Verhovayak Lapja, 1949 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-02 / 8. szám
4-IK OLDAL 1949. augusztus 3. Verhovayak Lapja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n, OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOM AN RE VESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 5454 or 3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .............................................. $1.00 a year Foreign Countries ............................................................. $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A Verhovay hősi halottak arcképátadási ünnepélyei Jacobs Creeken végződtek — Rendkivül színes Julius 4-iki Ünnep alkalmával került átadásra Piter András és Seamon Mihály arcképfestménye. — Jacobs Creek, Pa., legrégibb lakói sem emlékeznek olyan fényes ünnepségre mint amilyenben e kis város lakosainak részük volt a julius 4-iki Függetlenségi ünnep alkalmával, amikor felavatták a ‘Mike Hazy Memorial Park’-ot, mely nevét Jacobs . Creek első hősi halottjáról kapta. A United Mine Workers 2025 számú Localja rendezésében lefolytatott ünnepélyen került átadásra Piter András és Seamon Mihály arcképfestménye és ezzel be is fejeződött a Verhovay hősi halottak arcképátadási ünnepélyeinek sorozata, melynek folyamán, négy és fél esztendő alatt egyesületünk 190 hősi halottjának arcképeit festette meg Hugh M. Poe festőművész és adta ajándékul a gyászoló hozzátartozóknak Egyesületünk. A Jacobs Creek és vidékéről katonai szolgálatot teljesítettek neveit viselő három gránit szobor leleplezése volt a középpontja ennek a nevezetes ünnepélynek, mely délelőtt 9:30-kor nagyszabású felvonulással kezdődött, melyhez hasonló még sohasem volt ebben a kisvárosban. A Mike Hazy Memorial Parkba érve a közönség elénekelte az Amerikai Himnúszt, maid a zászlókat félárbócra eresztették a második világháború elesett hőseinek emlékére. Rév. McNeily, a Smithton, Pa.-i methodista egyház lelkésze imádsággal és Pete Cherman, a UMWA Local 2025 elnöke emlékbeszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Rév. McNeily a békéért imádkozott, majd L. A. Sculco megyei ügyész a Függetlenségi Ünnep jelentőségét méltató nagyhatású emlékbeszédet mondott, Lt. Col. A1 Flora, William Knox smithtoni bankár, Gus Kelly, a 32-ik választó kerület kongresszusi képviselője és Joe Jablonsky, a U.M.W.A. országos igazgatóságának tagja Washingtonból, nagyhatású beszédekben szólották a julius 4-iki hagyományokról és az azokért oly hősies önfeláldozással harcolt amerikai hősökről. A három emlékszobrot Mrs. Peluso Anna, az elesett Házy Mihály nővére leplezte le, majd a szobrokat megáldotta Rév. McNeily. Ezután adta át a Verhovay Segély Egylet két Jacobs Creekből bevonult hősi halottjának arcképfestményeit a gyászoló szülőknek Szabó János központi számvevő. Mélyenszántó emlékbeszédében rámutatott arra, hogy a Verhovay Segély Egyletnek hatezer tagja teljesített katonai szolgálatot és közülük 190 adta életét a hazáért. Ezeknek arcképfestményeit adta Egyesületünk ajándékba gyászoló hozzátartozóiknak annak zálogául, hogy sohasem fogja elfelejteni hőseit, akik az amerikai szabadság védelmében életüket adták. Az ő emlékük kötelez mindnyájunkat arra, hogy jó amerikaiak legyünk, jó keresztények, jó szomszédok és öntudatos polgárok, akik az ország kormányzásából részt kérnek. Amikor szabad életünk értékeit úgy tekintjük, mint amelyek kijárnak nekünk s azok megőrzéséért és fokozott megvalósításáért nem vagyunk hajlandók áldozatokat hozni, akkor hűtlenek vagyunk az elesett hősök emlékéhez. Egységes frontot kell mutatnunk a nagy világnak, nem pedig gyűlölködő pártokra szakadva útját egyengetni az újból világuralomra törekvő sötét erőknek. E hősök emléke ihlessen meg bennünket arra, hogy odaszenteljük magunkat azoknak az eszméknek, melyeknek megmaradásáért ők életüket áldozták fel a világ véres harcterein . . . NINCS HIÁNY UJ TAGBAN HA VAN, AKI UTÁNA MEGY Saját portánkon rengeteg lehetőség fekszik kihasználatlanul. Volt idő, nem is olyan régen, mindössze néhány esztendő előtt, amikor ezt a kérdést nem kellett feszegetni. Akkor a Verhovay titkárok