Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-15 / 2. szám
2-IK OLDAL 1947. JANUÁR 15. Verhovayak Lapja __ Az osztalék ügye (Folytatás az első oldalról.) elérésének vagy kifizetésének Idejére elérje ezt a külömbségét és pótolja azt. Má most évekkel ezelőtt kötvényeink 4 % -osak voltak. Ez azt jelenti, hogy a tagok által befizetett havidijakat úgy kellett az egyesületnek befektetni, hogy azok után 4%-os tiszta kamatjövedelmet kapjon. Ily módon az ily kötvények kifizetésére került a sor, az egyeület tagjai által befizetett összes havidijak és az azok befektetéséből származó kamatjövedelem — az összes költségek levonása után — megfelelt a biztosítások összegének. Azóta a befektetési lehetőségek évről- évre romlottak és ennek következtében az összes biztositó társaságok kénytelenek voltak csökkenteni kötvényeik kamatlábát, ami természetesen a dijak megfelelő emelkedésével járt. Egyesületünk is kénytelen volt ezt az utat követni és előbb 3 Vz %-ra, majd pedig 3 %-ra csökkentette a kamatlábat. 1945 eleje óta kötvényeink 3 százalékosak, ami azt jelenti, hogy az időközben felmerülő összes költségek levonása után az egyesületnek e tagok havidiai után 3 %-os tiszta kamatjövedelmét kell elérnie. Egyesületünknek tehát vannak tagjai, akiknek 4 %-os kötvényeik vannak, azután vannak olyanok, akik- 3 Vz %-os és olyanok, akiknek 3 %-os kötvénye van. Nagyjából tehát azt mondhatjuk, hogy általában és nagyjából számítva 3M> %-os tiszta jövedelmet kell elérnünk ahhoz, hogy az összes kötvények értékét elérjük, mire azok kifizetésre kerülnek. Ha egyesületünk az intézmény fenntartásának és ügyvezetésének költségein felül 3y2 % tiszta jövedelmet képes elérni, akkor épen egyenesben vagyunk. Nincs haszon és nincs veszteség. Ha 4%-os vagy annál magasabb tiszta kamatjövedelmet érünk el, akkor van haszon, amit szét lehet osztani akár osztalék, akár egyéb jótétemény céljából. Viszont ha ZVz %-nál kevesebb a tiszta kamatjövedelem, akkor már veszteség van, amit valahonnan pótolni kell. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a biztosítási törvények a biztositó kcftönség érdekében megkötik a biztositó intézmények kezét. Kockázatos vállalkozásokkal, bizonytalan értékű részvényekkel spekulálni nem szabad. A biztosító törvények szigorúan előírják, hogy az egyesület vagyonának LEGNAGYOBB RÉSZÉT csakis ELSŐRENDŰ ÉRTÉKPAPÍROKBA, BONDOKBA SZABAD FEKTETNI. A helyzet azonban úgy áll, hogy ezek az elsőrendű értékpapírok manapság már nem igen hoznak Zl/2 %-os kamatot. Jó példát szolgáltatnak erre a government bondok, melyeknek kamatjövedelme jóval kevesebb, mint három százalék. Mégis, a legnagyobb pénzügyi vállalatok és biztositó intézmények óriási összegeket fektettek government bondokba, mert bár jövedelmük a kívánatosnál sokkal alacsonyabb, de értékük szilárd. Más bonddkat is kell tehát venni, hogy a government bondok alacsony kamatjövedelmét pótolni lehessen. Egyéb elsőrendű befektetéseken, a biztositó hatóságok szemében is elfogadható kölcsönök, stb. után annyival magasabb kamatot kell számítani, mert csak igy lehet pótolni a bondok alacsony kamatjövedelmét. Végül pedig a bondok cserélése révén lehet olykor-olykor oly törvényes haszonhoz jutni, melynek révén a jövedelem emelkedik. Bár országos viszonylatban a biztositó társaságok legnagyobb része lényegesen a 3 százalékosnál is alacsonyobb kamatjövedelmet ért el az utóbbi években (s ezért kénytelenek is voltak már rátérni a 2V2 %-os kötvények kiadására),* egyesületünknek mindeddig sikerült biztosítani azt a jövedelmet, mely az összes kötvények értékének eléréséhez szükséges. Már az is igen nagy dolog, ha figyelembe vészük, hogy egyesületünk magasabb kamatjövedelmet ért el, mint egyes nagy, országos tekintélyű biztositó társaságok. