Verhovayak Lapja, 1949 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-06 / 7. szám
1949. julius 6. 5-IK OLDAL Verhovayak Lapja Nagy Sikerrel Folyt Le Detroitban A 6-ik Verhovay Kuglizó Mérkőzés! — A detroiti 443-ik fiók férficsapata és a South Bend, Ind.-i 132-ik fiók “Oak Ridge Dairy” női csapata nyerték meg az országos Verhovay bajnokságot. — Tiz bajnoki emlékszobor, tiz érem és §3,929.25 készpénzdij került kiosztásra. — Óriási tömeg vett részt a banketten. — Éjfélkor ezer főnyi közönség jelenlétében talált gazdát az uj autó és 12 készpénzdij. — AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZ Irta: IFJ. BENEDEK SÁNDOR Tudjátok ti ott, hogy mit jelent itt várni? Egyik napunkat a másikból kiásni. Mindig hinni, bízni, remélni a jóban, S tovább tespedni a szomorú valóban. Tudjátok ti ott, mit jelent a várás? Amikor itt rajtunk nincsen Istenáldás, Nem sikerül semmi, amihez mi kezdünk, Testvér, testvér ellen örökké verekszünk. Irigyek és önzők az emberek nálunk. Isten házába is csak keveset járunk. Kárörvendünk mikor mást szenvedni látunk Halotti toron is bor mellett vitázunk. Könny és vérözönön mentünk mi keresztül, Felfordult az ország egész fenekestül. Faluk és városok, jólét, bőség, pompa Kártyavárként dőltek egymásután romba. Az országban szerte nyomorultak, bénák Szedik a kegyelet szűkös hagyatékát. Könny fut a szemünkbe mikor ilyet látunk S tarsolyunkból egypár fillért kotorászunk. Eszünkbe jut a múlt ezer szenvedése, Millió testvérünk halálga menése, Háború, borzalom, aknafütty és gránát, Mely a fejünk fölött halált hozva szállt át. De már most béke van, épül a kis ország Itt is, ott is látszik jólét és csinosság. Hidak büszkélkednek a vén Dunán újra, Sok autó futott már az országúira. Rádiónk hallatja büszke, érces hangját, Tornyokban húzzák a békesség harangját. Asztalunkon nagyobb karéj már a kenyér Boldogságunk■ néha egekig is felér. Mutatjuk kifelé, az egész világnak, Hogy már vége lesz a kálváriának Amelyet tapostunk, de virrad a hajnal, Mert élni akarunk büszke diadallal. Tudjátok ti ott, hogy mit várunk mi itten? Azt, hogy szer etetet öntsön belénk Isten, Azt, hogy ne gyűlöljük egymást soha többet S legyünk hü fiai a hazai rögnek. Irigykedve nézünk túl az óceánra, Mert ti ott szeretve borultok egymásra, Jobb szeretitek ti egymást mint mi itten, Azért ott, Titeket áldjon meg az Isten. (Beküldte Nyers István, Úszód, 1948 október 24. Igazgató, South Bend, Ind.) (Pest megye) Május 28—29-ikén bebizonyosodott, hogy az ifjúság érdeklődését fel lehet kelteni az egyleti élet iránt s az abban való áldozatkész részvételét meg lehet nyerni. Ezt bizonyitotta be a Verhovay Segély Egylet, melynek Hatodik Országos Kuglizó mérkőzésére 78 csapatban 450 kuglizó jött el az ország tiz államából. Sokan közülük elhozták feleségüket, vagy férjüket, sőt a gyermekeiket is, számos csapatot pedig a fiókjaik vezető tisztviselői is elkísértek, úgy, hogy erre az alkalomra 700 vidéki vendége volt a detroiti Verhovayaknak. Minden csapat átlag 55 dollárt fizetett be részvételi dijban a versenyre, és a kuglizók úgy, mint a kísérőik maguk fizették az összes költségeket, de akikkel csak beszéltünk, mind azt mondták, hogy megérte az áldozatot, mert jól érezték magukat, nagyszerűen mulattak s egy felejthetetlen hétvéget töltöttek el a vendégszerető detroiti Verhovay tábor körében. Szombaton reggel 10 órától vasárnap délután 4-ik tartott a kuglizó mérkőzés a Recreation Building pályáin. Az American Bowling Congress pittsburghi osztályának titkára, R. R. Diliinger, öt segédjével ügyelt fel a mérkőzés szabályszerű lefolytatására s állapította meg a nyerteseket, akik között nyolc gyönyörű emlék szobrot és $4,000.00 összegre rugó készpénzdijakat osztottak ki a vasárnap esti banketten az ifjúság óriási lelkesedése közepette. Tarka egyenruháikban pompás látványt nyújtottak a Recreation épületben kuglizó férfi és női csapatok. Sportszerű magatartásukra pedig a legjellemzőbb az, hogy a Recreation épület vezetősége szerint ilyen szép tournament még nem igen volt náluk. Hasonló megjegyzéseket