Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-03 / 1. szám
2-IK OLDAL 1951. január 3. Verhovayak Lapja DOLGOZZUNK ÚGY, MINT MÉG SOHA (Folytatás az 1-ső oldalról) lyennek messziről látszott . . . S akik ellenállva a félelemnek nem rcskadtak össze az ui mellett, azok túlélték a jövőt is, s találtak benne szépet is, jót is, amiért érdemes volt küzdeni, érdemes volt élni . . . Minden vészterhes korszaknak megvoltak az ártatlan áldozatai is. Nem kellett volna, hogy meglegyenek, most sem kellene, de a tényen változtatni nem tudunk. Ez igy volt, igy van s igy lesz — egyelőre még sokáig. De aki nem esett áldozatul, az végűi mégis megtalálta a helyét az uj korszakban, életet épitett. mint egykor az ősei s ebben az épitő munkában megtalálta élete tartalmát, célját, úgy mint az ősei . . . m S ezért, bármilyen vészterhes az előttünk álló ut, ne vágjunk neki csüggedten, ne engedjük, hogy a rémület megbénítsa lábunkat, karunkat, hanem induljunk el reménységgel, azzal a reménységgel, hogy azok között lehetünk, akik átvészelik a bajt s akkor uj jövő vár ránk, melyet nekünk kell épiteni, jobban, szebben, szilárdabban, mint az őseink épitettek . . . Mert egyszer s mindenkorra tisztába kell jönnünk azzal, hogy minden válság, minden veszedelem vagy az őseink, vagy a mi magunk tévelygéseinek következménye. Az emberiség útja csak azért vezetett újra meg újra szakadékok szélére, mert rossz irányban vágták az utat . . . S ma azért állunk szakadék szélén, mert a mi generációnk is rossz irányban kereste a boldog élet útját.... S minden ilyen tévedésnek millió és millió ártatlan élet lett az áldozata, mig az életben maradottaknak jutott az a feladat, hogy őseik tévelygéseit leküzdve megtalálják a helyes utat a szebb, gazdagabb, boldogabb jövendőbe . . . A VÉGZET ÓRAINAK FELADATA . . . Az uj évvel közeledő válságos korszakot elkerülni már neírj tudjuk. S e válságos korszak eleve kijelölt áldozatait sorsuktól megmenteni szintén nem tudjuk. De, hogy kik lesznek az áldozatok s kik vészelik át az uj válságot, azt előre senkisem láthatja S ezért minden okunk megvan arra, sőt kötelességünk, hogy a jövő fenyegető árnyékához reménykedő, bizakodó lélekkel közelítsünk. 8 minden okunk megvan arra, sőt kötelességünk, hogy a fenyegető jövő megérkezéséig abban a tudatban éljünk, hogy a fekete jövő után következik egy fényes jövő, mely reánk vár s melyhez felkészülten kell érkeznünk, hogy abban újra kezdhessük ’ragy tovább folytathassuk az élet-épités munkáját. Ki-ki a maga helyén álljon szilárdan, álljon ellent a félelem- j nck, ne töltse idejét a terméketlen kétségbeesés ápolgatásával, hanem dolgozzon éljen a családjának, hazájának, jövőjének, mint j aki hiszi és reméli, hogy Isten segedelmével át fogja vészelni ezt j a fenyegető korszakot is. Ezzel az elhatározottsággal tekintsünk Egyesületünkre is. Egyesületünkre, mely most lép fennállásának 65-ik évébe, s mely az elmúlt 65 év alatt átvészelt sok végzetesnek Ígérkező válságot. De mert mindég voltak tisztviselői és tagjai, akik hitték és remélték, hogy az előttük álló válság sem végzetes, mindég átlábolta a veszedelmet, kiheverte annak következményeit és tovább épült egyre szélesebb körben folytatva a testvérmentés és életépités diadalmas munkáját. Ne dobjuk el magunktól azt a Verhovay kötvényt, melyben a szerető szív drága teiveit igyekezett megvalósitani. Ha itt is van az infláció s a jövendő még súlyosabb veszedelmeket látszik takarni, ne tekintsük azt értékét egyre inkább elveszítő papírdarabnak. A. jövőnek két arca van s bár ma felénk sötét arcát fordítja, ne higyjük, hogy sohasem fogjuk meglátni egy szebb valóság fényében ragyogó arcát. Ne tagadjuk meg a testvérsegités eszméjét, csak azért, mert ma, úgy látszik, halófélben van a testvérsegités s a közelgő jövőben úgy látszik még kevesebb helye lesz a testvérszeretetnek. A közvetlen jövőn túl van még egy második és harmadik jövő is. A holnap után lesz egy holnapután és egy azután is. S azok az eszmék, melyek ma nalófélben vannak és a közvetlen jövőben elpusztulnak, utána újra életre kelnek, hogy vezéreszméivé váljanak az emberiségnek. Ne fordítsunk hátat az egyletépités munkájának azzal, hogy úgy is hiába, mert amit ma építünk, az összedől holnap. Minden nem dőlhet össze. Minden nem pusztulhat el. S a holnapot, akármilyen véres és végzetes legyen is az, követni fogja egy holnapután, melyben az, ami megmaradt, fundamentuma lesz egy uj, szebb és boldogabb jövendőnek . . . S ezért feladatunk úgy élni és úgy dolgozni, mintha a föld nem rengene a lábaink alatt. Akik átengedik magukat a félelemnek és csak a Mának élnek, az előttünk álló, sötétnek látszó jövőt minden bizonnyal követő fényes jövőnek építésében nem kapnak szerepet. De mi, akik