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy ennél többet elérni nem lehetett. Haszon tehát ebből a forrásból nem származott. És igy a befektetések kamatjövelelme az elmúlt évek alatt nem volt elegendő ahhoz, hogy abból osztalék címén szétosztható 'pénzfelesleg származott volna. 2.) KÖLTSÉG ALAP ÉS A DRÄGASÄG. Biztosi tó intézményeknél az osztalék céljaira felhasználható esetleges pénzfelesleg második forrását a költségalapban találjuk meg. Az összes befolyt havidijaknak bizonyos, és pedig nagyon kis százalékát a biztosítóknak el kell választaniok a befektethető összegtől. Ez a pénz megy a költségalapra s ebből fizetik a biztosítók az ügyveztés költségeit: alkalmazottak munkabéreit, épület fenntartását, irodai felszereléseket, hirdetéseket, nyomtatványokat, orvosi vizsgálatok dijait stb. Ha az intézmény költségei alacsonyabbak az e célra félretett összegnél, akkor a megtakarított pénz külön hasznot jelent, melyet osztalék és egyéb jótétemények formájában ki lehet osztani a tagság között. Ha az intémény költségei pontosan annyit tesznek ki, mint amennyi az e célra előirányzott összeg, akkor nincs haszon, de nincs veszteség sem. És ha az intézmény kiadásai magasabbak a költségalapba utalt összegnél, akkor veszteséget szenved, melyet más jövedelemmel kell pótolni. Mindenki tisztában van azzal, hogy az utóbbi évek folyamán kialakult viszonyok mellett mindenről előbb lehet szó, mint arról, hogy a költségalapon lehessen megtakarítani azt a tekintélyes összeget, melyből osztalékot fizethetne az egyesület. Csak vegyünk egy példát: 1941 augusztusában hivatalos lapunk angol és magyar számai összesen és együtt véve 76 oldalon jelentek meg s mindkét szám járt az öszszes tagoknak. öt évvel később, 1946-ban, hivatalos lapunk angol és magyar számai havonta összesen 48 oldalon jelentek meg és a két lap olvasóinak különválasztása révén a példányszámot is rendkívüli mértékben leszállítottuk. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy lapjaink terjedelmének és példányszámainak megkurtítása révén legalább 50%-os CSÖKKENTÉST eszközöltünk. S mégis, 1946 augusztusában $500-AL TÖBBE KERÜLT hivatalos lapunk kiadása, mint 1941 augusztusában. Számítsuk csak ki a költséget! 1941-ben a sokkal nagyobb példányszámban megjelenő lap kiadási költsége oldalanként $3Q volt, mig 1946-ban oldalanként $57-t kellett fizetnünk, bár a példány számot is lényegesen csökkentettük. S ha a példányszám csökkentését is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az emelkedés meghaladta a 100%-ot! Augusztus óta azonban megint emelkedtek az árak s igy á tagtársak megérthetik, hogy az Igazgatóság kénytelen volt rátérni arra a tervre, mely szerint a magyar lap is, úgy mint az angol, havonta kétszer jelenik meg. Távolról se higyjük, hogy csak a lapkiadás terén ez a helyzet. Általános irodafenntartási költségekre például 1940-ben $5,970-et fizettünk ki, mig 1945-ben ugyanez a tétel már $9,410-el szerepelt. Az emelkedés itt is csaknem 70%. Mindez nem lett volna baj, ha az ügykezelési alapra elhelyezhető bevételek is ennek arányában emelkedtek volna. Csakhogy erről nem lehet szó, mert hiszen a havidijak nem emelkedtek. 