Verhovayak Lapja, 1949 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1949-11-02 / 11. szám

12-IK OLDAL 1949. november 2. Verhovayak Lapja MENNYIT KÖLTHETÜNK ÉLETBIZTOSÍTÁSRA? (Folytatás a 11-ik oldalról) tések elkerülése végett hang­súlyozzuk. hogy mindezen pél­dák csakis az 1949 január 1- je óta érvényes uj ráták szerint kiadott kötvényekre vonatkoz­nak. A régebbi, alacsonyabb havidiju kötvények készpénz l és kölcsön értékei is alacso­' I nyabbak!) Elég az hozzá, hogy e köt­vények -tekintélyes pénzforrást képviselnek, meiyet a tag köl­csön formájában igénybe ve­het, amikor a helyzet úgy kí­vánja. S e kölcsönökből képes nemcsak a havidijakat megfi­zetni, hanem a keresetnélküli­ség idejére a család egyéb szük­ségleteit is fedezni tudja. Te­hát még az átmeneti jellegű keresetnélküliség sem kell hogy veszélyeztesse a család bizto­sítási programját, mert az Egyesületünknél fennálló fize­tési feltételek és a kötvények készpénz értéke lehetővé teszik a tag számára azt, hogy ideig­lenesen megnehezedett körül­mények között is érvényben tartsa a biztosításait. Megállapíthatjuk tehát, hogy ha az amerikai családokban általánosságban bevett szokást akarjuk követni, akkor egy he­ti $60 keresetű három tagú családnak együttvéve legalább 7,000 dollár, a‘heti 75 dolláros keresetű családnak legalább 8,- 000 és a heti 90 dolláros jöve­delmű családnak pedig leg­alább 9,000 dollár értékű biz­tosítása kell hogy legyen és pe­dig a fenti példákban szereplő kötvényfajtákban. E kötvények kiválasztásánál az irányadó elv az, hogy a családfőnek legyen 9 legalacsonyabb havidij fe­jében kapható legmagasabb összegű biztosítása, a feleség­nek korlátolt ideig, lehetőleg csak 20 évig fizetendő havidij fejében kapható legmagasabb összegű biztosítása és a gyer­meknek egy eléréses (endow­ment) kötvénye, melynek ösz­­szege és rendeltetése attól függ, hogy mennyit képes a család félretenni a gyermek jövőjé­nek biztositására. Ott ahol több gyermek van, a. tervet annak megfelelően kell módosítani, de sohasem az apa biztosításának rovására, mert ő lévén a család jövedel­mi forrása, halála esetén a hozzátartozók léte függ attól, hogy mennyi biztosítás marad utána. Viszont, ha a kenyér­keresőnek a jövedelme emelke­dik, akkor a már meglévő biz­tosítás mellé ajánlatos még többet kötni úgy, hogy az élet­biztosításban félretett pénz sohse legyen kevesebb a jöve­delem 6 %-ánál. S itt figyelembe kell venni azt, hogy a jövedelem 6 %-a az országos átlag, ami nem je­lenti azt, hogy ennél többet nem helyes életbiztosításba be­fektetni. A Saturday Evening- Post kutatásai azt mutatták, hogy a nagyobb városokban az átlag nem is 6. hanem 7 % volt. Ebből az következik, hogy sokan vannak, akik jövedel­müknek 5 és 6 % -át fektetik be életbiztosításba, de ugyan­olyan sokan vannak, akik 8-9 •/, -ot tesznek félre e célra. Végül rá kell mutatnunk ar­ra is, hogy elköltheti valaki a keresetének jóval több mint 6 % -át életbiztosításra úgy, hogy mégis kevesebb biztosítása van, mint amennyi a fenti pél­dákban szerepel. Más viszont költhet kevesebbet és névérték­ben