Verhovayak Lapja, 1949 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-02 / 11. szám
12-IK OLDAL 1949. november 2. Verhovayak Lapja MENNYIT KÖLTHETÜNK ÉLETBIZTOSÍTÁSRA? (Folytatás a 11-ik oldalról) tések elkerülése végett hangsúlyozzuk. hogy mindezen példák csakis az 1949 január 1- je óta érvényes uj ráták szerint kiadott kötvényekre vonatkoznak. A régebbi, alacsonyabb havidiju kötvények készpénz l és kölcsön értékei is alacso' I nyabbak!) Elég az hozzá, hogy e kötvények -tekintélyes pénzforrást képviselnek, meiyet a tag kölcsön formájában igénybe vehet, amikor a helyzet úgy kívánja. S e kölcsönökből képes nemcsak a havidijakat megfizetni, hanem a keresetnélküliség idejére a család egyéb szükségleteit is fedezni tudja. Tehát még az átmeneti jellegű keresetnélküliség sem kell hogy veszélyeztesse a család biztosítási programját, mert az Egyesületünknél fennálló fizetési feltételek és a kötvények készpénz értéke lehetővé teszik a tag számára azt, hogy ideiglenesen megnehezedett körülmények között is érvényben tartsa a biztosításait. Megállapíthatjuk tehát, hogy ha az amerikai családokban általánosságban bevett szokást akarjuk követni, akkor egy heti $60 keresetű három tagú családnak együttvéve legalább 7,000 dollár, a‘heti 75 dolláros keresetű családnak legalább 8,- 000 és a heti 90 dolláros jövedelmű családnak pedig legalább 9,000 dollár értékű biztosítása kell hogy legyen és pedig a fenti példákban szereplő kötvényfajtákban. E kötvények kiválasztásánál az irányadó elv az, hogy a családfőnek legyen 9 legalacsonyabb havidij fejében kapható legmagasabb összegű biztosítása, a feleségnek korlátolt ideig, lehetőleg csak 20 évig fizetendő havidij fejében kapható legmagasabb összegű biztosítása és a gyermeknek egy eléréses (endowment) kötvénye, melynek öszszege és rendeltetése attól függ, hogy mennyit képes a család félretenni a gyermek jövőjének biztositására. Ott ahol több gyermek van, a. tervet annak megfelelően kell módosítani, de sohasem az apa biztosításának rovására, mert ő lévén a család jövedelmi forrása, halála esetén a hozzátartozók léte függ attól, hogy mennyi biztosítás marad utána. Viszont, ha a kenyérkeresőnek a jövedelme emelkedik, akkor a már meglévő biztosítás mellé ajánlatos még többet kötni úgy, hogy az életbiztosításban félretett pénz sohse legyen kevesebb a jövedelem 6 %-ánál. S itt figyelembe kell venni azt, hogy a jövedelem 6 %-a az országos átlag, ami nem jelenti azt, hogy ennél többet nem helyes életbiztosításba befektetni. A Saturday Evening- Post kutatásai azt mutatták, hogy a nagyobb városokban az átlag nem is 6. hanem 7 % volt. Ebből az következik, hogy sokan vannak, akik jövedelmüknek 5 és 6 % -át fektetik be életbiztosításba, de ugyanolyan sokan vannak, akik 8-9 •/, -ot tesznek félre e célra. Végül rá kell mutatnunk arra is, hogy elköltheti valaki a keresetének jóval több mint 6 % -át életbiztosításra úgy, hogy mégis kevesebb biztosítása van, mint amennyi a fenti példákban szerepel. Más viszont költhet kevesebbet és névértékben mégis több biztosítása van. Mindkét esetben a legnagyobb valószínűség az, hogy a család tagjai nem a helyzetüknek leginkább megfelelő formán vannak bebiztosítva. Ha például nemcsak az apának, hanem a feleségnek, de még a gyermeknek is 85 éves korban kifizetésre kerülő kötvénye van, akkor a három kötvény havidija nem fogja felemészteni a kereset 6 rí -át, vagy ha a családfő jövedelmének 6 9? -át fordítja ily kötvényekre, akkor a három kötvénynek névértéke lesz magasabb, mint amit a fenti példákban kimutattunk. Azonban, amikor a családtagok biztosítási programját tervezzük ki, akkor helytelen dolog a 23 éves feleségnek és az 5 hónapos gyermeknek oly kötvényt venni, melyet 85 éves korukig, vagy az előtt bekövetkező halálukig kell fizetni. Ha viszont nemcsak a gyermeknek, de a feleségnek és a férjének is endowment kötvényt veszünk, akkor a jövedelem 6 '-a nem lesz elég arra, hogy a fenti példákban szereplő öszszegek erejéig kössünk biztosítást. Ez is helytelen, mert az j átlagos kenyérkereső nem en- i gedheti meg magának azt a luxust, hogy magasabb havidijért 20-30 éves endowment kötvényt vegyen, amikor ugyanazért a pénzért sokkal magasabb összegű 85 éves korban kifizetésre kerülő kötvényt kaphat. Ezt a luxust egy kenyérkereső csak akkor engedheti meg magának, ha halála esetén a hátramaradottak a biztosításon kívül egyéb biztos jövedelmi forrásra is számíthatnak. Ha a fentieket elolvastuk, vegyünk elő egy darab papirost és ceruzát és számítsuk ki, hogy jövedelmünknek hány százalékát költjük mi életbiztosításra. Ha az jön ki, hogy 6 % -ot fektetünk életbiztosításba, akkor elmondhatjuk, hogy elértük a családunkról való gondoskodás tekintetében az átlagos amerikai család színvonalát. De ha már itt tartunk, akkor nézzük meg azt is. 45 Évi Munka Után Nyugalomba Vonult Trentoni Tagtárs — A kompánia elnöke szép levélben emlékszik meg Péntek Miklósnak és leányának hűséges szolgálatairól. — A Trenton, N. J.