1940-ben az ügykezelési alap bevétele $237,895.79 volt, inig 1945-ben $266,636.71. Mig tehát a költségek 60-70, sőt 100%-ál emelkedtek, addig az ügykezelési alap bévétele mindössze 10%-al növekedett. Ha a havidijak nem emelkedtek, akkor honnan jött az ügykezelési alap 10%-os emelkedése? Természetesen onnan, hogy egyesületünk taglétszáma növekedett. Több havidijat fizető tagunk volt és ennek következtében több pénzt lehetett elhelyezni az ügykezelési alapon. Ennek valamint takarékossági rendszabályoknak tudható be az, hogy az ügykezelési alap keretein belül meg tudtunk maradni és a lényeges kiadási tételek óriási emelkedését egyensúlyozni tudtuk az ügykezelési alap bevételeinek mindössze 10%-os emelkedése révén. Ebből azonban az is következik, hogy a mai árviszonyok mellett az ügykezelési alapon osztalékra fordítható megtakarítást csak úgy tudunk eszközölni, ha a taglétszámot megnöveljük. Nem az a bölcs eljárás, hogy levágjuk azokat a költségeket, melyek révén az egyesület fejlődését munkáljuk, — ahogy "egyesek gondolják. A szervezési munka erélyes fellendítése eredményezheti csak az ügykezelési alap további növekedését és ha ebből a munkából mindenki kivenné a részét, akkor, folyna be annyi pénz erre az alapra, hogy abból jutna is, maradna is — osztalékra. Ezt komolyan és szeretettel ajánljuk ügykezelő tagtársaink figyelmébe, annál is inkább, mert az ez évi 12 hónapos verseny még a legkisebb fiókok ügykezelőinek is lehetőséget nyújt arra, hogy a siker biztos reményében végezzék munkájukat. (Folytatás a 3-ik oldalon.) I Országos Verhovay kuglizó mérkőzés (Folytatás az 1-ső oldalról) lentkezések SABO JÁNOS KÖZPONTI SZÁMVEVŐ, Verhovay Building, 436 Fourth Avende, Pittsburgh 19, Pa., küldendők legkésőbb 1947 április 14-ikén éjfélig, Az e határidő után postára adott jelentkezések figyelembe nem vehetők. Már itt felhívjuk az érdeklődő fiókok figyelmét arra, hogy a május 31-ikén South Benden megtartandó diszbankett alkalmával kerülnek felolvasásra az 1948 évi Országos Verhovay Kuglizó Mérkőzésre vonatkozó meghívások. Azok a fiókok, melyek a székhelyükre kívánják meghívni az 1948 évi Verhovay Kuglizó Mérkőzést, meghívásukat írásban szíveskedjenek bekül deni Szabó János központi számvevőhöz és pedig még az idei mérkőzés előtt, mert a banketten csak az azt megelőzően írásban beérkezett meghívások vehetők figyelembe. Angol lapunk január 8-iki és ezután megjelenő számaiban olvasóink megtalálják a további bővebb részleteket. Kérjük fiókjaink tisztviselőit és tagjait, hogy érdeklődéssel és jóakarattal támogassák a mérkőzésre készülő fiatalokat. Csak úgy számíthatunk arra, hogy ifjúságunk érdeklődjék egyleti munkánk iránt, ha mi is érdeklődünk az ifjúság tevékenysége iránt. Csak a KÖLCSÖNÖSSÉG alapján fejlődhet ki az érdeklődés, az együtt munkálkodás és segitő készség. Ha jóakarattal veszünk részt abban, ami a fiatalokat érdekli, akkor majd a fiatalok is kiveszik a részüket a munkából, mi folytatunk! amit CHANGES IN EXTENDED November, 1946. Total Extended in October, 1946 .................... 48 Extended in November.......... 9 57 Lapsed from Extended .. 00 Reinstated from s' Extended .................. 4 4 Tatai Extended in November, 1946 ................ 63 JOHN SABO, Supreme Auditor. BUY SAVINGS BONDS
