Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-03 / 1. szám

4-IK OLDAL 1951. január 3. Verhovayak Lapja Verhovayak„(opja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő__________ Editor’s Office — Szerkesztőség: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTO­ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIA­TION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .......................................... $1.00 a year Foreign Countries ......................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Micüigan under the Act of March 3, 1879. A VERHOVAY ÉLET FONTOS KÉRDÉSEI INFLÁCIÓ ÉS RÁKBETEGSÉG Ép úgy mint a rákbetegség, az infláció is betegség. A rákbe­tegség, az emberi testen élősködik, mig az infláció a dollárunk legjobb részét falja fel. A legtöbb ember kezdetben nem ismeri fel egyik betegséget sem. Szakorvost kell igénybe venni, aki mo­dern orvosi felszerelés segítségével meg tudja állapítani a kezdődő rákbetegséget. Az inflációt sem könnyű felismerni a kór kezdetén. Csak a gazdasági szakértő ismeri fel, a betegséget a korai tüne­tekből és csak ő képes felhivni a közönség figyelmét arra, hogy mi készül. A legtöbb esetben azonban az emberek nem veszik ko­molyan a figyelmeztetést, akár a rákbetegség ellen küzdő orvo­sok, akár pedig az infláció ellen küzdő gazdasági szakértők részé­ről hangozzék az el. Csak amikor a rákbetegség a saját ottho­nunkba tör be — családunk valamelyik tagját sújtja — akkor értjük meg, hogy milyen rettenetes lehet ez a betegség, de bizony sok esetben ilyenkor már késő segíteni a bajon. Az inflációra is hasonló nemtörődömséggel néznék az emberek, legalább is addig, amig rá nem jönnek arra, hogy a dollár már csak látszólag dol­lár. Amikor ez bekövetkezik, akkor keserves csalódás látni azt, hogy a dollár vásárló ereje csak fele annak, ami tiz évvel ez­előtt volt. De mint a rákbetegség esetében, úgy az infláció esetében is jobb későn felébredni, mint sohasem. A nemtörődömséget még csak meg lehet érteni addig, amig nem vagyunk tudatában e félelmetes betegségeknek, azonban amikor már tudjuk, hogy mi­vel kell megküzdenünk és mégsem teszünk semmit, akkor nem teljesítjük a kötelességünket. Az infláció nem a jövőben fenyegető veszély, hanem máris benne van a zsebünkben. Csak hasonlítsuk össze a tiz év előtti árakat a mai árakkal. A mai dollárral már nem vásárolhatunk négy font húst vagy kávét. Szerencsések vagyunk ha egy fontnál valamivel többet kapunk. Egy jó ruha ára kétszerese annak, ami tiz év előtt volt. A tiz évvel ezelőtt tízezer dollárért felépített há­zat ma húszezer inflációs dollárnál olcsóbban felépíteni nem lehet. Legyen az élelmiszer, ruha, cipő, autó, villanyos vagy vasúti jegy, javítás vagy építkezés, mindennek felment az ára. Igaz, hogy ma mindenki több zöldhasu dollárt kap munka­bérben. De vájjon nem ép oly nehéz kijönni a mai nagyobb mun­kabérekből, mint mindég volt? Hiszen a mai magas munkabérek mellett a legtöbb család ép csak, hogy megél. Mi haszna van az embernek abból, hogy munkabérben több dollárt kap, ha ezek a dollárok csak fele annyit érnek, mint régebben? S vájjon a dollár értékének a csökkenése hogyan érinti azo­kat a takarékos embereket, akik tiz, húsz vagy harminc év előtt biztosítást vettek? Az infláció esküdt ellensége a takarékos em­bereknek. Az a kötvénytulajdonos, vagy egyleti tag, akinek eléré­ses biztosítása ma kifizetésre kerül és az a kedvezményezett, aki ma haláleseti segélyt kap. megkapja azt a teljes összeget, melyre biztosítási szerződése szól, de a kezéhez fizetett dollároknak vá­sárló ereje ma csak fele annak, ami volt. Ez nem a biztositó vál­lalatok hibája. A biztosítók betartották a szerződést és az ese­dékessé vált összeget teljes egészében kifizették. A hiba inkább bennünk van, mert nagyon keveset tettünk azért, hogy leküzd­­jük az inflációt. GYÁSZJELENTÉS 1950 SZEPTEMBER HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytál: Fiók A Tag Neve Kora Fiók A Tag Neve Kora [ 3 Serefoni Ábrahám 67 187 Juhász Istvánná 62 14 Tóth Mihály 58 209 Németh József 73 21 Brunelii Ernő 57 214 Hlavács József 80 25 Kardish L. Károly 58 214 Boros Sándorné 62 36 Kohn E. Márton 65 248 Bezák Mária 52 fi 39 Belle Imre 68 296 Pomogács Vincze 63 f 45 Brassai József 67 317 Levay János 27 I 96 Zsiga András 62 347 Ifj. Behöry István 27 107 Tóth Károly 63 347 Tóth Irén 22 108 Jencsily József 54 348 Ifj. Farkas Zsigmond 30 120 Csordos Istvánná. 