mégis több biztosítása van. Mindkét esetben a legnagyobb valószínűség az, hogy a család tagjai nem a helyzetüknek leg­inkább megfelelő formán van­nak bebiztosítva. Ha például nemcsak az apának, hanem a feleségnek, de még a gyermek­nek is 85 éves korban kifize­tésre kerülő kötvénye van, ak­kor a három kötvény havidija nem fogja felemészteni a ke­reset 6 rí -át, vagy ha a csa­ládfő jövedelmének 6 9? -át for­dítja ily kötvényekre, akkor a három kötvénynek névértéke lesz magasabb, mint amit a fenti példákban kimutattunk. Azonban, amikor a családta­gok biztosítási programját ter­vezzük ki, akkor helytelen do­log a 23 éves feleségnek és az 5 hónapos gyermeknek oly köt­vényt venni, melyet 85 éves ko­rukig, vagy az előtt bekövet­kező halálukig kell fizetni. Ha viszont nemcsak a gyermek­nek, de a feleségnek és a férjé­nek is endowment kötvényt ve­szünk, akkor a jövedelem 6 '-a nem lesz elég arra, hogy a fenti példákban szereplő ösz­­szegek erejéig kössünk biztosí­tást. Ez is helytelen, mert az j átlagos kenyérkereső nem en- i gedheti meg magának azt a luxust, hogy magasabb havidi­­jért 20-30 éves endowment köt­vényt vegyen, amikor ugyan­azért a pénzért sokkal maga­sabb összegű 85 éves korban ki­fizetésre kerülő kötvényt kap­hat. Ezt a luxust egy kenyér­kereső csak akkor engedheti meg magának, ha halála ese­tén a hátramaradottak a biz­tosításon kívül egyéb biztos jö­vedelmi forrásra is számíthat­nak. Ha a fentieket elolvastuk, ve­gyünk elő egy darab papirost és ceruzát és számítsuk ki, hogy jövedelmünknek hány százalékát költjük mi életbiz­tosításra. Ha az jön ki, hogy 6 % -ot fektetünk életbiztosí­tásba, akkor elmondhatjuk, hogy elértük a családunkról való gondoskodás tekintetében az átlagos amerikai család színvonalát. De ha már itt tar­tunk, akkor nézzük meg azt is. 45 Évi Munka Után Nyugalomba Vonult Trentoni Tagtárs — A kompánia elnöke szép le­vélben emlékszik meg Péntek Miklósnak és leányának hűsé­ges szolgálatairól. — A Trenton, N. J.-ben, 118 Rusling St., alatt lakó Péntek Miklós, a 13-ik fióknak régi, köztiszteletben álló tagja, a kö­zelmúltban vonult nyugalomba a John A. Roebling’s Sons Com­pany kötelékében betöltött 45 évi szolgálat után. Nyugalom­ba vonulása alkalmával Charles R. Tyson, a kompánia elnöke, az alábbi közvetlen, meleg han­gú levélben küldte jókívánsá­gait derék tagtársunknak: “Kedves Nick: Nagy megelégedésemre szol- ; gál, hogy gratulálhatok neked j abból az alkalomból, hogy a John A. Roeblings Sons Com­pany kötelékében 45 évi szol­gálatot töltöttél be. Örömömre szolgál az a tu­dat is, hogy ezt a levelet leg- | idősebb leányod írja, aki veled együtt oly mélységes hűséget tanúsított vállalatunk iránt, j Bár csak azok közt, akik az j iparnak szentelik életüket, töb­beknek volna ugyanaz a meg­győződése, mint nektek, kettő­töknek. Mint tudod, nálunk az a szo­kás, hogy alkalmazottainknak vésett emléktüt adunk a vál­­lalatunknál eltöltött sok esz- . tendő és hűséges szolgálat el- I ismeréseként. A mellékelt jel­vénnyel küldöm további jó hogy helyesen fektettük-e be j jövedelmünk 6%-át? Olyan