Verhovayak Lapja, 1950 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1950-09-06 / 9. szám

(VERHOVAY JOURNAL)

VOL. XXXIII.

1950. SZEPTEMBER 6. 51

NO. 9

Y fRATERNAL API I INSURANCE Ad'

PITTSBURGH. PA

EGYESÜLETÜNK KÖZPONTI TISZTIKARA ÉS IGAZGATÓSÁGA

Bemutatjuk tagságunknak a Verhovay Segély Egylet központi tisztikarát és Igazgatóságát, mely az 1947 szeptemberi konvenció megbizásából intézi Egyesületünk ügyeit. Kegyelettel kell itt megemlékeznünk arról a két igazgatósági tagról, akinek képe hiányzik, mert a halál hivatali idejük derekán szakitotta ki őket az Igazgatóság köréből s helyüket a múlt konvenció által választott igazgatósági póttagok töltötték be. Ári B. Albert, az igazgatóság volt elnöke, az egyik, akinek helyébe az Igazgatóságban Taylor S. József lépett, mig az igazgatósági elnöki tisztséget azóta Macker Gyula alelnök tölti be. Kun Bertalan volt az Igazgatóság másik vesztesége, akinek helyébe Hornyák János lépett. Az Igazgatóság ebben a hónapban tartja őszi gyűlését, melyen már megindul az 1951 szeptemberében megtartandó XXII-ik nagygyűlés előkészítésének nagy munkája.

MIÉRT TARTSÁK MEG KATONÁINK BIZTOSÍTÁSI KÖTVÉNYEIKET?

— A múlt háború tapasztalatai bizonyítják, hogy minden katona bölcsen jár el, ha biztosítási kötvényeit érvényben tartja. —

Ki hitte volna a második Világháború végét hirdető boldog napokban azt, hogy alig öt évre rá ismét katonai szolgálatra fogják hivni ifjúságunk szine-virágát? De, — hiába a panasz, hiába az édesanyák könnye, édesapák szomorúsága, hitvesek feljajdulása. megint csak ott tartunk, hogy a fiataloknak be kell vonulniok. Alig van níár olyan Verhovay fiók, mely búcsút ne mondott volna néhány fiatal tagjának s ezzel ismét felujulnak azok a problémák, melyekkel 9 évvel ezelőtt, Pearl Harbor tragikus esztendejében, kellett szembenéznünk. De akkor aránylag készületlenül értek bennünket a problémák, mig most a közelmúlt második világháború keserves tapasztalatai rendelkezésünkre állanak.

Az uj háború veszedelme általában a bizonytalanság érzését kelti mindenkiben, különösen a fiatalokban, akik nem tudják, hogy meddig maradhatnak meg a polgári életben. Ez a bizonytalanság persze a legtöbb esetben megölője azoknak a terveknek, i melyeket a fiatalok távoli jövőjükre vonatkozólag táplálnak. Megmutatkozik ez abban is, ahogy életbiztositásukra néznek.

Az elmúlt rövid békeévekben az iskolákból a kenyérkeresók világába kilépett fiatalok közül sokan kötöttek életbiztosítást. S ez jó jel, mert bizonysága a felelősségérzésnek és a jövőben való hitnek. S ez az, amit — ideiglensen — megrendít az uj háború veszedelme.

Azok közül, akikről Írunk sokan egy-két éve, sokan csak néhány hónapja fizetik uj kötvényeikre a havidijakat. Amikor a kötvényt kivették, bíztak a jövőben, bíztak abban, hogy végre is tudják hajtani azt a tervet, melyet a felvételi iv aláírásakor magukévá tettek. De a helyzet máról-hónapra megváltozott. A jövő újra bizonytalanná vált: a fiuk máról-holnapra várják a

(Folytatása a 2-ik oldalon^