Verhovayak Lapja, 1950 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-05 / 4. szám
4-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1950. április 5. Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jétferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő__________ Editor’s Office — Szerkesztőség: 436—142 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should he sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—*42 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, _________________PITTSBURGH 19, PA,_______________ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ............................-............ $1.00 a year Foreign Countries ....................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. VERHOVAY ÉLET FONTOS KÉRDÉSÉI gyötrötten, aggódó szivvel lement a bankba, ahol férje őrizte okmányait Kinyitotta a fiókot és többek között talált egy — életbiztositási kötvényt. Még hozzá egy Húsz Éves Eléréses Kötvényt. Kinyitotta és elkezdte olvasni a szöveget: “Kötelezi magát a ............... Biztositó Intézmény, hogy Egyszer Dollárt fizet ki a biztosítottnak a kötvény elérése napján, feltéve, hogy a kötvény érvényben van, vagy a biztosítottnak az elérés napja előtt bekövetkező halála esetén kedvezményezettjének, Szabó Máriának.” Ahogy elolvasta, szeme mindjárt visszaugrott az összegre: “Egyszer Dollárt . . .” Megdöbbenten kérdezte magában: “Hát lehetséges ez? Nem, nem lehetséges, hiszen János oly gondos férj és apa volt. Bizonyos, hogy nem CSAK EGYEZER DOLLÁR biztosítást kötött a felesége és gyermekei javára . . .” De hiába, végül is szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy bizony a férjének nem volt több biztosítása. EGYEZER DOLLÁR, — ez volt minden. Férje, mint annyi más férj, elhagyagolta a biztosítás ügyét. Mindenre gondolt, csak családjának anyagi jövőjére és megélhetésére nem. És Mariska, mint annyi sok más asszony, sohasem beszélt a férjével a biztosításáról. Ráhagyta ezt az urára, akiről elvégre tudta, hogy lelkiismeretesen gondoskodik a családjáról és mindég nézett arra, hogy feleségének és gyermekeinek meg legyen mindenük, amire szükségük volt. Ki gondolta volna, hogy meghaljon anélkül, hogy a szeretteiről megfelelő biztosítás révén gondoskodott volna. Már pedig ez történt és özvegy Szabó Jánosné kétségbeesetten látta, hogy milyen nagy hibát követett el azzal, hogy nem törődött többet férjének biztosításával. EGY KIS GONDOLKOZÁSI IDŐ “ÓH, CSAK NE VÁRT VOLNA!” Semmisem oly bizonytalan, mint az élet és semmisem oly biztos, mint a halál. Senkisem tudhatja, hogy meddig fog élni. Az ember tervez ugyan, de sohasem tudhatja, hogy meg fogja-e érni terveinek megvalósulását. Ahhoz, hogy terveinek megvalósulását biztosíthassa, ki kell küszöbölnie az életből a — bizonytalanságot. Ez a feladata az életbiztosítás intézményének. Ez a mindenkor az emberiség javát szdtgáló intézmény kell. hogy gondoskodjék arról, hogy minden ember családjának jövője és megélhetése anyagilag biztosítva legyen. Ezt bölcsen kitervezett és gyakorlatilag aránylag egyszerűen kivihető biztosítási programmoknak az emberek életkörülményeihez való alkalmazásával éri el. S amelyik család a hozzáértéssel és előrelátással kitervezett életbiztositási programmot hűségesen keresztül viszi, annak sorsa, anyagi jövője mentesül az élet bizonytalanságának veszedelmeitől. Vájjon olvasóink és tagtársaink hogyan gondolkoznak erről a kérdésről? Megtették-e azokat a lépéseket, melyek az életükből kiküszöbölik a bizonytalanságot? Szilárd alapokra helyezték-e családjuk anyagi jövőjét és megélhetését azzal, hogy elegendő életbiztosításról gondoskodtak9 Ha nem, akkor a saját érdekükben kérjük, olvassák el, nem egyszer, hanem többször, ezt a cikket. Mert senkisem tudhatja, hogy a biztos halál mikor éri utói bizonytalan életét . . . EGY BOLDOG CSALÁD ÉLETE Fiatal ember volt Szabó János, nemrég múlt el harminchat esztendős. Szép felesége, Mariska, a rajongásig szerette. Legszívesebben otthon töltötték estéiket, a régi-módi tűzhely előtt ülve, s megosztva boldogságukat két ennivaló gyermekükkel, a kis ötéves Janikával és négyéves húgával, Mancikával. Szabó János gondos családapa és a felesége nagyszerű háziaszony volt. Mindég a jövőt tervezgették s álmodoztak arról a napról, amikor a saját otthonukban lakhatnak és garázsban ott lesz a saját autójuk. Mariska oly jól