több nemzedék jövőjét felölelő munkában állunk, az emberiség történetének egy közvetlen előttünk álló sötét fejezetétől nem riadhatunk vissza. Mi előre gondolunk. Fiók hírek FIGYELEM! Lapunk legközelebbi száma február 7-ikén, szerdán, jelenik meg. Az e számba szánt közlemények beérkezésének határideje JANUAR 31-IKE, SZERDA, REGGEL. Ez után beérkező tudósítások a februári számban már néni helyezhetők el. ANGOL LAPUNK a hónap harmadik szerdáján jelenik meg s azelőtt egy héttel záródik. Január 17-ikén megjelenő angol számunk zárnapja JANUÁR 10 IKE REGGEL, és február 21-ikén megjélenő angol számunk zárnapja FEBRUÁR 14-IKE, SZERDA REGGEL. A zárnap reggeli postája után beérkező közlemények a. következő számban már nem helyezhetők el. 25.) MT. HOPE, W. VA. — Felkérem a 25-ik fiók összes 'tagjait, hogy a január 21-én megtartandó évi gyűlésen szíveskedjenek minél nagyobb számban megjelenni. Amint azt már a Verhovayak Lapja többször jelezte, ezúttal kell megválasztani az uj tisztviselőket is. De ami a legfontosabb, a kerületi delegátust is most kell megválasztani, hogy a jövő évben tartandó kerületi gyűlésen képviselhesse a 25-ik fiók, a bányászok fiókjának a Konvenció elé terjesztendő kívánságait. Még arra is felkérem a tisztelt tagtársakat, hogy a havidijakat legkésőbb minden hónap 20-ára küldjék be, hogy a megválasztott ügykezelő képes legyen a havi jelentőt idejekorán eljuttatni a központi hivatalba, A 20-a után beküldött havidijak csak a következő hónapban számolhatók el, ami -sok kellemetlenséget okozhat mind a tagoknak, mind az ügykezelőnek. A fentieket a 25-ik fiók szives figyelmébe ajánlva és Boldog Újévet kívánva, maradok tagtársi szeretettel, JAMES SZUCH, ügykezelő. 26.) SHARON, PA. — Az évi gyűlés megválasztotta Dobozi Istvánt elnöknek és Fehér Gábort ügykezelőnek, kinek cime 152 Chestnut St., Wheatland, Pa., póstacim RD 1 Sharon, Pa., telefon 26788. Felkérjük a tagtársakat, hogy ez évben nagyobb számban jöjjenek el a gyűlésekre, mint a múltban. Sokan vannak, akik úgy látszik nem érdeklődnek az egyleti ügyek iránt s alig hogy kifizetik a havidijaikat, mindjárt el is távoznak, mig mások még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy elhozzák a havidijakat a gyűlésre, hanem elvárják, hogy az ügykezelő kétszer-háromszor is elmenjen a házukhoz, minek következtében az ügykezelő igen sokat vészit az egyesület egyéb munkájára fordítható idejéből. Gyűlésünket minden hónap első vasárnapján délután két órakor tartjuk meg a Magyar Házban, 395 East Budd St., Sharon, Pa., s nagyon kérjük a tagtársakat, hogy a havidijaikat hozzák el a gyűlés alkalmával és ugyanakkor vegyenek részt a fiók (Folytatás a 3-ik oldalon) Arra a távolabbi jövőre, mely követni fogja a közvetlen jövendőt. A holnaputánra, mely követni fogja a holnapot. Mi nem követhetjük azok példáját, akik halálrarémülten tétlenül a homokba dugják a fejüket. Sem azokét, akik nem bízva a holnapban, eldobják a holnaputánt is és könnyelműségbe veszve csak a Mának élnek. Mi csak azok példáját követhetjük, akik a múlt tapasztalatain okulva, elkerülik a múlt tévelygéseit s oly életprogramot fogadnak el, mely a vészes Holnapon át a boldogabb és szebb Hoinaputánba fog vezetni. S ezért, akármilyen vészesnek látszik az előttünk álló esztendő, dolgozzunk úgy, mint akik tudjuk, hogy a vészes Holnapot egy ígéretes Holnapután fogja követni, melynek élettartalmáért mi vagyunk a felelősek. Könnyű dolgozni akkor, amikor minden mozdulat sikert igér. De a hős, az Isten lelkét magában hordozó ember akkor is küzd és dolgozik, amikor az élet látszólag ellenei van. Mint egykor Ádám, az Ember Tragédiájában, aki megálmodva .az emberiség vigasztalan jövőjét, mégis harcra készen állt talpra, amikor a Lélek ezt súgta neki: “EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!” 1951 első, sötét napjaiban ezért szívből fakadó, szívhez szóló kéréssel fordulunk Egyesületünk minden munkás tagjához: Dolgozzunk úgy, mint még soha. Építsük egymás lelkében önmagunk lelkes példájával egy diadalmas jövő bizakodó hitét. Bármennyi rombolást lássunk is magunk körül, mi építsünk, szüntelen szorgalommal építsünk abban a tudatban, hogy nem építünk hiába. Terjesszük a hitet egy boldogabb jövendőben, abban a bizonyos tudatban, hogy Isten ezt és nem a végpusztulást szánja az emberiségnek. Építsük ezt a jövőt családjainkban, templomainkban, intézményeinkben, hazánkban, és a Verhovayban. Mert mindegyik a boldogabb jövendőnek egy-egy végvára és rajtunk áll, hogy miközben a világ roskadozik, mi ezeket építsük, erősítsük, hogy a közelgő szomorúnak Ígérkező napokban minél többen menhelyre találjanak bennünk. Nem fogunk hiába dolgozni. Mert a Holnapután azoké, akik nem ijednek meg a Holnaptól . . .!