-ben, 118 Rusling St., alatt lakó Péntek Miklós, a 13-ik fióknak régi, köztiszteletben álló tagja, a közelmúltban vonult nyugalomba a John A. Roebling’s Sons Company kötelékében betöltött 45 évi szolgálat után. Nyugalomba vonulása alkalmával Charles R. Tyson, a kompánia elnöke, az alábbi közvetlen, meleg hangú levélben küldte jókívánságait derék tagtársunknak: “Kedves Nick: Nagy megelégedésemre szol- ; gál, hogy gratulálhatok neked j abból az alkalomból, hogy a John A. Roeblings Sons Company kötelékében 45 évi szolgálatot töltöttél be. Örömömre szolgál az a tudat is, hogy ezt a levelet leg- | idősebb leányod írja, aki veled együtt oly mélységes hűséget tanúsított vállalatunk iránt, j Bár csak azok közt, akik az j iparnak szentelik életüket, többeknek volna ugyanaz a meggyőződése, mint nektek, kettőtöknek. Mint tudod, nálunk az a szokás, hogy alkalmazottainknak vésett emléktüt adunk a vállalatunknál eltöltött sok esz- . tendő és hűséges szolgálat el- I ismeréseként. A mellékelt jelvénnyel küldöm további jó hogy helyesen fektettük-e be j jövedelmünk 6%-át? Olyan köt- | vényeink vannak-e, melyek a mi anyagi helyzetünkben a legmegfelelőbbek? Ha nem, most van az ideje annak, hogy a bajon segítsünk — kötvényeink megcserélésével. Ha a számítás azt mutatja, hogy 7-8, esetleg 9 %-ot fordítunk biztosításra, akkor az a : jóleső tudat tölthet el bennünket, hogy a különösen gondos családfők társaságában vagyunk. Rengeteg amerikai család költ ennyit biztosításra, mert csak ennek tudható be, hogy az országos átlag eléri a 6 ' v -ot. Viszont ha a számításunk azt mutatja, hogy jövedelmünk 6 %-ánál kevesebbet fordítunk életbiztosításra, akkor el kell ismernünk azt, hogy a családunkról való gondoskodás tekintetében elmaradtunk az átlagos amerikai mögött. Ily esetben a lelkiismeretes ember mást nem tehet, minthogy felhívja az ügykezelőiét, hogy a hiányzó biztosításra megírja a felvételi ivet. Elvégre a magyar becsület nem engedi meg, hogy a családunkról való gondoskodás tekintetében elmaradjunk az átlagos amerikai mögött! egészségedért és boldogságodért való legjobb kívánságai - mat. őszinte tisztelettel, CHARLIE, elnök.” Csatlakozunk a kompánia elnökéhez gratulációnkkal és jókívánságainkkal. Adjon Isten Péntek Miklós tagtársunknak sok boldog esztendőt, jó,egészségben, a megérdemelt pihenés nyugalmában. Aranylakodalmas Verhovay igazgató — Hornyák A. János és neje október 24-ikén ünnepelték meg házasságuk 50-ik évfordulóját. — Az Igazgatóság és a Központi tisztikar tagjainak nagy örömére szolgál, hogy ezúton fejezhetik ki legjobb kívánságaikat Hornyák A. János igazgatónak, a Farmington, W. Va.- 566-ik fiók ügykezelőjének, és nejének, aranylakodalmuk alkalmából. A népszerű és köztiszteletben álló farmingtoni házaspár október 24-ikén ünnepelte meg a nevezetes évfordulót, melynek alkalmából rokonok, tisztelők és jóbarátok sokasága kereste fel őket szerencsekivánataikkal. Egyesületünk aranylakodalmas igazgatójának és kedves nejének mi is gratulálunk és szívből kívánjuk, hogy jó egészségben, további kölcsönös megértésben és boldogságban éltesse őket a jó Isten az emberi kor legvégső határáig, gyermekeik. unokáik, rokonaik és jobarátaik örömére! ELJEGYZÉS — A New York-i vőlegény menyasszonya kedvéért megtanult magyarul. — Marhan János és neje, a New York, N. Y.-i 48-ik fiók tagjai, szeptember 24-ikén hirdették ki kedves, leányuknak, Ritának eljegyzését Pramaggiore Rudolffal. Hogy a vőlegény, ki mint a neve is mutatja, nem magyar származású, mennyire igyekezett megnyerni szive választottjának vonzalmát, azt mutatja az a tény, hogy a kedvéért megtanult magyarul is, a meríyasszonynak és boldog szüleinek nagy örömére. Torna József kerületi szervező erősen bízik abban, hogy a most már magyarul is beszélő vőlegény hamarosan csatlakozni fog Egyesületünkhöz, melynek menyasszonya gyér mekkora óta tagja. Biztató jele a jövendő Mrs. Pramaggiore boldogságának, hogy vőlegénye annyira igyekszik a kedvében járni, hogy még szüleinek anyanyelvét is megtanulta érette. Sok örömöt, boldogságot kívánunk úgy a jegyeseknek, mint a szülőknek!
