Verhovayak Lapja, 1950 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1950-11-01 / 11. szám
1950. november 1. Verhovayak Lapja 5-IK OLDAL A Verhovay Szervezés Céljai és Módszerei (Folytatás a 4-ik oldalról) A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET MINDEN TAGJÁHOZ Nagy részüket oly tagok teremtik meg, akik képtelenek elszakadni a testvérsegitő biztositó egyletek működésére vonatkozó idejétmulta elgondolásoktól és nem hajlandók felemelkedni korunk nyilvánvaló követelményeinek szinvonalára. AZ UJ ÜZLET ÉLETBEVÁGÓ FONTOSSÁGA Számos ügykezelővel találkoztam, aki kijelentette, hogy az uj tagok szerzése másodrendű fontossággal bir és hogy ők minden tekintetben megfelelnek ügykezelői feladatnak, ha megtartják a meglévő tagokat. Egyes ügykezelők még tovább mennek és azt hangoztatják, hogy mivel őket a fiókgyülés választotta, a központ nem kötelezheti őket arra, hegy egy meghatározott összegű uj üzlet Írására vállalkozzanak s mindaddig, amig a fiókgyűlés meg van elégedve a szolgálataikkal, a központi hivatalnak nincs joga tőlük többet várni. 0 Az igazság ezzel szemben az, hogy alapszabályainknak egy soha el nem törölt cs sohasem módosított pontja kötelességévé teszi minden ügykezelőnek, hogy a tagok megtartásán kívül uj tagokat is szerezzen. Ebből nyilván következik az, hogy az az ügykezelő, aki egy tagot sem szerez, nem felel meg teljes mértékben alapszabályszerü feladatának. Továbbá: minden egyes ügykezelő már évekkel ezelőtt megkapta az értesítést arra vonatkozólag, hogy mi az ő fiókiának taglétszáma alapján méltányosan megállapított tagszerzési kvótája. Minden egyes ügykezelő tehát tudatában volt a fiókjára kiszabott kvótakövetelménynek, amikor az ügykezelői tisztséget elfogadta. Nyilvánvaló, hogy tisztségének elfogadásával együtt elfogadta az azzal iáró kötelezettségeket is. Ha tehát az előirt összegnél kevesebb uj üzletet irt, akkor megint csak nem felelt meg teljes mértékben hivatásának. Végül pedig: aki ilyen álláspontot foglal el a tagszerzés kötelességének ügyében, az máris bebizonyította, hogy nem alkalmas az ügykezelői tisztség betöltésére. Igazság szerint sohasem lett volna szabad elfogadnia ezt a tisztséget. Nincs a világon olyan biztositó intézmény, mely oly embert alkalmazna, aki szerint uj üzletre nincs feltétlen szükség. A biztositó vállalatnak az uj üzlet ép oly fontos, mint az embernek a mindennapi kenyér. Élelem nélkül az ember éhhalálra van ítélve. Aki ezt a tételt vitatja, az bizonyságát szolgáltatja annak, hogy fogalma sincs a biztosítási üzletről s ezen nem változtat még az sem, ha húsz vagy harminc éven át foglalkozott vele. A biztosítási üzlet terén ma már olyan kemény a verseny, hogy az Egyesület tovább nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy száz meg száz fiókját oly ügykezelők kezében hagyja, akik vagy nem hajlandók, vagy képtelenek megfelelni az e tisztséggel járó összes követelményeknek. S azért van szükség arra, hogy a bevált módszerek alapján kidolgozott szervezési rendszerünket életbeléptessük, mert sok ügykezelő egyszerűen nem hajlandó, és sok más ügykezelő nem képes a mai versenyben uj tagok szerzésével foglalkozni. SZERVEZÉSI PROGRAMUNK CÉLJAI Szervezési programunk alapvető célia évről-évre állandó taglétszám növekedést elérni, hogy az Egyesület haladását és folytonos növekedését az Össztagság anyagi javára biztosíthassuk. E cél elérése érdekében szükségünk van oly ügykezelőkre, akikben megvan A HAJLANDÓSÁG ÉS KÉPESSÉG arra, hogy teljes mértékben megfeleljenek tisztségük követelményeinek. Hajlandóság képesség nélkül hiábavaló ép úgy, ahogy a képesség hajlandóság nélkül terméketlen. De amikor az ügykezelői tisztség betöltésére alkalmas" egyéneket keresünk, akkor elsősorban a hajlandóságot nézzük. A képességet ugyanis majd a kiképzés adja meg, melyet tovább fejleszt a gyakorlati munkában szerzett tapasztalat. Vannak, akik azt állítják, hogy a tapasztalat már magában véve is elegendő. Nem igy van. Igen sokan vannak, akik képtelenek a tapasztalataikat munkájuk javára felhasználni, hiába gyűjtötték e tapasztalatokat évtizedes szolgálat során. A kiképzés az, ami megtanítja az embert arra, hogy miként használhatja fel munkájában a tapasztalatait. Kiképzési programunk már megvan s annak megvalósítását már megkezdtük s egyre szélesebb körben folytatni is fogjuk. Világos azonban, hogy nagyszámú kis fiókjainknak minden egyes ügykezelőjét fizikai és anyagi okokból egyaránt lehetetlenség lesz. alaposan kiképezni. No meg aztán, sok “tapasztalt” ember' van, aki nem is hajlandó magát kiképeztetni. Az ilyen ember arra az álláspontra helyezkedik, hogy őt a