köt- | vényeink vannak-e, melyek a mi anyagi helyzetünkben a leg­megfelelőbbek? Ha nem, most van az ideje annak, hogy a bajon segítsünk — kötvénye­ink megcserélésével. Ha a számítás azt mutatja, hogy 7-8, esetleg 9 %-ot fordí­tunk biztosításra, akkor az a : jóleső tudat tölthet el bennün­ket, hogy a különösen gondos családfők társaságában va­gyunk. Rengeteg amerikai csa­lád költ ennyit biztosításra, mert csak ennek tudható be, hogy az országos átlag eléri a 6 ' v -ot. Viszont ha a számításunk azt mutatja, hogy jövedelmünk 6 %-ánál kevesebbet fordítunk életbiztosításra, akkor el kell ismernünk azt, hogy a csalá­dunkról való gondoskodás te­kintetében elmaradtunk az át­lagos amerikai mögött. Ily eset­ben a lelkiismeretes ember mást nem tehet, minthogy fel­hívja az ügykezelőiét, hogy a hiányzó biztosításra megírja a felvételi ivet. Elvégre a magyar becsület nem engedi meg, hogy a csa­ládunkról való gondoskodás tekintetében elmaradjunk az átlagos amerikai mögött! egészségedért és boldogságo­dért való legjobb kívánságai - mat. őszinte tisztelettel, CHARLIE, elnök.” Csatlakozunk a kompánia el­nökéhez gratulációnkkal és jó­kívánságainkkal. Adjon Isten Péntek Miklós tagtársunknak sok boldog esztendőt, jó,egész­ségben, a megérdemelt pihenés nyugalmában. Aranylakodalmas Verhovay igazgató — Hornyák A. János és neje október 24-ikén ünnepelték meg házasságuk 50-ik évfor­dulóját. — Az Igazgatóság és a Közpon­ti tisztikar tagjainak nagy örö­mére szolgál, hogy ezúton fe­jezhetik ki legjobb kívánsága­ikat Hornyák A. János igaz­gatónak, a Farmington, W. Va.- 566-ik fiók ügykezelőjének, és nejének, aranylakodalmuk al­kalmából. A népszerű és köztiszteletben álló farmingtoni házaspár ok­tóber 24-ikén ünnepelte meg a nevezetes évfordulót, melynek alkalmából rokonok, tisztelők és jóbarátok sokasága kereste fel őket szerencsekivánataikkal. Egyesületünk aranylakodalmas igazgatójának és kedves nejé­nek mi is gratulálunk és szív­ből kívánjuk, hogy jó egész­ségben, további kölcsönös meg­értésben és boldogságban él­tesse őket a jó Isten az emberi kor legvégső határáig, gyerme­keik. unokáik, rokonaik és jo­­barátaik örömére! ELJEGYZÉS — A New York-i vőlegény menyasszonya kedvéért meg­tanult magyarul. — Marhan János és neje, a New York, N. Y.-i 48-ik fiók tagjai, szeptember 24-ikén hir­dették ki kedves, leányuknak, Ritának eljegyzését Pramag­­giore Rudolffal. Hogy a vőlegény, ki mint a neve is mutatja, nem magyar származású, mennyire igyeke­zett megnyerni szive választott­jának vonzalmát, azt mutatja az a tény, hogy a kedvéért megtanult magyarul is, a meríyasszonynak és boldog szü­leinek nagy örömére. Torna Jó­zsef kerületi szervező erősen bí­zik abban, hogy a most már magyarul is beszélő vőlegény hamarosan csatlakozni fog Egyesületünkhöz, melynek menyasszonya gyér mekkora óta tagja. Biztató jele a jöven­dő Mrs. Pramaggiore boldogsá­gának, hogy vőlegénye annyira igyekszik a kedvében járni, hogy még szüleinek anyanyel­vét is megtanulta érette. Sok örömöt, boldogságot kívánunk úgy a jegyeseknek, mint a szü­lőknek!

Next

/
Thumbnails
Contents