Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-02 / 1. szám
MK OLDAL Verhovayak Lapja ' ' ■ * i 1952. január 2. A vagyongyűjtésnek mar csak egy módja maradt (Folytatás az 1-ső oldalról) üt az óra, beviszik a kórházba, ahol szakképzett orvosok és ápolók egész serege veszi körül s igy a mai fiatal anyának tizenötször annyiba kerül gyermekének születése, mint a nagyanyjának. Viszont nem térhet ki előle, nem takarékoskodhat ezen a cimen, mert a mai társadalom ugyan megbélyegezné azt a férjet, aki azt követelné feleségétől, hogy gyerekének ugyanolyan körülmények között adjon életet, mint nagyanyja idejében volt szokás. Nagyanyánknak a bébije aztán gyarapodott, nőtt, hosszúlábú kamasz lett, belőle, majd elkezdett köhögni s hiába raktak rá flastromot, hiába itatták vele a fertőzött tejet és a gyógyteákat, addig köhögött, amig meg nem halt. Eljött az asztalos, mértéket vett róla, koporsót készített neki, amibe eltemették oly olcsón, amilyen olcsón a világra jött. S mikor a nagyanyánknak mamája beteg lett, betegen dolgozott, amig birta a lába, aztán ágynak dűlt. Talán egy-két nappal halála előtt orvost is hívtak hozzá megnyugtatásul ,s azzal meg is tettek érte mindent. Manapság a társadalom avatkozna bele, ha egy család igy kezelné a betegséget és a halált A köhögő fiút klinikára viszik, a beteg dédmamát a kórházba. Operációkat végeznek, majd hónapokon, sőt éveken át orvosi kezelést folytatnak, mig a beteg vagy meggyógyul, vagy meghal, de akár meggyógyul, akár meghal, a legtöbb esetben a család bizony tönkremegy. A mi előrehaladott civilizációnknak külön óriási költsége a. betegség és meghalás ára, amivel nagyapáink idejében nem kellett számolni. A bölcsőtől a sírig a puszta lét sokkal költségesebb vállalkozás, mint nagyapáink idejében volt. Törvények, rendelkezések és szokások írják elő a mai nemzedéknek, hogy mit ehet, mit ihat, hogyan élhet, hogyan legyen beteg, hogyan haljon meg és hogy temessék el. S a törvényeknek, rendelkezéseknek és szokásoknak való elkerülhetetlen engedelmesség oly pénzbe kerül, amit nagyapáinknak sohasem kellett elkölteni. Életük minden lépése és eseménye kevesebb pénzbe került és igy több maradt, amit félre lehetett tenni. PÁLYÁSAT! HIRDETÉS A SOUTH BEND, IND.-I 132-IK FIÓK HÁZGONDNOKI ÁLLÁSÁRA ezennel pályázatot hirdet. A munka South Bendben végzendő. A pályázónak amerikai polgárnak kell lennie s bírnia kell úgy a magyar, mint az angol nyelvet. Képesnek kell lennie egy jól felszerelt, modern klubhelyiség vezetésére és négy kuglizó pálya rendben tartására. A pályázónak óvadékképesnek kell lennie. Bővebb felvilágosítás kapható a titkári hivatalban. Pályázatok 1952 január 15-ig az alábbi cimre küldendők: Mr. Frank Wukovits, 1024 W. Indiana Avenue, South Bend 14, Indiana. A borítékra kívül ráírandó: “PÁLYÁZAT.” egyeznek abban is, hogy a mai nemzedék számára is maradt még egy módja a vagyongyüjésnek. Az egyetlen mód. Az életbiztosítás módja. Lehet, hogy ép oly nehéz, ha sokszor nem még .nehezebb, a mai kenyérkeresőnek megfizetni a biztosítási dijait, mint amilyen nehéz volt nagyapjának hetente vagy havonta félretenni takarékbetétjét. De a kettő között van egy óriási külömbség. Nagyapánknak mindenkor csak annyi pénze volt, mint amennyit a bankba tett és annak a kamata. Ezzel szemben a biztosítási havidij fizetőjének mindenkor garantálva van az as egész tőke, aminek összegyűjtését célul tűzte maga elé. Ha nagyapa meghalt, az özvegye azt kapta, amit ő életében betett a bankba és annak kamatát, ha volt rá elég idő, hogy kamatozzon. A mai nemzedék biztosítottja ha meghal, az özvegye nem azt kapja. amit betett, hanem azt, amit be akart tenni és annak kamatát amit az összes betétek hoztak volna, ha mindvégig életben maradt volna. VAGYON AZ ADÓBAN De ez még csak egy kis része a dolognak. Van egy tétel a mai nemzedék életében, amitől sohasem fájt a feje nagyapáinknak, nyugodjék békében! Akármit keresett a bányában, a gyárban, a műhelyben. — a Szövetségi Kincstár sohasem küldött neki jövedelmi adóivet. Hallott ő olyan emberekről, akik oly sokat kerestek, hogy jövedelmi adót is kellett fizetniök, de ő bizony sohasem tartozott közéjük, de még egyetlen szomszédja sem. Az adóval közelebbről akkor ismerkedett meg, amikor házat vett. A városi és megyei adó volt a egyedüli, amivel volt alkalma megismerkedni, sopánkodott is miatta a sírig! Hej, de megváltoztak az idők azóta. Az a 25 éves munkásember, aki havi $400-t keres és két gyermeket nevel, ha 65 éves koráig mindég havi 400 dollárt keres, akkor