövőbe. A kis ajándékok végül is kifizetik magukat. A buzgó ügykezelőnek nincs mulatsága. Neki nem lehet leülni, hogy kényelmesen elnyujtózkodva a nagy forróságban magyar vadászgunyába öltözve otthonában rádiót hallgasson, vagy nézze hogyan veri meg az egyik labdarugó csapat a másikat a mérkőzésen. Nem ülhet föl a kocsijára, hogy kimenjen a szabadba mozielőadást nézni, akármennyire érdekes is az. Bizony neki gyűlésbe kell járni, társadalmi egyesületek, hitközségek báljaira,^ piknikjeire elmenni, ott néha unalmas vagy éppen kellemetlen emberekkel beszélni. Minden időt a tagszerzés szempontjából kell beosztani. Az ügykezelőnek nincs saját magának ideje semmire se, egész idejét kell áldoznia a Verhovay tagszerzés céljaira és nemcsak ideje felét vagy egy kis töredékét. A Verhovay munka nem kényszer munka, hanem önkéntesen vállalt feladatok megoldása. Az igazi ügykezelő jól tudja, hogy kötelességeit ezzel a pár példával, amit adtunk, távolról sem merítettük ki. Az igazi ügykezelőt munkaszeretete vezeti a leggyümölcsözőbb munka felé. De nemcsak az ügykezelőknek vannak kötelességei, hanem a tagoknak is, az Egyesülettel szemben is, az ügykezelők iránt is. Először is pontosan kell fizetniök, ha nem akarják megnehezíteni az ügykezelő munkáját. Érezzék kötelességüknek a tagok azt is, hogy a gyűléseken teljes számban jelenjenek meg. Ezzel nemcsak az ügykezelőnek tesznek szolgálatot, hanem saját maguknak is. Hányszor fordul elő, hogy a tagok nem járhak el rendesen a gyűlésekre és a tagoknak igen csekély töredéke hoz olyan határozatokat, amelyeket a többség azután kifogásol. Pedig a tagok a hibásak, ha ilyesmi történik. Miért nem mentek el a gyűlésre, ahol még idejében megtehették volna kifogásaikat, nem akkor, amikor már késő. Ha kérdéseik vannak az ügykezelőktől, ne fecséreljék el az ügykezelő drága idejét azzal, hogy fecsegnek, össze-vissza beszélnek, hagyják a tanácskozást azokra, akik arra alkalmasabbak és világosabban tudják elmondani a mondókájukat. Az ember téved. Nem szabad túlságosan szigorúnak lenni a tévedésekkel szemben sem. Kellő udvariassággal tegyék meg panaszaikat. Az udvarias szó hamarább megfogan, mint a durván ejtett. A javítás, ahol szükséges, mindenkinek érdeke. Ne kockáztassuk a javítás sikerét goromba beszédekkel. Ne idegenkedjenek a tagok a munkavállalástól sem az Egyesület érdekében. Különösen segítsük az ügykezelőt uj tagok szerzésében. Az, ügykezelő nem láthat meg mindent. Több szem mégis többet lát. Figyelmeztessük az ügykezelőt, ha valakiről tudjuk, hogy alkalmas a belépésre a Verhovay Testvériségbe. Aztán ne úgy tegyünk, mint némelyek, hogy adjuk a lelkes Verhovay tagot, de a gyermekeinket mégis más egyesületekbe Íratjuk be. Aki igaz Verhovay tag, ne legyen immel-ámmal, hanem szivvel-iélekkel az. Vegyen uj kötvényeket, amikor teheti, vagy pedig, ha hailja, hogy valaki hajlandó volna kötvényt vásárolni, jelentse be az ügykezelőnek. De ne halogassa az ügykezelő értesítését, mert minden perc drága. Ha csak 2—3 napot hagyunk is elmúlni, közben az értékes reménybeli tag más egyesülettől szerzi meg kötvényét, ahol az ügykezelő és a tagok szemfülesebbek. RÖGTÖN kell jelenteni, ha tagot akarunk szerezni. Mindenki saját magának használ azzal, ha másoknak használ. Ez épen a Testvériességnek a jelentősége. (Folytatás a 9-ik oldalon)