lehetett hallani a Fort Shelby szállodában, hol a kiállított melékszobrokat mindenki megcsodálta s elismeréssel nyilatkozott a Verhovay Segély Egyletről, mely ilyen különleges programmal fejleszti ifjúságában intézményeink megbecsülését. Az országos bizottság intézkedésére szombaton egész nap finom sandwichekkel és kávéval vendégelték meg a mérkőzés vendégeit a Fort Shelby szálló 21-ik emeleti termében. Szombaton este pedig Vitéz Eddy és neje Grama Helen zenekarának közreműködésével nagysikerű táncmulatság volt a Tuller szálló 14-ik emeletén, melyen a kuglizók és hozzátartozóik teljes számban vettek részt. A mérkőzés fénypontja a West End Ave.-i Első Magyar Ev. Ref. Egyház épületében vasárnap este megtartott nagyszabású bankett és táncmulatság volt, melyre bérelt autóbuszok szállították ki a vendégeket a belvárosból. A detroiti Verhovay tagság szintén igen nagy számban jelentkezett a bankettre és ennek következménye volt, hogy az épület szűknek és a vacsora — kevésnek bizonyult. Még a kuglizókat se sikerült egy teremben elhelyezni, pedig a bizottság igy tervezte. De oly sokan voltak, hogy a tervet nem sikerült megvalósitani. A szakácsnők Mrs. Lukács és Mrs. Robb vezetésével mindent elkövettek, hogy pontosan elkészüljenek és a legjobbat adják. A felszolgálók hatalmas serege lélekszakadva sürgött-forgott, hogy mindenkit ellássanak. Meg kell mondanunk, hogy igazán kitettek magukért és ha mégsem sikerült mindenkit teljesen kielégíteni, annak egyedüli oka az volt, hogy még ilyen nagyszabású bankettre a detroiti magyar kolóniában nem volt példa. Mindenki emberfeletti munkát végzett és ezt a vendégek is elismerték, mert az éjfél után két óráig tartó táncmulatság folyamán egyhangúlag hangoztatták, hogy ez volt a legsikeresebb Verhovay kuglizó mérkőzés. NAGYSZERŰ MŰSOR A műsort Richard Phillips igazgató, a Verhovay sportbizottság helybeli tagja nyitotta meg üdvözlő szavaival. Joyce Missick énekelte el a közönséggel az amerikai himnuszt és Nt. Vajda Zoltán ref. lelkész mondotta az asztali imát. A vacsora folyamán Vitéz Edi zenekara Muzsikált és Vitéz Edi énekszmaival tomboló sikert aratott. Dr. Kovács András, clevelandi orvos, a Verhovay országos sportbizottság tagja, töl•tötte be az áldomásmesteri tisztséget, nagy ügyességgel, finom humorral. Elsőnek Bencze Jánost, a Verhovay Segély- Egylet központi elnökét kérte fel szólásra, ki rövid beszédében szeretettel köszöntötte a kuglizókat és a velük ünneplő közönséget. Utána Miss Goldie Cameron adott elő énekszámokat nagy sikerrel. Viharos taps fogadta a vacsora előtt megérkező Hon. Eugene VanAntwerp polgármestert, kit az áldomásmester ezután kért szólásra. A polgármester európai utján szerzett tapasztalatairól beszélt, melyeknek tanulságaként leszögezte, hogy az amerikai demokrácia a világ egyetlen reménysége s buzdította az ifjúságot, hogy becsülje meg hazájának eszményeit és intézményeit, védje meg azokat úgy, mint azok a hősök, kik ezekért áldozták fel életüket. Miss Joyce Missick, a Verhovay Segély Egylet 511-ik fiókjának fiatal, 15 esztendős tagja, tomboló sikert aratott nagy felkészültséggel, technikai tudással előadott pompás énekszámaival. Erre a szép kislányra nagy jövő vár. Utána Miss Vilma Gage, 17 esztendős táncosnő, a Verhovay Egylet 500-ik fiókjának tagja, amerikai színpadi stílusban adott elő táncszámokat, melyeket viharos tetszéssel fogadott a kuglizó ifjúság. Az áldomásmester ezután bemutatta a nevezetes vendégeket, akiket lelkesen megtapsoltak. Bemutatásra kerültek: Charles Oakman, városi tanácsos. John Myers, a D. S. R. tanácsának főnöke, a feleségével, Raymond Kelley, Corporation Council és neje, William Louis, a városi vásárlási és felszerelési ügyosztály kommissionerje és neje, Lt. Kish András, a 4-ik kerülettől, akit falrengető tapssal fogadott aj közönség. Verhovay részről gemutatásra került Révész Kálmán központi titkár, Szalánczy János, központi pénztárnok. Szabó János, központi számvevő és bájos neje, Kolozsváry Kálmán clevelandi igazgató, Nyers István South Bend-i igazgató, (Folytatása a 6-ik oldalon.)