e negyven munkás év folyamán összesen $23.908.80-t fizet a Szövetségi Kincstárnak, pusztán jövedelmi adóban’ Vagyon ám ez, amit megtakaríthatna, ha látná! De nem lát belőle egy centet sem, mert levonják a, béréből (szerencséjére, mert különben sohasem tudná kifizetni!) De ez csak a szövetségi jövedelmi adó. Nincs ma olyan árucikk a p;acon, melynek árában nem volna belefoglalva legalább 10-20 féle adó. S mindezt a sok ‘rejtett’ és nem rejtett adót — végül is a fogyasztó, a vevő fizeti meg. "Szakértők szerint ma minden dollárból 35 cent megy látható és láthatatlan adókra. A fent említett fiatalember esetében ez negyven év alatt S 67.200-t tenne ki. Ebből $43.291.20-ra rúgnak a különféle rejtett és nem rejtett adók, melyeknek legfeljebb tizedrészéről hallottak nagyapáink. Nem csoda, mondják a gazdasági szakértők, hogy nagyapánk szép kis vagyonkát tudott gyűjteni. De ez ma lehetetlenség. Mert bár igaz, hogy a munkabérek többet emelkedtek, mint* az arak, az igy nyert előnynél sokkal több megy el azon a réven, hogy a mai civilizáltabb és magasabb életszínvonal nagyapáink idejében ismeretlen költségekkel terheli meg a mai kenyérkeresőt, áki a költségeket nem tagadhatia meg anélkül, hogy civilizált társadalmunk ki ne zárja a köréből. Az a vagyon, amit egy életen át a mai kenyérkereső zsebéből elvisz az adó, sokkal nagyobb, mint amilyet nagyapáink rendes körülmények között össze tudtak gyűjteni Ha a mai nemzedék nem tesz félre pénzt, nem azért nem tesz félre, mert nem akar, hanem azért, mert nem lehet. A mai munkásember keresetéből adóra megy el az a rész, amit nagyapjának szabad volt félretenni. CSODÁT TESZ AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS Pénzügyi és gazdasági szakértők azonban ugyanakkor megMár most, előrehaladott civilizációnk révén kialakult magas életszínvonalunkon' az életbiztosítás elemi életszükséglet, mely mindjárt a mindennapi kenyér és hajlék után következik. És az életbiztosítás csodálatos dolog. Mert nemcsak a kenyérkereső halála nyomában járó nyomor ellen védi meg a gyászolókat, hanem azonfelül elvégzi a kenyérkereső helyett és a kenyérkereső javára a takarékosság munkáját is, sőt azonfelül, megtakarított pénzének gyümölcsöző befektetését is elintézi. S ezért van az, hogy életbiztosítás révén a mai kenyérkereső sokkal többre viheti, mint amennyire vitte takarékos nagyapja Lehetővé teszi a szülő számára, hogy gyermekei iskoláztatására vagyont teremtsen. Lehetővé teszi a férj számára, hogy halála esetére havonkénti jövedelmet biztosítson özvegyének, úgy hogy holta napjáig eltartja. Lehetővé teszi számára, hogy egy ház megvételéhez a szükséges tőkét előteremtse és biztosítsa. Lehetővé teszi számára azt, hogy öreg napjaira tőkét teremtsen, melyből minden hónapban annyi jövedelme lesz, hogy gondok nélkül megélhet belőle s igy békességben vonulhat nyugalomba. Akármit tervezzen a mai ember a maga és szerettei számára, azt mind megvalósíthatja a legolcsóbb és legbiztosabb módon — élet — biztosítás utján. Életbiztosításra úgyis szüksége van. De az erre befizetett dollár háromszoros szolgálatot teljesít: 1.) megvédi családját, 2.) a szükséges tőke megteremtése révén lehetővé teszi, hogy terveit megvalósítsa és 3.) a saját és felesége öregkorára állandó jövedelmi forrássá válik, mely anyagi függetlenségét biztosítja. Akár hosszú életű legyen, akár fiatalon haljon meg, bizonyos, hogy az életbiztosítási dollár ezt a háromszoros feladatát hiánytalanul fogja teljesíteni. Akármi másba teszi a dollárját, az csak egy célnak felelhet meg. Az életbiztosításba befektetett dollár az egyetlen, mely hármas célt szolgál s hármas feladatának minden körülmények között meg fog felelni. Lehet, hogy a mai nemzedék tagja nem képes annyit félretenni, mint a nagyapja. Mégis többre viheti — életbiztosítás révén. Lehet, hogy a mai nemzedék tagjának egy centje sincs a bankban. De van életbiztosítása és ez sokkal értékesebb vagyon, mint amit takarékbetét utján gyüjthetne össze. Mert a bankban őrzött néhány dollár helyett az életbiztosítás garantált jövendő dollárok ezreit képviseli. Ha magas kort ér el, az a pénz rendelkezésére fog állni. Ha holnap halna meg, az a vagyon teljes egészében készen fog állni arra, hogy hátramaradottainak megélhetést nyújtson. Akár holnap, akár egy év múlva, akár negyven év múlva — az életbiztosítás anyagi biztonságot jelent. S ez az amire az emberek törekedtek minden időkben. A mai nemzedék tagja elérheti ezt — életbiztosítás utján. Manapság ez a vagyongyűjtésnek egyetlen módja.