63 383 Krakomperger Mihály42 1 121^Wth Antal 65 386 Üveges Józsefné 62 132 Jesensky Irén 295(19 Veres György 52 I 134 Kovács Józsefné 69 •71 1 145 Rist Erzsébet 69oZo (_t. Juhász Janos ‘ 1 159 Reber R. Herman 60545 Bulat Lujza 35 I 163 Nakrasofsky Ágoston 77545 Kvaternik Jánosné 64 174 Bzdik Andrásné 58 564 Schieda Pasquale 58 ! LEGYENÁLMUK CSENDES! Vájjon mi, s közöttünk főként az a sok millió aki hisz az életbiztosításban, tétlenül nézhetjük-e a dollár értékének állandó csökkenését? A felelet egy hatalmas NEM. Védjük meg az érde­keinket s vegyük fel a harcot az infláció ellen még ma. Kezdjük meg a harcot saját családi körünkben. Amikor megkapjuk a munkabérünket, határozzuk el, hogy annak ió részét félretesz­­szük a jövő számára. Nem kell mindjárt leszaladni az üzletekbe és megvenni úgyszólván mindent, ami eladó. És nem keli túlzásba menni csak azért, mert olyan kényelmes részletfizetésre vásá­rolni. Ha a vásárlók tolonganak, de az áru mennyisége korlátolt, az árak rögtön felmennek. Vannak kereskedők, akik visszaélhet­nek a helyzettel s ha korlátolt mennyiségben ugyan, de oly áru­cikkük van, melyet sokan akarnak megvenni, akkor felverik az árát. mert tudják, hogy valaki úgyis megveszi azt. Vessünk gátat az áradatnak azzal, hogy csak a legszükségesebbet vészük meg. S ha a munkabérünket felemelik, akkor mutassuk meg, hogy megbecsüljük azt, azzal, hogy felfokozzuk a termelést is. A mun­kaadóink barátaink, akik segíteni fognak nekünk, ha békésen együtt dolgozunk velük. A béremelés a termelés emelkedése nélkül csak az árak emelkedését eredményezheti s az áremelkedések vi­szont csak a munkabérben kapott dollárok vásárló erejének csők-# kentésére vezethetnek. Ily magatartással nagyban elő fogjuk segíteni pénzünk vá­sárló erejének emelkedését. S amit a jövő számára teszünk félre, azt befektethetjük oly módon, hogy további védelmül szolgáljon az infláció ellen. Minden családnak kellene, hogy legyen takaré­kossági programja. Amikor munkabérünk egy részét félretesszük, akár életbiztosításban, akár takarékbetétben, akár takarék bon­­dokban, akkor az infláció ellen harcolunk. A legtöbb amerikai polgár takarékosági programja életbizto­sításon alapul. Jobb befektetést nem eszközölhet senki. Az első havidij befizetésével azonnal megteremtünk egy olyan vagyont, melyet semmiféle más takarékossági módszerrel megvalósitani nem tudunk. És az életbiztosító vállalatok múltja bizonyitéka an­nak, hogy a közönségnek az életbiztosításban félretett pénze biz­tos. Az életbiztosítás társaságoknál és egyesületeknél biztosan számíthatunk arra, hogy az igényléseket kifizetik, mihelyst azok esedékessé válnak. Ép ezért e válságos időkben minden család, főként pedig a családfő, jól teszi, ha újból mérlegelés tárgyává teszi életbiztosí­tási programját. A legtöbb esetben ki fog derülni az, hogy a je­lenlegi biztosítás nem elegendő az infláció által felnövekedett szükségletek fedezésére. Úgyszólván minden egyes család rá fog jönni arra, hogy legalább még egyszer annyi biztosításra van szüksége, mint amennyije van. Most van az ideje annak, hogy nagyobb biztosítási programot építsünk fel. Hívja fel az ügykeze­lőjét még ma, hogy megmutassa mily módon valósíthatja azt meg. Védje meg a jövőjét és családjának és hazájának bizton­ságát azzal, hogy életbiztosításban való befektetéseit megnöveli. Ez az infláció leküzdésének egyik legeredményesebb módja. Minden egyes családnak e harcban való részvétele elő fogja segíteni közgazdaságunknak a rákos megbetegedéséből, az inflá­cióból való felgyógyulását. Ugyanakkor megvédjük hazánk jövő­jét a magunk és gyermekeink számára. Határozzuk el azért ma­gunkat még ma arra, hogy az infláció ellen küzdeni fogunk, amig meg nem nyerjük a harcot.

Next

/
Thumbnails
Contents