tapasztalat már mindenre megtanította, amit még lehet tanulni. Egyszerűen a szemébe nevet annak, aki azt mondja, hogy üzletszerzés terén még neki is lehet tanulnivalója. Hogy ez milyen nevetséges álláspont, Egyesületünk minden egyes tagjához azzal a komoly kérelemmel fordulunk, hogy VEGYEN RÉSZT FIÓKJA DECEMBERI GYŰLÉSÉN! Ezzel a külön felszólítással azért fordulunk Egyesületünk tagságához, mert a decemberi fiókgyüléseken fog a tagság dönteni az Igazgatóság által kiboesájtott alapszabáiymódositásí javaslatok felett s ugyanakkor meg fogja választani nemcsak a fióktisztviselőket, hanem a kerületi gyűlésekre kiküldendő delegátusokat is. E gyűléseknek sorsdöntő jelentősége van az Egyesület jövendőjére nézve és ezért minden tag társunk tekintse lelkiismereti kötelességének, hogy megjelenjen. azt látni abból, hogy a legtöbbet kereső, legnagyobb sikereket felmutató amerikai biztosítási ügynökök évről-évre továbbképző tanfolyamokon vesznek részt, szakkönyveket és szaklapokat tanulmányoznak és állandóan kutatnak uj üzletszerzési módszerek után. Hogy az ilyen pusztán “tapasztalatra” építő egyleti munkásokkal mi történt, azt nem nehéz megmondani. Régebben nagy sikereket értek el oly körülmények között, melyekkel természetes adottságaik révén aránylag könnyen meg tudtak birkózni. E sikerek alapján alakult ki az a meggyőződésük, hogy ők biztosítási téren verhetetlen szakemberek. Később aztán, mikor az üzlstszerzési munkában az ellenállás előttük ui, ismeretlen válfaljaival álltak szemben, akkor a sikertelenség okát a változott körülményekben keresték nem pedig abban, hogy belőlük hiányzott a hajlandóság arra, hogy újféle módszerek elsajátításával fegyverkezzenek fel az újfajta körülmények nehézségeivel szemben. A baj azonban az, hogy olyan embert nem lehet kiképezni, aki nem hajlandó tanulni. S igy oly egyleti munkásokat kell keresnünk, akik HAJLANDÓK ÉS KÉPESEK tanulni. Kétségtelen azonban az, hogy olyan különleges képességű embert, aki a mai világban minden tekintetben meg lua felelni az ügykezelői tisztség összes követelményeinek, nem igen lehet megnyerni arra, hogy egy 30, 40 vagy 50 taggal rendelkező kis fiókkal bajlódjék, mert hiszen az ilyen tehetséges ember sokkal kifizetődőbb lehetőségeket talál az érvényesülésre máshol. Arra viszont már meg lehetne nyerni az ilyen embert, hogy egy nagy taglétszámú Verhovay gócpontban vállalja el az ügykezelői munkakört, mert ily helyen' már a kiváló képességű ember is megtalálhatja az ambíciómnak és tehetségének megfelelő érvényesülési és kereseti lehetőségeket. S ha az illető ügykezelői munkakörében bebizonyította rátermettségét, akkor előléphet kerületi szervezőnek, hogy a hatáskörébe osztott kisebb fiókok kevésbbé képzett vagy nem eléggé tapasztalt ügykezelőinek nyújtson hathatós segítséget a hivatalukkal járó kötelesség teljesítésében. A FIÓKOK NEM VESZÍTENEK JOGAIKBÓL! A kérdés már most ez: ki legyen az, aki megítélje, hogy egy ily állásra pályázó egyénnek megvannak-e az ügykezelői munkakör sikeres betöltéséhez szükséges képességei? Igen sok fióknál a tagságnak a fiókgyiilésen résztvevő elenyésző kisebbsége ragaszkodik .ahhoz, hogy ennek megítélésére ők a hivatottak. A helyzet azonban az, hogy ezek az egyébként derék emberek nem biztosítási szakemberek. A legtöbben nagyon keveset tudnak a biztosítási ügynök, vagy az egyleti ügykezelő nehézségeiről és problémáiról. Még kevésbbé tudják megítélni azt, hogy e nehézségek leküzdéséhez és e problémák megoldásához mily tulajdonságok szükségesek. Persze akadnak közöttük olyanok, akik régen szereztek néhány tagot, sőt olyanok is, akik valamikor sok uj tagot szereztek. Világos azonban, hogy az ügykezelői tisztségre pályázó tag megítélésében ők azt. az értékmérőt alkalmazzák, mely a régebbi időkben bevált, de ma már idejét multa. Viszont, bármelyik szakmát vagy hivatást nézzük, azt látjuk, hogy egy állásra pályázónak a képességeit mindenütt a szakmabeli, vagyis a hivatásos szakember Ítéli meg. Már pedig egyesületünknek és az össztagságnak érdeke megköveteli, hogy a Verhovay ügykezelést, egyelőre legalább is a nagyobb fiókokban, a hivatásos szakember szinvonalára emeliük fel. Én azért a Verhovay Segély Egylet vezető biztosítási szakemberének kell, hogy legyen különleges feladata megítélni aztr hogy ki alkalmas és ki nem alkalmas az ügykezelői munkakör betöltésére. Ez az az elgondolás, melyet a fiókok tisztviselői és a fiókgyűléseken még résztvevő tagok közül igen sokan teljesen félreértenek és félremagyaráznak. Közöttük igen sokan állítják azt, hogy a legutóbbi konvenció jogaiktól fosztotta meg a fiókokat, (Folytatás a 6-ik oldalon)