beosztotta férjének a keresetét, hogy mindég félre tudott tenni belőle valamit s már ■szép kis összeg gyűlt össze takarékbetétjükön a közeli bankban. Egy este a fiatal apa lement a sarki üzletbe, hogy a gyerekeknek egy kis fagylaltot és aprósüteményt hozzon. “Tíz percen belül itt leszek,” mondotta a feleségének és a két gyermek, arcát a. hideg ablakhoz lapítva, várta vissza az apját az édességekkel. Eltelt a tiz perc, de Szabó János nem ért haza. Félóra is eltelt, amikor zörgettek. Mariska az ajtóhoz sietett s földbegyökerezett a lába, amikor meglátta, hogy két egyenruhás rendőrrel áll szemben. Rossz hirt, nagyon rossz hirt hoztak . . , Apuka soha többé nem fog hazajönni! Utolérte a halál, amikor elhagyva az üzletet keresztülvágott jaz úttesten. Elütötte egy autó . . . meg sem állt, rohant tovább, de ő ottmaradt a kövezeten. Szörnyet halt . . . Képzeljük csak el ezt a kis családot, melynek boldogságát oly hirtelen szakította szét a halál. Képzeljük el a zokogó aszszonyt, siró gyermekeit: “Apuka soha többé nem fog hazajönni!” Micsoda gyászhir, micsoda csapás volt ez! Bizony nagy tragédia, de ne felejtsük el, hogy ez a tragédia minden nap. minden órában megismétlődik. Ilyen bizonytalan az élet . . . EGYEZER DOLLÁRT . . . A temetés után a fiatal özvegy Szabó Jánosné, gondoktól De a pohár akkor telt be igazán, amikor a fiatal özvegy férje egyik ruhájában egy biztositó intézménynek levélpapírjára akadt. Amikor kibontotta a levelet, látta, hogy azon a társaság ügynöke egy életbiztositási tervezetet dolgozott ki a férje részére, mely aránylag alacsony költséggel halála esetén családjának tizennyolcezer dollár biztosítást nyújtott volna. S a keserűség végkép elárasztotta a fiatal özvegy szivét, amikor a levél alján férje keze Írására ismert. Ezt irta a levél aljára a férje: “Mondtam az ügynöknek jöjjön vissza két hónap múlva, február 15-ikén, hogy legyen egy kis gondolkozási időm.” Persze tudjuk, hogy Szabó János január 28-ikán halt meg. S az özvegye feljajdult: “Óh, csak ne várt volna!” Mennyi csalódás, mennyi fájdalom van e kiáltásban: ÓH, CSAK NE VÁRT VOLNA!” AZ ASSZONYOKHOZ SZÓLUNK Ami megtörtént Szabó Jánossal, akármelyik asszony férjével megtörténhetett volna. Az a sors, mely özvegyére, gyermekeire szakadt, akármelyik asszonynak s gyermekeinek osztályrészül juthat. A balsors akármikor lesújthat s rendszerint akkor sújt le, amikor legkevésbbé várjuk. Semmisem biztosit bennünket arról, hogy a balsors el fog kerülni. Özvegy Szabó Jánosné keserves tapasztalatok árán tanult, de — későn tanult. Vajion minden asszonynak igy kell-e megtanulnia az előrelátás leckéjét? Ugy-e nem? Az asszonyokhoz szólunk. Hozzájuk szólunk, hogy az ő életükben ne ismétlődjék meg Szabó Jánosné tragédiája. Az asszonyokat kérjük, hogy tegyék meg még ma a következőket: 1. ) Hivják fel fiókjuk ügykezelőjét s kérjék meg, hogy jöjjön el, amikor otthon van a férjük is, hogy mindkettőjükkel megbeszélhesse, milyen és mennyi biztosításra van szükségük. 2. ) Kérjék meg az ügykezelőt, hogy mutassa meg a férjüknek, hogyan kaphat legolcsóbb áron legnagyobb összegű bistositást. Ha például férjüknek ma Húsz Éves Eléréses kötvénye van, mutassa meg az ügykezelő, hogyan kaphat a férjük csaknem ugyanazon az áron kétszerannyi életbiztosítást. 3. ) S mert az infláció következtében férjük biztosítása ma sokkal kevesebbet ér, mint ért akkor amikor megkötötte, feltétlenül legyenek azon, hogy az ügykezelő uj biztosítást, is írjon a férjüknek. A dollár vásárló ereiének csökkenését csak úgy egyensúlyozhatjuk, ha biztosításaink összegét emeljük. (Ezzel kapcsolatban felhívjuk olvasóink figyelmét jövő lapszámunkban “MIT ÉR AZ ÉLET” eim alatt megjelenő cikkre, mely megmutatja, hogy a mai körülmények közötti biztosítási követelményei* nek hogyan tud megfelelni az átlagos kenyérkereső.) 4. ) ügykezelőjük segítségével nézzék át összes kötvényeiket s kérjük ki a tanácsát arra nézve, hogy a mai viszonyok milyen változtatásokat tesznek szükségessé. 5. ) Ne várjanak ezzel, hanem cselekedjenek még ma. Holnap már — késő lehet. A fiók ügykezelője, mint mindenkor, ma is rendelkezésükre áll. A család legjobb barátja ő. Beszéljenek vele még ma. Az ő segítségével meg fogják tenni tudni azt a lépést, melynek révén életükből kiküszöbölik a bizonytalanságot. Emlékezzenek özvegy Szabó Jánosné keserű, fájdalmas kiáltására: “ÓH, CSAK NE VÁRT VOLNA!” I