lelkes gárdája minden akadályt elsöprő lendülettel toborozta az uj tagokat, úgy, hogy bizony alig volt oly hónap, melyben 300- nál kevesebb lett volna a felvételek száma, de akadt olyan is, nem is egyszer, amikor hat, hét, sőt nyolcszáz uj tag is csatlakozott a Verhovay táborhoz. Pedig voltak akadályok akkor is. Az amerikai biztositó társaságok ügynökei hat-nyolc évvel ezelőtt sem aludtak. A gazdasági viszonyok sem voltak külömbek. A Verhovay munkaterület sem volt kissebb — akkor is annyit kellett járkálni a tagok után, mint ma. A mérföldek akkor sem voltak rövidebbek. S mégis ma — egyre többen vannak az egyletépités munkájára megválasztottak és hivatottak között, akik azt állítják, hogy a tagszerzési viszonyok gyökeresen megváltoztak. “Ma már nem lehet!” — ez lett a jelszó s ez annál különösebb, mert a biztosítás Amerikaszerte sohasem volt népszerűbb, keresettebb cikk, mint ép a világháború vége óta eltelt néhány esztendőben. Arra a kérdésre, hogy “miért nem lehet ma már?” — sokféle feleletet talál ki a nemakarás. Egyik elkopott válasz az. hogy a bevándorlás megszűnt. De hiszen az megszűnt már régen! Az uj tagokat a rohamos fejlődés éveiben se a frissen bevándoroltak közül toboroztuk. A régebbi “amerikások” voltak azok, akik lassan-lassan mégis csak belátták, hogy “jó dolog az egylet” és beálltak, nem egy esetben életük alkonyának küszöbén. Aztán beállították a fiaikat, leányaikat, menyeiket, vejeiket, végül pedig az unokáikat is. Ma már nem lehet? Miért nem? “Azért kérem,” hangzik a válasz, “mert az öregek már kiöregedtek és ezeknek az ittszületett fiataloknak nem kell a magyar egylet.” • Ugyan már! Ohio állam tősgyökeres amerikai kormányzóójának jó a Verhovay, Burton birónak, a U.S. Supreme Court tagjának jó a Verhovay, a tudomány, a művészet, a sportélet, a kereskedelem számos neves kiválóságának jó a Verhovay, de az iskola padjaiból alig kikerült fiataloknak nem volna jó? Talán jó volna, ha egyszer nemcsak a fiatalokban próbálnánk hibát találni, hanem hajlandók volnánk szembenézni a magunk fogyatékosságaival is. Elvégre vannak fiókjaink, ahol olyan ifjúság van, hogy öröm nézni. S nemcsak van, de csinál is valamit. Társaséletet folytat, sport tevékenységet fejt ki, fiók hiva(Folytatás az 5-ik oldalon) A National Guard Monessen, Pa.-i 110-ik regimentjének sortüze és ifj. Lawrence Floro trombita búcsúztatója követte a képátadást. Pete Chermon elnök mondotta a záróbeszédet, melyben külön megkérte Szabó János központi számvevőt, hogy tolmácsolja a Verhovay Segély Egylet vezetőségének és tagságának Jacobs Creek közönségének köszönetét és elismerését azért a páratlanul szép ajándékért, mellyel hősi halottainak emléket állított azok szülei otthonában. Rév. McNeily áldást mondott, s ezzel véget ért az ünnepély, melyen a zeneszámokat a West Newton, Pa.-i American Legion “Yellow Jackets” rezesbandája szolgáltatta. Az ünnepély után diszebéd volt a Smithton, Pa.-i “Sons of Italy” teremben. Egyesületünk ezúton fejezi ki köszönetét a U.M.W.A. Local 2025 vezetőségének azért, hogy megengedte, hogy hőseink arcképfestményeit az általuk rendezett nagyszabású julius 4-iki emlékünnep alkalmával adjuk át. Ugyancsak köszönetét mondunk Kubik Lajos tagtársunknak, a Jacobs Creek, Pa.-i 201-ik fiók ügykezelőjének, aki közbenjárásával és fáradhatatlan munkájával lehetővé tette azt, hogy befejező arcképátadási ünnepélyünk ilyen rendkivül diszes keretek között folyt le. A két hősi halott, akinek arcképei ez alkalommal kerültek átadásra, a 201-ik fiókba beolvadt 396-ik fióknak volt tagja. T/4. Ifj. Piter Andfás Star Junctionban született 1921 december 22- ikén North Barrule közelében, észak Írország felett, katonai repülőgép szerencsétlenségben veszítette el életét 1945. április 23- ikán. Seamon Mihály Leisenburg, Pa.-ban született 1917. október 22-ikén. Először eltűntnek nyilvánitptták, majd értesítették szüleit, hogy 1945. március 19-ikén Németországban ütközetben halt hősi halált. E két hősi halottunk családjának úgy, mint egyesületünk mind a 190 elesett hőse hozzátartozóinak ezúton is újra kifejezzük egyesületünk össztagságának mély és maradandó részvétét.
